Michelisz Norbert: Tudatosabb lettem, és szeretek versenyezni

Michelisz Norbert belső hangja azt mondatja vele, szeret versenyezni. Tudatosabb lett, ezért akár még 10 évet is lát autóversenyzői pályafutásában, de a formaidőzítést és a fontos döntések meghozatalát nem bízza a véletlenre. Egy profi élsportólóval beszélgettünk.

michelisz_interju_1.jpg

Még mindig zsigerből vezetsz?

Lehet, kevésbé, mint tíz évvel ezelőtt, de szerintem igen. Én azt mondom, hogy inkább zsigerből, mint fejből.

Nem is olyan régen úgy fogalmaztál, hogy az idei autódra a spanyolországi forduló alkalmával éreztél rá. Mondhatjuk, hogy hosszú volt az ismerkedési időszak?

Szerintem nem volt annyira hosszú. Igaz, hogy tavaly év végén kezdtük a tesztelést, de lehet, egy kezemen meg tudom számolni, a szezon indulása előtt hány tesztnapot teljesítettem az új autóval. A fejlesztést nem úgy kell elképzelni, hogy minden héten pályán vagyunk, mert van egyfajta költségkeret, amibe bele kell férni. Alapvetően a tesztek alatt jól éreztem magam az autóban, de amikor elindult a szezon, hasonlóan 2019-hez, azt vettem észre, hogy a csapattársakhoz képest nincs meg az az érzés, hogy én uralom a helyzetet és én vagyok előttük. Ez először Aragónban volt így, amikor a kimenetelek során, főleg az időmérőn olyan köröket tudtam teljesíteni, amelyekkel elöl vagyok, azt megelőzően nem volt így. Szóval, Spanyolországban minimális előrelépést tudtunk tenni beállítások terén, ez segített plusz sebességhez juttatni mind időmérőn, mind futamon.

img_3490.jpg

Mennyit változott a vezetési stílusod az utóbbi években, illetve a Hyundai Elantra N TCR másfajta kezelést igényel korábbi autóidhoz képest?

A vezetési stílusom nem változott sokat, inkább azt mondanám, hogy előbb felismerem, mire van szüksége az autónak és nekem miben kell változtatnom a jobb összhang elérésében. Azt gondolom, különböző versenyzőtípusok vannak, az alapvető vezetési technikák pedig kialakulnak a pályafutások elejétől, amelyeken ugyan lehet változtatni, de az alapjellegzetességek megmaradnak. Az én esetemben soha nem volt gond az egykörös tempóval, a fejlődést inkább a futamok menedzselésében láttam – szerintem sikerült is előre lépnem ezen a téren, sőt egy körön úgy érzem, többször tudok a maximumon autózni. Ez egy bajnokság 8-10 versenyhétvégéjén igenis számít. Azt gondolom, tudatosabb lettem, mint a pályafutásom elején, de ez annak köszönhető, hogy több tapasztalattal rendelkezem.

Beszélgessünk egy kicsit a formaidőzítésről, ez a te esetedben hogyan néz ki? Gondolok itt 2019-re, amikor nagyon kijött a lépés, addig tavaly nem alakultak annyira jól a dolgaid, sőt idén is változó szezonod van.

Nem gondolnám, hogy rosszul sikerült volna a tavalyi évem. Nyilván, ha valaki csak az év végi összesítést nézi, azt látja, hogy hátrébb voltam – de 2020-ban ennél sokkal több nem volt benne. Sajnos technikai oldalról lemaradásban autóztunk a többiekhez képest. Az idei év egy kicsit olyan, mint a 2019-es. Emlékszem, ’19-ben, amikor nagyon nyögvenyelősen indult a szezon, és idén hasonlóan túl sok esetben nem maximalizáltam a pontszerzési lehetőségeimet, ami megmutatkozik az összetettben. Ennek ellenére ezzel nem foglalkozom sokat, még mindig van elég futam, és semmi sem dőlt el a bajnokság szempontjából. Nyilván, azt választja az ember, hogy elöl legyen. Ilyen szituációkban lépéskényszerben vagyok, ugyanakkor a rám nehezedő nyomást segíti alacsonyan tartani, hogy én vagyok az üldöző. Egy bajnokság esetében mindig inkább ezt a szerepet szeretem: ott van a cél, hogy a szezon közepén, vége felé fel kell tudni zárkózni. Azt gondolom, jó az autó. Az apróbb technikai beállításokat jókor időzítettük, ezért magabiztosan várom a soron következő hétvégéket. Ez a szezonom is lassan indult, de remélem, a közepe felé sikerül belendülnöm!

img_4023.jpg

Egy élsportoló esetében ahogyan mondtad, sok összetevője van a formaidőzítésnek. Ha kicsit az autósportos világból kitekintünk, Tokióban nem is olyan régen ért véget az olimpia, ahol kulcsfontosságú volt a megfelelő időzítés. Tudnál párhuzamot vonni valamely olimpikonunkkal a pályafutásodat illetően? Kihez hasonlítanád magadat?

Nagy levegő… (– a szerk.) Ez egy nagyon-nagyon nehéz kérdés… Fogalmam sincs, őszintén szólva. A saját pályafutásomról azt gondolom, hogy későn indult be, hihetetlen kemény munka árán jutottam el oda, ahová eljutottam 2019 végén, de azt érzem, nagyon hosszú az út még előttem. Ezzel a kérdéssel most megfogtál. Visszakérdez (– a szerk.): Neked egyébként van valaki a fejedben?

Szerintem rajtam kívül sokan gondolják úgy, hogy a szerénység, az alázatos munka, és az intelligens hozzáállásodból fakadóan Szilágyi Áron kardvívóval találnának párhuzamot.

Ez nekem csak megtiszteltetés, hogy Áronhoz hasonló habitusú sportolónak tartanak, ennek csak örülök, de nem merném magam hozzá hasonlítani. A három olimpiai aranyával ő nagyon magas elismerést érdemel, 12 éve ott van a csúcson, az én esetemben még hiányzik pár év.

Viszont, hosszú időn keresztül fenntartani a jó formát nagyon nehéz. Év elején úgy fogalmaztál, érzel még magadban 2-3 kiemelkedő szezont. Továbbra is így gondolod?

Persze, de ezt inkább értsük úgy, hogy benne lehet a pályafutásomban még akár 10 év is, de abból 2-3 olyan idényt érzek, amikor tudok menni a bajnoki címért. Mostani énem azt mondatja, hogy szeretek versenyezni. Nagyra értékelem, amilyen szerencsém van az életben, és így űzhetem ezt a sportot. Úgy érzem magam, mint a világkupa-győzelem előtt. Magammal szemben is azt gondolom, bizonyítanom kell. Egyáltalán nem úgy állok a dolgokhoz, hogy megvan a bajnoki cím, pár évet még itt pötyögök, elvezetgetek és lesz, ami lesz. Ha minden jól megy, akkor akár még 10 évig is versenyezhetek, ami magával hozhat 2019-hez, vagy akár 2017-hez hasonló szezonokat, amikor esélyem lesz újra a bajnokságot nyerni.

img_4564.jpg

Újabb célokat elérni biztosan komoly döntések eredménye lesz majd. Egyébként, hogyan viszonyulsz a fontos döntések meghozatalához?

Szerintem jól állok velük. Minden ilyen döntést igyekszem több szempontból mérlegelni. Például, minden márka- és csapatváltásom megelőzte, hogy mit súgnak az ösztöneim, és ezen felül mit sugall a fejem, a szívem. Úgy érzem, a múltban jó döntéseket hoztam a pályafutásom szempontjából, ami persze nem biztos, hogy a jövőben is így lesz. De ha a megfelelő információk a rendelkezésemre állnak, megpróbálok azokból konzekvens eredményre jutni. Remélem, ez a jövőben sem fog változni.

Például, a saját csapatodból, a M1RA-ból való kiválásod hogyan élted meg?

Alapvetően 2017-ben, sőt talán még 2018-ban is főszereplő voltam a csapatban. Aztán jött a Hyundaira való váltás, ami új kihívásokat jelentett. A kettőt egyszerre pedig nem tudtam jól csinálni. Nem tartom magam olyan típusnak, ha nem vagyok benne valamiben, akkor is beleszóljak. Ha pedig összeadom az életemben azokat a főbb változásokat, miszerint családapa lettem, lett egy versenycsapatom, ami ott volt a bajnoki címért folytatott harcban, ezek mindenképpen meghatározó élmények, de a tavaly előtti M1RA-s feladatok nagyrészében már nem vettem részt. Viszont fontosnak éreztem a bajnoki címem megnyerése után, hogy egyfajta mentorszerepbe lépjek, ennél többet ekkor már nem tudtam vállalni. A csapatvezető Bári Dáviddal nagyon jó barátok vagyunk, elmondtam neki az álláspontomat, és megegyeztünk abban, talán jobb, ha egy picit háttérbe vonulok. Idén pedig ott lett volna már az a furcsa szituáció, hogy érdekellentét alakult volna ki köztünk, mivel ők nagyon jó lehetőséget kaptak a Romeo Ferraris-Alfa Romeo részéről az elektromos TCR-ben. Ez volt a végső pont, amikor a háttérbe való lépést választottam – nem mellesleg, nem is lett volna túl etikus. Ebben a helyzetben tudni kellett profinak lenni, de szerencsére nem okozott túl nagy gondot ezen döntésem meghozatala.

img_3357.jpg

Az imént említetted ezt a bizonyos „akár még 10 évet”. El tudod képzelni, hogy te is az elektromos bajnokságban versenyezz pályafutásod későbbi időszakában?

Érdekel az elektromos irány, de ha most kellene választanom a WTCR és az ETCR között, egyelőre maradnék a WTCR-ben. Ha a kettőt lehet kombinálni, és nem megy a túraautó-világkupa rovására az elektromos bajnokság, akkor kipróbálnám. Az új széria formátuma tetszik, de még versenyhétvégén nem vezettem az ott használt Hyundait. Éppen ezért előre igazából nem is tudom megmondani, hogy szívesen maradnék-e az ETCR-ben, vagy sem. Én a WTCR-ben most jól érzem magam.

Fotó: Horváth Tamás / SfPhoto / ForzaScuderia, Papp Csaba / Braking News Motorsport

Írta: Papp Csaba

Még több hírért, érdekességért lájkolj minket a Facebookon, és csatlakozz a Facebook-csoportunkhoz!

A bejegyzés trackback címe:

https://brakingnewsmotorsport.blog.hu/api/trackback/id/tr4316668440

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Braking News Motorsport

• Köszöntünk minden kedves Olvasót a Braking News Motorsporton! • Mottónk: Szenvedélyünk az autósport! • E-mail elérhetőségünk: brakingnewsmotorsport@gmail.com

sundaybelgium5-368788.jpg

Fordító / Translate

Impresszum, kapcsolat

süti beállítások módosítása