Szépek vagytok, de üresek. Nem lehet meghalni értetek. Persze, egy akármilyen járókelő az én rózsámra is azt mondaná, hogy ugyanolyan, mint ti. Holott az az igazság, hogy ő egymaga többet ér, mint ti valamennyien, mert ő az, aki öntözgettem, Mert ő az, akit szélfogó mögött óvtam. (…) Mert őt hallottam panaszkodni meg dicsekedni, sőt néha hallgatni is. Mert ő az én rózsám
– Antoine de Saint Exupéry, A kis herceg (Rónay György fordítása)
20 éve vagyok sportújságíró, 12 éve foglalkozom túraautózással. 2019-ben, a TCR Europe utolsó hétvégéjén, pénteken interjút készítettem Julien Brichével. Mielőtt leléptem volna, nekem szegezett egy kérdést: „Aurélien (Comte) a kedvenc versenyződ?” Köpni-nyelni nem tudtam, újságíróként amúgy sem lenne fair, hogyha kedvenceim lennének a paddockban, ahol dolgozom, na meg a válasz teljesen őszintén is az volt, hogy nem. „Akkor Teddy (Clairet)?” Mivel erre is ráztam a fejemet, elkezdett totózni, és láttam, hogy én ebből a sátorból bizony meg nem szabadulok, amíg meg nem mondom neki: az én kedvenc versenyzőm Alex Zanardi.
Magyar Szilvia és Alex Zanardi a DTM 2018-as magyarországi hétvégéjén. | Fotó: Ruzicska Ágnes
Egész életemben Formula–1-es újságíró akartam lenni, eleve Alex tehet arról, hogy mégiscsak a túraautózásban kötöttem ki. Szóval egy nagyon régi sztori következik. Ennél már csak egy régebbi van, a Johnny Herbert történet, de azt majd talán máskor mesélem el. Alexet úgy ismertem meg, hogy a szívem csücskének, Johnnynak volt csapattársa, amikor még mindketten fiatalok voltak, én meg kislány. Mivel ez több mint 20 éve történt, nemigen volt internet, tehát jó néhány év eltelt, mire eljutottunk odáig, hogy én levelező viszonyban legyek Alexszel: volt a honlapján egy üzenetküldő lehetőség, ő pedig rendszerint válaszolt az üzenetekre. Az, hogy neki ekkor már kettővel kevesebb lába volt, semmit nem változtatott a szédületesen jó humorérzékén. Mindenből tudott viccet csinálni, és majdnem mindenből csinált is. De azt is tudta, mikor kell komolyan venni valamit. Élveztem, amikor időnként hazafelé a buszon vagy vonaton valamelyik könyvét olvastam, és vadidegen emberek bámultak engem, hogy vajon min röhögök ilyen jókat.
Magyar Szilvia és Alex Zanardi a WTCC 2008-as monzai hétvégéjén.
Nagyon-nagyon sok dolgot tanultam tőle. Ez a kapcsolat köztünk tényleg olyan volt, mintha egy virágot nevelnék, vagy házat építenék: napról napra, tégláról téglára raktuk össze. RakTUK. Ketten. Tudom, hogy nem én voltam az egyetlen rajongója, és tisztában voltam azzal, hogy ez az ő részéről milyen hatalmas erőfeszítés, hogy mindenkinek válaszoljon, mindenkivel kapcsolatot ápoljon. S míg Johnnynak és a szüleinek „Darling” (Kedvesem) voltam, Alexnek „Sweety” (Kis édes). Ez tényleg egy nagyon különleges kapcsolat volt, de csak akkor találkoztunk először, amikor Alex – rá olyannyira jellemző módon – viccíró versenyt hirdetett a honlapján. Második lettem, és a díjam az volt, hogy elmehettem hozzá egy futamra. Így kerültem sok-sok évvel ezelőtt a monzai paddockba, a WTCC idején. És az az utazás megpecsételte a sorsomat: soha többé nem akartam már F1-es újságíró lenni, csakis WTCC-s! Alex bevitt a garázsba, megmutatta az ő teljesen kézi irányítású versenygépét és elvarázsolt, ahogy mindig…
Bár én közben elkezdtem ugyanabban a paddockban (is) dolgozni, volt egy különös oka annak, hogy igazából rendes interjút sosem csináltunk egymással: valahány próbálkozás volt, minden alkalommal sztorizgatásba vagy röhögésbe fulladt a dolog. 2014-ben a Slovakiaringen mégis megpróbáltunk valamit összehozni. Ott tartottunk, hogy már jó régen találkoztunk (még Brnóban), és közben nyert néhány paralimpiai érmet Londonban kézibike-ban, amikor azt mondta: „Tudod, ha akkor (Brnóban) azt mondtad volna, hogy »Alex, néhány év múlva indulsz majd Londonban a paralimpián és érmeket nyersz«, akkor megkérdeztem volna, hogy mit szívtál!”. ☺ Több nem is kellett a napi hangulathoz… Szerintem életem válasza volt, amit valaha interjúkérdésre kaptam…
Alex Zanardi 2009-es brnói győzelme után.
A tavaszi lezárás alatt volt egy-egy nagyon hosszú élő interjúja (egy olaszul, egy pedig angolul) a szociálmédián, ahol válaszolt a követők kérdéseire és megpróbált mindenkibe lelket önteni. Ekkor láttam utoljára. Nyáron elindult annak a jótékonysági kerékpáros váltónak az élén, mely sosem ért célba, mert Alexet elgázolta egy kamion. Most már otthon, a padovai kórházban fekszik, de más hírt azóta sem hallottam az állapotáról.
Szeretném, ha meglenne még a régi honlap, és a régi honlapon az az üzenőfal. Írnék neki pár sort rá:
Drága Alex! Nagyon szorítok neked, hogy legyen erőd még felkelni és visszajönni a szeretteid közé. Elsősorban azért, mert a fiadnak és a csodálatos feleségednek (aki szerintem a legerősebb asszony Olaszországban!) szüksége van rád. Másodszor azért, mert itt volt ez a 2020-as év, és jó lenne eldumálgatni arról, hogy tulajdonképpen ki szívott és micsodát, mert ütős anyag lehetett! :D Végül pedig azért, mert nincs több rózsa kertemben. Hiányzol! Sweety
Nyitókép: Andreas Beil / BMW Motorsport Press
Írta: Magyar Szilvia
Mi a Tribünhang? Ahol te mesélhetsz!
Biztosan sokaknak hiányoznak a paddockban való bandázások és sztorizgatások, a szelfik és az autogramok, de legfőképp a versenyzés testközeli élménye. Hogy némileg enyhítsünk a fájdalmon, új kezdeményezést indítunk: ez lesz a Tribünhang.
Legyetek akár rajongók, versenyzők, csapattagok, pályabírók stb. – szívesen fogadjuk bárki jelentkezését, akinek bármi köze van az autó- és motorsporthoz!
További részletek a képre vagy erre a linkre kattintva!
Ha nem akarsz lemaradni a Tribünhang további történeiről, mentsd el és figyeld a rovat alakulását ezen a linken!
Még több hírért, érdekességért lájkolj minket a Facebookon, és csatlakozz a Facebook-csoportunkhoz!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
