Sosem fogom elfelejteni 2005. július 17-ét. Vasárnap délután volt, a családi ebéd rég elfogyott, meleg volt, így teli pocakkal a tévé előtt sziesztáztunk. Akkor még az RTL Klub közvetítette a Formula–1-es versenyeket, és már nagyon vártam, hogy jöjjön a délutáni F1-magazin, amit kéthetente, a versenyek közti hétvégén tűztek műsorra. Aznap az előző heti Brit Nagydíj összefoglalója volt porondon, emellett olyan színes kis riportok kerültek adásba, mint ahogy Vitantonio Liuzzi bemutatja a Red Bull motorhome-ját.
A csapat akkor még nagyon friss volt a F1-ben, fiatalos lendülettel, fiatal pilótákkal, humorral és rengeteg szponzori eseménnyel igyekeztek beilleszkedni a csillogásba. A TV-stábok ették ezt a fajta PR-t, így kerülhetett képernyőre ez a már-már kacér riport is. Más lehet, hogy nem emlékezne ilyen apróságokra, de nekem, aki tudat alatt talán már számított rá, pontosabban nagyon remélte, hogy valami hasonló bekövetkezik, megmaradt egy mondat. Liuzzi egy telefonra mutat, ahogy halad a motorhome-ban kialakított pihenőszobája felé, majd megszólal: „és innen hívom fel a lányokat” – közben persze vigyorog azzal a csibészes, vagány mosolyával.
Itt vissza kell nyúlnom a történelemben 2004-re, amikor a fentnevezett úriember megnyerte az utolsó F3000-es bajnokságot, 2005-től már GP2 néven futott az utánpótlás-sorozat. Mivel mindig is követtem a kisebb szériákat, nagyon megkedveltem Toniót. Ez a megkedvelés nálam azt jelentette akkoriban, hogy minden fellelhető képanyagot lementettem az internetről (szigorúan internet kávézókban, vagy barátoknál és persze floppyra ☺). Egy ilyen képvadászós alkalommal találtam egy e-mail címet, ami úgy tűnt, hogy Tonióé, így hát írtam neki, hogy tök jó lenne, ha küldene nekem egy autogramot. Ő pár napon belül visszaírt, persze kártyát sosem kaptam tőle postán, viszont elindult egy e-mailezgetés, és abban maradtunk, hogy a július végi Magyar Nagydíj alkalmával személyesen is találkozunk, és akkor ad nekem egy aláírást, meg készítünk egy közös képet. Merész voltam, és megírtam neki a telefonszámomat, sosem lehet tudni alapon...
Szóval 2005 július 17., vasárnap délután. Vége lett a F1-magazinnak a tévében, rá kb. egy órára megszólalt a telefonom. Ismeretlen számot írt ki a kijelző, és bár már akkor sem szerettem ezeket a hívásokat, éreztem, hogy ezt most fel kell vennem. Kimentem az udvarra, hogy a család ne hallgatózzon, és akkor beleszólt egy ismeretlen férfihang. Csak annyit kérdezett: „Erika?” Én meg valamiért németül (!!!) szóltam bele, hogy „ja, ich bin’s”, mire ő: „Hi, I’m Tonio Liuzzi”. Hirtelen azt sem tudtam, hogy melyik bolygón vagyok, csak annyit tudtam kinyögni magamból, hogy „Hi”, de azt legalább tízszer egymás után, ő meg persze nevetett. Aztán az első sokkból magamhoz térve meg tudtam szólalni értelmesen, ékes angolsággal. Azt kérdezte tőlem, hol vagyok, mert, ha Pesten, akkor fussunk össze, ő épp most végzett valami Red Bull-os PR eseménnyel, és szívesen megismerne. Persze én Budapest közelében sem voltam, akkor még nem éltem a fővárosban, és mivel internetem sem volt otthon, nem olvashattam azt az e-mailjét sem, amiben Tonio szólt előre, hogy a hétvégén Magyarországon lesz. Végül abban maradtunk, hogy a Magyar Nagydíj alatt ismét keresni fog, és megejtjük a találkozót.
Két hét múlva volt esedékes a mogyoródi verseny, és Liuzzi, ahogy ígérte, meg is keresett a jótékonysági focimeccs napján. A meccs előtt felhívott, és meghívott az azt követő fogadásra a Kempinski Hotelbe. Ott találkoztunk először, és akkor tényleg volt ideje megismerni, és beszélgetni velem. Persze nem kell klasszikus csajozásra gondolni, ő kb. akkoriban jött össze a mostani feleségével, Francescával, és én sem tekintettem rá soha ÚGY. Ő ezt érezte, értékelte, és tényleg őszintén érdekelte, hogy szeretheti egy lány ennyire a motorsportokat, mint én. A beszélgetés és egy ital elfogyasztása után készítettünk közös képet, aláírt nekem egy csomó magazint, amiket magammal vittem, és megígérte, hogy még összefutunk a héten, mielőtt elutazik az országból.
Így esett, hogy azon a héten, szombat este tényleg találkoztunk, majd később, a magyar verseny után is folytattuk az e-mailezést.
2006-ban a csütörtöki boxutca-látogatáson bemehettem a Toro Rosso garázsába, ahol megmutatta nekem az autóját, elmagyarázta a gombok használatát a kormányon, hogy mit jelentenek a telemetriai adatok a monitorokon, 2007-ben pedig meghívott a híres-hírhedt, vasárnap esti Red Bull-partira, ahol a barátai mellett bemutatta nekem Francescát is.
Amíg a F1 mezőnyének tagja volt, vagy itt járt az országban, mindig szakított rám időt, meghívott, ha mást nem, egy kólára, és mindig örült annak, ha Monzában, vagy Barcelonában is felbukkantam, legyen az F1-es verseny, vagy valami teljesen más sorozat, ahol még levezetésként versenyzett.
Baráti kapcsolatunk a mai napig megmaradt, és ugyan beszéltünk az egyik közösségi média oldalon az idei Magyar Nagydíj alatt (F2-F3 stewardként volt itt Budapesten), a hülye vírus miatt mégsem tudtunk személyesen találkozni.
Már csak ezért is várom 2021-et, hogy ha más nem, egy puszi, és egy „szia, hogy vagy?” idejére láthassam az egyik kedvenc versenyzőmet.
Írta: Schneider Erika
Mi a Tribünhang? Ahol te mesélhetsz!
Biztosan sokaknak hiányoznak a paddockban való bandázások és sztorizgatások, a szelfik és az autogramok, de legfőképp a versenyzés testközeli élménye. Hogy némileg enyhítsünk a fájdalmon, új kezdeményezést indítunk: ez lesz a Tribünhang.
Legyetek akár rajongók, versenyzők, csapattagok, pályabírók stb. – szívesen fogadjuk bárki jelentkezését, akinek bármi köze van az autó- és motorsporthoz!
További részletek a képre vagy erre a linkre kattintva!
Ha nem akarsz lemaradni a Tribünhang további történeiről, mentsd el és figyeld a rovat alakulását ezen a linken!
Még több hírért, érdekességért lájkolj minket a Facebookon, és csatlakozz a Facebook-csoportunkhoz!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
