BRAKING NEWS MOTORSPORT

31 autót neveztek a TCR Európa-kupa most hétvégén rajtoló, második szezonjára, és magyarokból nem lesz hiány a mezőnyben, ahogyan veteránokból, futamgyőztesekből és ígéretes ifjoncokból sem. Első ízben viszont WTCR-kötődésű pilótákat veszünk górcső alá.

A hétvégén, a Hungaroringen elrajtol a TCR Európa-kupa 2019-es szezonja; a szabálymódosításokat és a versenynaptárban történt változásokat korábban már összegeztük, ellenben sok indulóról még nem tettünk említést.  Így eljött annak az ideje, hogy egy hatrészes cikksorozatban szemügyre vegyük, kik fognak megküzdeni idén a bajnoki címért, természetesen nem megfeledkezve a magyar érdekeltségekről sem. Hiszen idén a M1RA és a Zengő Motorsport révén két magyar csapatot is köszönthetünk, akik állandó résztvevői lesznek a mezőnynek.

Cikksorozatunk első fejezetében elsősorban azokat a pilótákat mutatjuk be, akik tavaly még a WTCR mezőnyét erősítették, viszont az idei évre már csak az európai paddockban maradt nekik hely, vagy – látva a pórul járt Denis Dupont példáját – rosszabb esetben még ott sem. De olyan szerencsés is akad, aki a világkupa mellett be tudott vállalni egy Európa-kupás programot is, mint például Tom Coronel.

#7: Aurélien Comte – DG Sport Compétition, Peugeot

Talán Aurélien Comte-é a leginkább meglepő név ebben a felhozatalban, hiszen Zandvoortban nyerni tudott a DG Sport Compétition Peugeot-jával, további öt alkalommal pedig második lett; az év végi elszámolásnál éppen csak kicsúszott a legjobb tíz közül. Így joggal várhattuk volna, hogy az 1988-as, párizsi születésű versenyző idén is a világkupában fog viaskodni.

Csakhogy a tél folyamán sok víz lefolyt a Dunán, csakúgy, mint az Atlanti-óceánon, annak a Bordeaux-hoz közeli halászfalunak közelében, ahol Comte él. Megváltoztak a dolgok Theux-ben, a DG Sport Compétition főhadiszállásán, valamint a Peugeot központjában is. A francia gyártó ugyanis a jól sikerült promóció láttán úgy gondolta, hogy a továbbiakban nem éri meg gyári projektet finanszírozni a WTCR-ben, a DG részéről privát alakulatként pedig nem lett volna sok értelme indulni.

Sokáig még az is kérdéses volt, hogy lesz-e folytatás 2019-ben Comte számára az Andros Trophy-ban tett jégralis kalandot követően, de végül a Peugeot nem hagyta veszni fejlesztőversenyzőjét. Így a felállás többnyire a régi – amennyiben eltekintünk attól, hogy a csapatmenedzser, Eric Néve a tél folyamán átnyergelt a Vuković Motorsporthoz, de erről majd a cikk következő szakaszában teszünk említést –, ahogyan az autó is, csak a környezet új.

Comte pályafutása 2005-ben, a gokartozás világában vette kezdetét, 2006-ban pedig már a francia Renault Clio-kupában próbált szerencsét, amit 2007-ben a 8., egy évvel később a 4. helyen zárt. 2010-re átnyergelt egy másik helyi bajnokságba, a SEAT León-szuperkupába, amiben 2012-ben már az összetett dobogóra is felállhatott.

2013-ra datálódott az első nemzetközi szereplése, amikor a túraautó Európa-kupában (ETCC) bukkant fel, amiben a Single Make Trophy értékelés második pozíciójában végzett a Galaxi Racing SEAT-jával. Egy év múlva visszatért Franciaországba, ezúttal a Peugeot RCZ Racing Cup-ban indult a Team Clairet Sporttal – az első hétvége Le Mans-ban balul sikerült a számára, a többi versenyt vagy elsőként, vagy másodikként fejezte be. Összesen nyolc futamot nyert meg a 13-ból, amivel leiskolázta a teljes mezőnyt.

2015-ben megvédte elsőségét a francia RCZ bajnokságban, igaz, ezúttal „csak” öt futamot követően állhatott fel a dobogó legfelső fokára, de a 12-ből mindössze egyetlen versenyen fordult elő az, hogy nem a TOP-3-ban végzett.

A 2016-os év eléggé átmeneti volt Comte-nak, ugyanis a TCR Beneluxban, a RCZ-kupában és a Championnat de France Prototypes bajnokságban is csak 2-3 versenyen állt rajthoz, de egy-két dobogós helyezés így is összejött neki.

2017-ben behúzta a TCR Europe Trophy-t, illetve futott egy nagyjából kétharmadnyi szezont a Benelux-államokbeli TCR-szériában, amit három első, öt második és két harmadik hellyel zárt, továbbá a nemzetközi TCR dubaji szezonzáróján is indult a DG Sport Compétition Opel Astrájával.

#27: John Filippi – Vuković Motorsport, Renault

John Filippi tavaly még a Campos Racing Cuprájával versenyzett a világkupában, habár inkább kevesebb, mint több sikerrel, hiszen legjobb eredményét Szlovákiában érte el egy 5. hely formájában, ami mellé még két 10. helyet gyűjtött.

Mindennek tudatában annyira nem meghökkentő, hogy vissza kellett lépnie egy szintet a nem éppen villámrajtjairól hírhedt franciának. Idén azonban érdekes kihívás vár rá, ugyanis egy Renault Mégane-nal – ami a korábbi években nem volt igazán kapós, de állítólag a tavalyi év második felére összerakott fejlesztési csomaggal ígéretesnek tűnik – bizonyíthat, ami a Vuković Motorsport gondozásában áll.

A svájci licensszel és központtal bejegyzett csapatnál azonban nem Filippi az egyetlen ismerős név, hiszen Eric Néve is annak részét képezi csapatvezetőként. A belga szakember volt az, akinek anno hosszú éveken át oroszlánrésze volt a Chevrolet WTCC-sikereiben, és aki tavaly a DG Sport Compétition ügyes-bajos dolgait intézte, miután több évig tanácsadó volt a világbajnokságban.

Ami Filippit illeti, 2007-ben kezdett el gokartozni, és eleinte együléses versenyautókkal próbált szerencsét, de nemzetközi szinten is mindössze két futamot tudott teljesíteni, 2013 végén, a Formula Renault Európa-kupa kétliteres bajnokságában, amiket a 22. és a 27. helyen.

2014-ben szakágat váltott, és így kötött ki a WTCC-ben, ahol a Campos Racing TC2-es SEAT Leónjával versenyezhetett, majd a következő két évben már egy TC1-es Chevrolet Cruze-t kormányozhatott. 2017-re új csapathoz és egyben új márkához szegődött; bepattant a Sébastien Loeb Racing többszörös világbajnok technikájába, a Citroën C-Elysée-be, de ez sem hozta meg a várt áttörést – a négy év alatt egyszer sem tudott dobogóra állni.

#50 / #2: Tom Coronel / Stéphane Lémeret – Boutsen Ginion Racing, Honda

Mostani összeállításunkból talán Tom Coronel az, akinek pályafutását nem kell annyira részletesen ismertetni, ugyanis a WTCC/WTCR-paddock mókamestereként emlegetett holland az, akit Colgate-reklámba illő széles vigyorával, az 5000 eurós – és nem éppen veszélytelen – videózásával, valamint a legtöbb rajongó számára elsütött, már-már közhelyesen hangzó „Nekem nincs szükségem szerencsére, csak szexre és pénzre” mondatával, illetve „Edd a porom/sajtom!” – utóbbi változat esetén kicsit PR-szagú – szlogenjével Magyarországon is jelentős hírnévre tett szert.

Egyébként is napestig lehetne részletezni 1990 óta, azaz közel 30 éve húzódó pályafutását, aminek elején elsősorban helyi formula- és túraautós bajnokságban versenyzett, az évtized végén pedig már F1-es autót is tesztelhetett. A 2000-es évektől fogva sokkal inkább a túraautózás került a fókuszba, eleinte hosszútávú- és GT-versenyzéssel, az utóbbi években pedig Dakar-ralikon való részvétellel megspékelve.

Az 1990-es évek első felében több holland bajnokságot is megnyert, majd 1997-ben első lett a japán Forma-3-ban és a Marlboro Mastersben, két évre pedig a Formula Nipponban sem talált legyőzőre. 2004-ben még az ETCC-ben, 2006-ban és 2009-ben meg már az annak utódjaként jegyzett WTCC-ben zárta az élen a privát értékelést.

A WTCC-ben 2005 és 2017 között közel valamennyi futamon részt vett, szám szerint 282-n, amiből hatot nyert meg, legjobb összetettbeli eredményéhez 2011-ig kell visszapörgetni az idő kerekét, amikor is negyedik lett.

Az utóbbi években nem jött ki annyira a lépés – főleg amióta bevezették a TC1-es kocsikat a WTCC-ben –, még a TCR-specifikációjú autók sem hozták meg neki a másodvirágzást a WTCR-ben. Tavaly csak a 23. lett a Boutsen Ginion Racing Hondájával, idén pedig már a Comtoyou Racing Cupráját terelgeti.

A TCR Európa-kupa új lesz a számára, ahol az előbbi felállással láthatjuk viszont – azaz nagyjából azt a kettős programot teljesíti, amit tavaly Jean-Karl Vernay, csak akkor a francia annyi előnyt élvezett, hogy ugyanúgy a Leopard-WRT csapattal és az Audival indult. Azonban a szabályok értelmében – ahogyan az volt tavaly Hollandiában Vernay esetében – a Hungaroringen választania kell a WTCR és a TCR Europe között, ő pedig értelemszerűen az előbbit választotta.

Így Coronel számára az európai kaland csak május végén, a Hockenheimringen veszi kezdetét, míg Magyarországon Stéphane Lémeret lesz a helyettese. A 45 éves belga neve ismerősen csenghet a magyar szurkolók számára, hiszen 2016-ban a TCR Beneluxban néhány futamon Michelisz Norbi volt a váltótársa. Lémeret abban az évben meg is szerezte a bajnoki címet a Boutsen Ginion Racing Hondájával.

#70: Maťo Homola – Target Competition, Hyundai

2012-ben tört be a nemzetközi közegbe a még most is csak 24 éves Maťo Homola. Bemutatkozását az ETCC-ben ejtette meg, egy évvel később második lett az S2000-es kategóriában, amit az azt követő szezonban meg tudott ismételni a Super 2000 TC2T-ben.

2015-ben két WTCC-futamon vett részt a Campos Racing Chevrolet-jével: a Slovakiaringen az első versenyen a 13., a másodikon a 15. helyen haladva látta meg a kockás zászlót.

A következő évben a magyar szurkolók is jobban megismerhették a nevét, ugyanis a B3 Racing Team Hungary versenyzőjeként csatlakozott a nemzetközi TCR mezőnyéhez; ráadásul a csapat legeredményesebbjeként zárta az évet, ötödik lett az egyéni értékelésben.

Tavalyelőtt már a DG Sport Compétition színeiben láthattuk viszont, egy Opel volánjánál, amivel ugyan három pole-t is szerzett, de egyet sem tudott győzelemre váltani. Két-három verseny erejéig kitért a TCR Beneluxba és a közép-keleti TCR-bajnokságba is – előbbiben futamot is nyert, utóbbiban egy második helyet szerzett.

Homola 2018-ban a belga csapattal már a világkupában állt rajthoz, de szezonja korántsem alakult olyan jól, mint Comte-é, amihez többek között az is hozzájárult, hogy egy kezünkön meg tudnánk számolni azon embereket a csapaton belül, akik érdemi angol nyelvi kommunikációra képesek, szlovákul pedig még annál is kevesebben beszéltek… Egy győzelem összejött az ifjú versenyzőnek Vila Realban, de azt követően már csak háromszor tudott pontot szerezni, így az év végi elszámolásnál be kellett, hogy érje a 18. hellyel. A szezon előtt ismét lehúzott egy villámidényt a Közép-Keleten, amit két második és két negyedik hellyel negyedikként fejezett be.

2019-re átigazolt a TCR Europe-ba, az öt Hyundait felvonultató Target Competition csapatához, ahol a két Bäckman-testvér, Dušan Borković és Josh Files csapattársa lesz.

Denis Dupont – A „volt-nincs szekrény” áldozata…

Nagyon korán bejelentették, hogy a Belga Autóklub (RACB) támogatásával a Comtoyou Racing versenyzőjeként és honfitársa, Gilles Magnus csapattársaként a TCR Europe-ban folytatja Denis Dupont, aki tavaly még a WTCR-ben erősítette a belga együttest. Nem indult túlságosan jól a szezonja, de év végéig kétszer is felállhatott a dobogóra végül, amivel a tabellán a 16. pozíciót foglalhatta el.

Ehhez képest a héten bejelentették, hogy Dupont mégsem indul, ugyanis a tél folyamán nem tudta előteremteni a projekthez szükséges anyagi hátteret. Mondhatni, még az európai lehetőség is bekerült a Harry Potter-könyvekből ismert „volt-nincs szekrénybe”…, Magnus pedig magára maradt.

Egyébként a belga pályafutása nagyon színes volt a WTCR előtt is. Gokartos korszakát követően szokatlan helyen, a NASCAR Whelen Euroszériában kezdte meg a kikupálódást 2014-ben, ahol az Elite 2-kategóriában ötödik lett egy Toyota Camryval.

Két évvel később harmadikként fejezte be a TCR Beneluxot a Team WRT SEAT-jával, egy évvel rá ötödikként rangsorolták az év végén. De indult GT-futamokon is, sőt 2017-ben a 24 órás zolderi futamon is rajthoz állt.

A következő, második részben „csak” két versenyző életpályájába engedünk betekintést, akik még Amerikát is megjárták az utóbbi években. Jön Luca Filippi és Santiago Urrutia, és felkészül kilenc olyan versenyző, akik javarészt még ismeretlenek a magyar nézőközönség számára.

Fotó: Florent Gooden, Jean Michel Le Meur, Thomas Fenetre, Gregory Lenormand, Francois Flamand / DPPI (FIA WTCR Media), John Filippi / Facebook, TCR Benelux Media, TCR Media

Írta: Kováts Olivér

Még több hírért, érdekességért lájkolj minket a Facebookon, és csatlakozz a Facebook-csoportunkhoz!