Figyelembe véve azt, hogy a #8-as Toyota az élről, a #7-es meg csak a nyolcadik helyről indulhatott, sokan Fernando Alonsóék győzelmére számítottak a hatórás versenyen Fujiban. Azonban egy biztonsági autós fázis borította a papírformát, így Lopez, Kobayashi és Conway hármasa ünnepelhetett a dobogó tetején, idén először. Az LMP2-ben a Jackie Chan DC Racing autói, a GT-kategóriákban pedig a Porschék domináltak.
Bevallom őszintén, nem tudom, hogy végül hogyan kalkulálták ki a #7-es Toyota rajtpozícióját, de José Maria Lopez, Kamui Kobayashi és Mike Conway végül nem a mezőny legeslegvégéről – ahogyan azt az időmérő edzés hivatalos végeredményét (!) felvázoló dokumentumban olvashattuk –, hanem az LMP1-es mezőny végéről, a nyolcadik rajtkockából vághattak neki a 2018/2019-es WEC-szuperszezon negyedik versenyének, Fujiban, míg a #8-as autó – Fernando Alonsóval, Kazuki Nakajimával és Sébastien Buemivel – az élről.
Ennek ellenére hamar kialakult a kettős Toyota-vezetés, miután valamennyi EoT-módosítás a chipsdiéta szintig jutott el csupán a hatékonyság skáláján, viszont a két TS050 Hybrid sorrendjére félóra után, egy váratlan biztonsági autós fázis volt befolyással, amelyre az MR Racing Ferrari durrdefektje által hátra maradt törmeléktenger miatt volt szükség. Ugyanis ekkor a boxkiállásokból a #7-es egység kedvezőbben jött ki – annyira, hogy át is vette a vezetést a #8-astól.
Ettől a ponttól fogva a leintésig tartotta a 20 másodperces előnyét Lopez, Kobayashi és Conway hármasa, amely idén először tudott nyerni – sőt, a trióból Kobayashi és Conway utoljára a két évvel ezelőtti japán versenyen állhatott fel a dobogó legtetejére. Fernando Alonsóék bejöttek a második helyre, viszont még így is vezetik a bajnokságot, 12 ponttal megelőzve Lopezéket. A toyotás egységek mögött az #1-es Rebellion látta meg a kockás zászlót, azonban André Lotterer, Neel Jani és Bruno Senna lemaradása négy kör volt.
Negyedikként az SMP Racing #11-es rajtszámú BR Engineering BR1-ese ért célba, miután Jenson Button – aki nem mellesleg több mint három és fél órát húzott le a volán mögött – az utolsó percekben megelőzte a ByKolles gépét, amely a turbóproblémák ellenére bedöcögött az ötödik helyen. Csupán öt LMP1-es ért célba a nyolcból: a #3-as Rebelliont Gustavo Menezes törte össze a célegyenes végén a biztonsági autós fázis alatt, míg a #17-es SMP-BR üzemanyagrendszer-problémák, a DragonSpeed #10-es számú BR1-ese meg a sebességváltó meghibásodása miatt volt kénytelen befejezni a versenyt idejekorán.
Az LMP2-ben magabiztosan dominált a Jackie Chan DC Racing: a #37-es Oreca Jazeman Jaafarral, Weiron Tannal és Nabil Jeffrivel a volánnál az első szezonbéli győzelmét szerezte, megelőzve a Ho-Pin Tung, Stephane Richelmi és Gabriel Aubry alkotta #38-as egységet, valamint a #36-os Signatech-Alpine-t, amely a harmadik helyig tudott felzárkózni Nicholas Lapierre korai megforgását követően. A pole pozíciós DragonSpeed-Oreca számára rémálomszerűen alakult a hatórás futam, amely egy hosszas garázslátogatással ért véget.
Váratlan eredményt hozott a GTE Pro-kategória, ugyanis a BoP-módosítások által némileg hátrányba hozott Porsche szerezte meg a győzelmet a Kevin Estre, Michael Christensen alkotta #92-es egységet – igaz, ehhez kellett Sam Bird és Davide Rigon balszerencséje is: a #71-es Ferrari ugyanis kapott egy defektet, miután koccant az LMP2-ben versenyző #31-es DragonSpeed-Orecával. Estréék mögött Antonio Félix da Costa és Tom Blomqvist #82-es BMW-je, valamint Harry Tincknell és Andy Priaulx #67-es Fordja végzett, amelyek élvezetes csatát vívtak a második helyért.
Az #51-es Ferrari (James Calado, Alessandro Pier Guidi) is elszenvedett egy defektet a Safety Car pályára lépése előtt, de a mezőny végéről indulva végül negyedik lett a kategóriában. Az Aston Martinok eközben nem tudták kamatoztatni az időmérős tempójukat a versenyen, így csak a hetedik és a kilencedik helyen zártak.
Az amatőr GT-osztályban az #56-os Porsche győzedelmeskedett Jörg Bergmeisterrel, Patrick Lindsey-vel és Egidio Perfettivel, megelőzve a pole pozíciós #88-as márkatársat, amelyet Matteo Cairoli, Giorgio Roda és Satoshi Hoshino a második helyen hoztak haza, legyőzve a #90-es Aston Martint Jonathan Adammel, Salih Yoluccal és Charles Eastwooddal a volánnál.
Az Endurance Világbajnokság 2018/2019-es idénye november 18-án, Sanghajban folytatódik, aztán a kínai hatórás versenyt egy hosszú szünet követi a 2019. március 15-én esedékes sebringi 1000 mérföldes előtt.
A japán hatórás verseny végeredménye:
null
null
Fotó: Toyota Motorsport GmbH, Joao Filipe / AdrenalMedia.com
Írta: Kováts Olivér
Még több hírért, érdekességért lájkolj minket a Facebookon, és csatlakozz a Facebook-csoportunkhoz!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
