Mindig azt szoktam mondani, hogy az autó-motorsportos médiában addig, és úgy szeretnék tevékenykedni, amíg az élményt ad. Nekem ez egyfajta hobbi. Ha pedig arra kérnétek, emeljem ki a legkedvesebb pillanatomat a hétvégéről, valószínűleg nem tudnék egy valamit említeni. Inkább elkezdem mesélni.
Olvassa el többi exkluzív anyagunkat is!
A Braking News Motorsport helyszíni munkájáról szóló megerősítést nagyjából egy héttel a verseny előtt kaptuk meg a Hungaroring és az FIA WTCR sajtómunkatársaitól, amikor is visszaigazolták akkreditációs kérésünket. Azonban a készített interjúkat már hamarabb, két héttel korábban kezdtük el szervezni, az oldalt vezető Kováts Olivér barátommal. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy szinte minden csapathoz, sorozatban dolgozó vezetőhöz van elérhetőségünk, így néhány e-mailváltás után biztossá vált négy beszélgetési lehetőség.
Bár pénteken reggel felkészültem érkeztem meg a pályára, csupán két interjúval kapcsolatban tudtam konkrét kezdési időpontokat: 14:30, Michelisz Norbi (ITT olvasható), 16:00, a WTCR és Pure ETCR sorozatigazgatója, Xavier Gavory (ITT olvasható). Hamar kiderült, hogy ezt a napot kvázi sajtónappá keresztelhetem.
Amolyan egyszemélyes stábként vettem részt a versenyhétvégén, ami azt jelentette, hogy az újságírói szerepkör mellett a fotókat is én szolgáltattam Olivérnek.
Éppen a bokszutcában kezdtem el a fényképezést, amikor az elektromos TCR sajtófőnöke, Jamie O’Leary írt, hogy mit szólnék egy 15:30-as találkozóhoz Sebastian Trinksszel, a szériák gumibeszállítója, a Goodyear projektvezetőjével. Válaszul csak egy „Perfect. Thanks Jamie”-t küldtem, mivel a WTCR-es autókat már gépátvételre tolták, így egészen közelről lehetett azokat fotózni. Talán néhány lépést tudtam tenni, amikor újabb e-mailem érkezett, de ezúttal a Hyundai sajtósa, Carrie Mathieson volt a feladó. „15:00-kor ráérne Andrea Adamo, a csapat vezetője egy interjúra. Jó az időpont?” „Hogyne, köszönöm” – válaszoltam.
Így minden biztossá vált, de mint a játékboltba beszabaduló kisgyerek, mindent látni akartam az interjúk előtt, nem mintha nem lett volna rá három napom…
Még a délelőtt folyamán a paddockban sétáltunk Horváth Tomi barátommal (SfPhoto), amikor valaki két oldalról a bordámba szúrt. Meglepődtem, amikor megfordultam: Michelisz Norbert jött üdvözölni – elég sajátos módszerrel!
„De jó, hogy itt vagytok, jó titeket újra látni” – mondja Norbi.
„Megijesztettél” – jelzem felé kedvesen észrevételem. „Délután egy interjú alkalmával találkozunk” – fejezem be mondanivalóm.
Péntek délután van, 14:30. Carrie, behív a csapathoz.
Kérdezem: „Tomi csinálna pár fotót interjú közben, jöhet ő is?”
„Persze! Itt van Norbi, kezdhetitek” – mondja kolléganőnk.
„Nem gond, hogy magyarul csináljuk az interjút, Carrie? Ha gondolod, pár szót gyorsan tanítunk neked!”
„Nem szükséges, köszönöm, néhányat tudok már…”
Nem először találkoztam és beszélgettem újságíróként Norbival, de remegő hanggal teszem fel neki az első kérdést. 12 perc 45 másodperc telt el, leállítottam a felvételt, készen vagyunk.
„Ez jó beszélgetés volt. Csináljunk is az alkalomhoz illően egy közös fotót” – mondja Norbi.
Az interjú végén Tomitól is megkaptam a gratulációt, majd elkészítette a fényképet.
„Csaba, menjünk át a VIP-sátorba, Adamóval ott találkozunk” – kaptam az invitálást Carrie-től.
Az iménti Michelisz-féle interjú magasra tette a mércét, és alig felocsúdtam, a nap legnehezebb beszélgetését folytattam. Andrea Adamo ugyanis pörgette a diskurzust. Azt a tipikus ’legyünk túl rajta minél hamarabb érzést’ keltette bennem viszonylag hamar, ami egy picit kizökkentett. 9 perc alatt túl voltunk a Hyundai túraautós projektjeiről való beszélgetésen.
Sokk… Jobb szóval aligha tudom leírni, ami ekkor bennem kavargott, de mégis úgy gondoltam, jó válaszokat adott.
Viszont, hamar feledtem az esetet, ugyanis a nap legjobban várt programja következett. A VIP-sátor mellett álltunk épp Tomival, amikor egy srác goodyeares pólóban odalépett hozzám:
„Te vagy Csaba, veled fogunk beszélgetni? Ne haragudj, ha rosszul ejtettem ki a neved!”
„Igen, velem” – válaszoltam.
„Akkor kezdhetjük is” – mondta Sebastian.
Sebastian Trinks a Goodyear WTCR-es és Pure ETCR-es abroncsainak összehasonlításáról tartott szakmai előadást, de ez itt még nem ért véget. Az asztal mellől átsétáltunk a helyszínen felállított műhelyhez, ahol a gumikat szinte egymás mellé helyezve mutatta meg, amiről nemrég magyarázott.
Sok időm nem volt megemészteni a rögtönzött mérnöki konferenciát, mivel a túraautó-világkupa és az elektromos bajnokság sorozatigazgatójával, Xavier Gavory-val következett az interjú. Tomi még ekkor is potyafotósként volt ott a közelemben. Amíg Gavoryra vártunk, Jamie-vel tárgyaltuk a ’kivel mi a helyzet témakört’, mivel korábbról már ismertük egymást. Kaptunk egy kellemes kávét is.
Itt meg is állnék egy szóra: a frissen főzött olasz eszpresszó annyira jól sikerült, hogy péntekről szombatra virradóan összesen 3 órát aludtam, és úgy húztam le szűk 10 órát másnap a Hungaroringen. #finethanks
Amint a sorozatigazgató megérkezett, a bemutatkozás után ő indította a beszélgetést.
„Nagyon tetszik a blogotok neve, honnan ez a kreatív elnevezés?!” – kapta Olivér a távoli elismerést.
De ezután még mindig nem kezdődött el maga az interjú: nagyjából fél órát beszélgettünk, mielőtt elindítottam a hangfelvételt.
„Xavier, elindítanám a felvételt és az interjút” – mondtam.
„Miért, eddig nem is rögzítettél semmit, hisz itt van a telefonod az asztalon. Nagyon érdekes dolgokról beszélgettünk” – kaptam válaszul.
„Ebben igazat adok” – feleltem, majd elindult a rögzítés.
Xavier Gavoryt ugyanis érdekelte, hogy ki vagyok, mivel foglalkozom, és nagyon sok hétköznapi dologról kérdezte a véleményem. Majd a felvételt elindítottam, és a maszk mögött tátott szájjal hallgattam, ahogyan az autósportól beszél. Imádtam ezt a szűk egy órát!
Ezzel az adrenalinfröccsel vártam a szombati folytatást. Igen, 3 óra alvás után…
Ekkor már pályára hajtott a WTCR mezőnye is, de a reggelt a Pure ETCR-rel kezdtük. Temérdek fénykép készült a két sorozatról a korai órákban, amely mennyiség tovább bővült a nap folyamán. A második túraautó-vk edzésre Tomival kimentünk a sikánhoz fotózni, majd a pálya több, biztonságos pontján megálltunk néhány lövésre, miközben sétáltunk vissza a sajtóközpont felé. Kellőképpen izgatottan vártuk az időmérőt, mivel az FP2-n Michelisz Norbi belendült, és legjobb Hyundaiosként a második helyen zárt.
A kvalifikáció előtt még a világ leghelyesebb grid girljét is sikerült néhány fotóra felkérnem, majd a feszült bokszutcai munkára fókuszáltam. A Q1-ben Michelisz megakasztotta néhányunkban az ütőt, pengeélen táncolva egyedüli Hyundai-versenyzőként jutott tovább a második szakaszba. Az Engstler Motorsport szerelői bekapcsolva hagyták a bokszutca falon a képernyőket, így teljes információnk volt Norbi szektoridejeiről, eredményeiről. Hatodik, nyolcadik, tízedik…, gyors kört kezd. Végül másodikként furakodta be magát az időmérő fináléjába, ahol a harmadik rajtpozíciót szerezte meg, miközben a zengős Rob Huff pole-jának örültünk.
Nagy eredményeket vártam a vasárnaptól. Az eseménydús első futamon a Zengő Motorsport pilótája, Mikel Azcona a második hellyel megalapozta a hangulatot, viszont Rob Huff sérült autóját látni, miközben a trélerről emelik le, eléggé aggasztó érzéseket váltott ki sokunkból. Huff Cuprája elkészült, de a dráma nem maradt el! A bokszutca zárását 10 másodperccel lekéste, így a pitből kényszerült indulni a mezőny után.
A második futam rajtrácsán újra nagy meglepetés ért: Xavier Gavory és Sebastian Trinks is megállított, és beszélgettünk pár percet a hétvégéről, a várakozásokról. Sőt, az aranyos grid csajszival is csevegtünk egy kicsit, miközben újabb képeket készítettem róla.
A várakozásaimmal ellentétben Michelisz nem állt dobogón, miután az indulást követően az egyes kanyarban Girolami kilökte. Ekkor csalódottság fogott el, mert nem ilyesmire készültem…
Nem sokkal később az ETCR szuperdöntője és eredményhirdetése következett, miközben hangulatom is oldódott. Nagyjából 18:30 környékén már újra azt éreztem, hogy ez most mégis valahogy az én túraautós-hétvégém is volt.
Péntektől vasárnapig, most először dolgoztam újságíróként és fotósként a Hungaroringen, a WTCR és a Pure ETCR közös fordulóján. A három nap alatt 4 interjút készítettem, összesen 64 percnyi felvett hanganyag jött össze, továbbá, 4460 fénykép közül készült fotóalbum. A legjobb 50-et itt gyűjtöttük össze:
Egy valamit viszont nem tudok számokban leírni: az pedig az élmény, amit kaptam! Jó volt a régi ismerősökkel találkozni, új embereket megismerni, az egész miliőhöz közel lenni, néhány méterről nézni, fotózni, szurkolni, örülni, megélni mindezt!
Köszönöm!
U.i.: Szerintem még csinálunk ilyet!
Fotó: Horváth Tamás / SfPhoto / ForzaScuderia, Papp Csaba / Braking News Motorsport
Írta: Papp Csaba
Még több hírért, érdekességért lájkolj minket a Facebookon, és csatlakozz a Facebook-csoportunkhoz!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
