Napjainkban leginkább a rekorddöntéseket szem előtt tartva csapjuk fel a statisztikák nagyenciklopédiáját, a műfajnak azonban van árnyoldala is…
Volt, amikor napi szinten foglalkoztatta a nemzetközi sajtót és vele együtt az F1-es közönséget, hogy vajon mikor éri be Lewis Hamilton az addig – kizárólagos – rekordernek számító Michael Schumachert akár futamgyőzelmek, akár világbajnoki címek számában. Akadnak viszont olyan mutatók, amikre nem éppen büszke egy versenyző, a legtöbben közelébe sem kerülnének ezeknek. A Formula–1 legdicstelenebb statisztikáit a RacingNews365.com szedte össze egy kupacba.
Bal sors, akit régen tép
Úgy tartja a mondás is, „ahhoz, hogy nyerj, először célba kell érned”. Ebben a tekintetben Andrea de Cesaris állt leginkább hadilábon: az olasz versenyző 1980 és 1994 között 208 nagydíjon állt rajthoz, de 148-szor (!) nem látta meg a kockás zászlót. Legyen szó műszaki meghibásodásról vagy versenyzői hibáról, az egy szezonon belüli kiesések tekintetében is ő a rekorder: az 1987-es szezonban csak két versenyt fejezett be a 16-ból. Előtte sem tartozott a szerencsésebbek közé: 1985-ben és 1986-ban ugyanis egymás után 18 alkalommal esett ki.
De Cesaris a többi 60 versenyéből, amin célba ért, ötöt dobogón zárt, továbbá egy pole pozíciót és egy leggyorsabb kört is jegyeznek a neve mellett. 2014 októberében hunyt el, motorbaleset következtében.
Dobogó nélkül
Óriási ígéretként érkezett meg a Formula–1-be a 2010-es évek elején Nico Hülkenberg, s habár a német pályafutása még nem tekinthető lezártnak (tavaly is háromszor indult beugróként a Racing Point színeiben), 182 versenye során egyszer sem tudott dobogóra állni, a bajnokság történetében senki mást nem jellemez ilyen tartós eredménytelenség. Pedig számos lehetősége lett volna a legjobb három közé férkőzni – gondoljunk csak a 2012-es Brazil vagy a 2019-es Német Nagydíjra…
Ügyeletes rosszfiú
Ahogyan az iménti statisztika leginkább Hülkenberggel azonosítható, úgy aligha meglepő, hogy az egy szezonon belül összegyűjtött büntetések királyának Pastor Maldonado számít. A venezuelai versenyző 2014-et nem kevesebb mint tíz büntetéssel zárta – többek között az olyan hajmeresztő incidensek révén, mint aminek áldozatául Esteban Gutiérrez is esett. Ki ne emlékezne a mexikói látványos perecelésére Bahreinből? Mentségére szóljon, ő az egyedüli ebben az összeállításban, aki futamot tudott nyerni.
Hamar jött a hattyúdal
Az 1993-es Olasz Nagydíjon teljesíthette pályafutása első és egyben utolsó versenyzőt is Marco Apicella. Önmagában ebben nem lenne semmi különleges, hiszen sokakról elmondható az F1 elmúlt 71 évében, hogy csak egy verseny adatott meg neki. Az viszont egyedülálló, hogy Apicella pályafutása egészen a célegyenes végéig tartott, ahol JJ Lehto nekiment, aminek következtében kénytelen volt leparkolni a pálya szélén a Jordannel.
Csigabajnok
Rommá nyerte magát az alsóbb, F2-es és F3-as kategóriákban Bruno Giacomelli, pechére viszont a valaha volt egyik legversenyképtelenebb autót is megkapta a Formula–1-ben: az 1990-es San Marinó-i hétvégén ráadásul technikai probléma is sújtotta, vagyis csak harmadik sebességi fokozatban döcögött a Life Racing autója. Ennek ellenére körbeért, így 40 km/h-ás átlagsebességgel minden idők leglassabb F1-es körét autózta Giacomelli, amivel hét perccel volt lassabb az aktuális éllovasnál.
Fotó: Pirelli F1 Media
Írta: Kováts Olivér
Még több hírért, érdekességért lájkolj minket a Facebookon, és csatlakozz a Facebook-csoportunkhoz!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
