Nagy Michael Schumacher- és Ferrari-rajongó vagyok. Két sztorit is hoztam, amik külön-külön is hihetetlenek, hogy megtörténtek velem.
2008: találkozás Michael Schumacherrel
Tudni kell rólam, hogy a mai napig nagy Schumacher-rajongó vagyok, viszont 2008-ig nem volt lehetőségem eljutni a Hungaroringre. Amikor Schumi visszavonult a Ferraritól, szomorúan vettem tudomásul, hogy példaképemet nem fogom látni versenyezni, ezért fogadtam kétkedve a helyi lap szalagcímét: „Schumacher a Pannónia-Ringen motorozik”. Akkoriban Szombathelyen dolgoztam, a Pannónia-Ring tőlünk 30 km-re volt, természetesen délután egyből autóba ültem. Ha nem is engednek be, akkor is ott lesz tőlem pár méterre.
Amikor oda értem, semmi korlátozás nem volt. Simán bementünk a paddockba és láttuk, hogy az emberek a boxutcában sétálgatnak. Nekünk se kellett több, mentünk is ahhoz a garázs, ahol legtöbben álltak. Kinyílt a garázs, és ott áll Michael Schumacher, a hétszeres világbajnok, a példakép, tőlem fél méterre.
Mosolygott, hogy mi ez a sok ember, és illedelmesen megkért minket, hogy ő most kigurulna a pályára. A profizmus itt is megvolt, mert többször jött ki a boxba, és magyarázta, mit hol kell állítani, hogy tizedeket nyerjen, pedig ez csak egy privát teszt volt. Többen többször kértünk tőle autogramot, de a profi pilóta itt is előjött, mindig mondta, hogy most nem lehet, majd később. (A mai napig cseng a fülemben a „noch nich”, vagyis „még nem”.)
Közben többen nyilatkoztunk a Fókusznak, mert természetesen délután már az országos média is lecsapott a hírre. Aztán amikor vége lett a tesztnek, Schumi átöltözött és egyenként odament minden szerelőhöz, kezet fogott velük és megköszönte a közös munkát. Ezt egy élmény volt látni, mennyire törődik a csapattagokkal.
A kísérői már sürgették, hogy menni kell a reptérre, de ekkor valaki németül hozzászólt, hogy erre várt egész életében és dedikáljon neki (mintha a nevemben beszélt volna ☺). Schumi ekkor megállt és elkezdett dedikálni, kisebb fajta harc alakult ki, de sikerült oda nyújtanom az üres papírlapot elkezdte aláírni, de közben valaki meglökött. Ekkor Michael megállt rám nézett, elmosolyodott, majd türelemre intett mindenkit és visszakérte a lapot, befejezte az aláírást.
Ez volt az utolsó, amit kiosztott, mert szó szerint már rángatták az autóhoz. Megköszönte, hogy eljöttünk, és elment. Ekkor azt gondoltam, ennél nagyobb véletlen nem történhet meg velem, de pár év múlva jött még egy római vakáció…
2015: római vakáció Luca di Montezemolóval
2015 januárjában négy napot töltöttünk Rómában, mondanom sem kell, hogy elég feszes volt az időbeosztás, hogy minden beleférjen, de aznap véletlenek egész sora kellett ahhoz, hogy akkor abban az időpontban ott legyünk abban a parkban, ahol Luca di Montezemolo kutyát sétáltatott az unokáival.
Csak címszavakban: reggel egyórás csúszással indultunk el, mert foglalt volt a fürdőszoba a szálláson. Egy angol bulldog miatt teljesen más irányba indultunk, mint terveztük. Volt egy kis eltévedés is, de kikötöttünk a Villa Borghese parkban, ide nem is terveztünk jönni, de mivel nagyon szép hely, körülnéztünk itt is. A Santander szobornál megálltunk fotózkodni, mivel természetesen Ferrari-póló volt rajtam Santander felirattal és ez milyen poénos.
Szóval, ennyi véletlen után megpillantottam egy fekete labradort (Montezemolóé volt ☺), jellemző rám, hogy én fel sem ismertem Montezemolót. Majd minden bátorságunkat összeszedve, megszólítottuk természetesen sűrű elnézést kérve, hogy megzavartuk a programját. Készítettünk egy közös képet, és lehet, furán fog hangzani, de az látszott rajta, hogy örül nekünk, hogy felismertük (ekkor már lemondott a Ferrarinál).
Természetesen nem is zavartuk tovább, ekkor egy amerikai turista jött oda hozzánk, hogy ez ki volt? Mondtuk, hogy a Ferrari korábbi elnöke, Luca di Montezemolo, persze neki fogalma se volt, ki ő. Visszakérdezett, hogy: politikus? Aztán rá is hagytuk, mert még mindig ott magyarázhatnám neki, hogy ki is ő, de nekem egy kisebbfajta csoda volt vele találkozni.
A mai napig, amikor elmesélem ezt a sztorit, sokan kétkedve fogadják, de szerencsére készült róla fénykép (lásd nyitókép).
Írta: Horváth Tamás
Mi a Tribünhang? Ahol te mesélhetsz!
Biztosan sokaknak hiányoznak a paddockban való bandázások és sztorizgatások, a szelfik és az autogramok, de legfőképp a versenyzés testközeli élménye. Hogy némileg enyhítsünk a fájdalmon, új kezdeményezést indítunk: ez lesz a Tribünhang.
Legyetek akár rajongók, versenyzők, csapattagok, pályabírók stb. – szívesen fogadjuk bárki jelentkezését, akinek bármi köze van az autó- és motorsporthoz!
További részletek a képre vagy erre a linkre kattintva!
Ha nem akarsz lemaradni a Tribünhang további történeiről, mentsd el és figyeld a rovat alakulását ezen a linken!
Még több hírért, érdekességért lájkolj minket a Facebookon, és csatlakozz a Facebook-csoportunkhoz!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
