BRAKING NEWS MOTORSPORT

Avagy egy thrillerbe csomagolt sporttörténelmi sikersztorit hogyan éltem meg belülről.

Még leírni is egészen felemelő érzés, hogy

MICHELISZ NORBERT VILÁGKUPA-GYŐZTES.

Egy siker, ami hosszú ideje váratott magára.

Egy siker, amire 2017 után újra esélye volt Michelisz Norbinak és Magyarországnak.

Egy siker, amiért kiéhezett magyar szurkolók ezrei fohászkodtak évek óta, az utóbbi hetekben pedig végképp.

Egy siker, amiért meg kellett dolgozni kőkeményen…

Michelisz kilenc pontos előnnyel érkezett az idényzáró helyszínére, Malajziába úgy, hogy még 85-öt lehetett szerezni. Jómagam – a helyzetet látva – már napok óta készültem erre a hétvégére: tudtam, hogy mintegy 3 évnyi szünet újra élő szöveges közvetítést szeretnék vezetni a Braking News Motorsporton, ha másért nem, azért, hogy a fenti mondatot ott és akkor, abban a pillanatban leírhassam. Hasonlóan előre eltervezett volt az évösszefoglaló cikk is.

Az ismerőseim, akik tudják, hogy őrült autósportfanatikus hírében állok, napok óta kérdezgették, hogyan látom Norbi esélyeit. „Nem jósolgatok, de bízom benne, hogy meglesz” – ennyit mertem csak felelni. Véletlenül sem szerettem volna elkiabálni, még akkor sem, ha tudtam, hogy Norbi rendelkezik a megfelelő kvalitásokkal ahhoz, hogy megcsinálja.

Michelisz Norbiról sok mindent el lehet mondani: pokolian gyors, higgadt, precíz, megfontolt… De hogy a lottószelvényemet nem bíznám rá az ő szerencséjével, az 1000 százalék – az már egy másik kérdés, hogy magamra sem. Berepülő galambtól kezdve a felvezető körön elfüstölő motoron vagy éppen a szezonzáró hétvégén felrobbanó féken át az önhibán kívüli balesetekig sok-sok olyan esetet tudnánk felsorolni, ami fontos sikerektől fosztotta meg Michelisz Norbit.

Pedig a pénteki nap alapján, amin Michelisz mindent letarolt, még a két pole pozíciót is, nem lett volna túlzás kijelenteni, hogy ez simán meglesz. Még a vasárnapi első futam alakulása alapján sem lett volna az; bármennyire is nyálkás volt a pálya, Norbi magabiztosan kontrollálta a versenyt. 27 pontra nőtt az előnye.

Viszont hátra volt még két verseny. A fordított rajtrácsoson a Himesházáról érkezett aspiránsunk hozta a kötelezőt: előrébb ért célba, mint ahonnan rajtolt annak ellenére, hogy a rajt utáni és a piros zászlós kavarodásból egyáltalán nem jött ki jól. 10 pont azonban még így is maradt, de egy futam is – egyszerűnek tűnik a képlet, nem? Nem is kellett feltétlenül Esteban Guerrieri előtt végezni, elég lett volna mögötte.

A sors azonban a legjobb, ugyanakkor a legidegőrlőbb forgatókönyvíró is, amely úgy képes leszámolni az ilyen papírforma jellegűnek tűnő forgatókönyvekkel, mint Bud Spencer a rosszfiúkkal.

A harmadik futam rajtrácsán Norbi ott állt a pole-ban, a Hyundai szerelői valamit nagyon matattak körülötte. Felmerült bennem a kérdés, hogy: „ugye nincs baj?” De, sajnos volt, nem is kicsi. Ekkor akaratlanul is a két évvel ezelőtti katari hétvége jutott eszembe. „Nem fordulhat elő ez másodjára is! Ha mégis, akkor nincs Isten ezen a Földön!” – gondoltam magamban.

A rajtnál el is ment mellette Guerrieri és Mikel Azcona is, de ekkor még valószínűleg mindenki úgy volt vele, hogy „ez még jó, csak az autó bírja ki”. Majd amikor a 21. helyről Johan Kristoffersson is elment mellette… Akkor úgy tűnt, hogy mindennek vége. Egyáltalán nem úgy festett, hogy versenyképes tempót lehet menni azzal a Hyundaijal. Az élet igazságtalanságát szidva még abban lehetett bízni, hogy kellően hosszú ez a verseny ahhoz, hogy még változzon a helyzet, vagy akár menet közben meggyógyítsa magát a Hyundai.

Az első reménysugarat a biztonsági autó pályára lépése jelentette, mivel utána a Hyundai már elég erősnek tűnt ahhoz, hogy tartsa a lépést. Norbi azonnal elkezdte szorongatni Kristofferssont, Azcona pedig Guerrierit püfölte. Az utóbbi csata meg is hozta a várva várt sorsfordító fordulatot – még ha nem is abban a formában, amiben reménykedtünk, egyébként is: a káröröm csúnya dolog.

Guerrieri kisodródott a fűre, emiatt teljesen eltömítődött a Honda hűtőberendezése, s emiatt teljesen lelassult. Esett vissza, Norbi is elment mellette, majd egyre többen… Már pontszerző helyen sem volt, míg a magyar fiú a harmadik helyen, holott ebben a helyzetben már neki sem lett volna szüksége egyetlen pontocskára sem – mivel így visszakerült a tabella élére, toronymagasan.

Az ő fejében azonban ekkor már véletlenül sem fordult meg a kiszállás gondolata, végig akarta vinni. Aztán eljött az utolsó kör, Norbi még mindig a pályán volt. Nem jött se galamb, se bármi más… A hideg rázott, libabőrös voltam, már-már reszkettem. Kezdtem elérzékenyülni, ahogyan Johanna, Michelisz Norbi felesége is már az örömkönnyeit hullajtotta a boxutcában.

Még két szektor, még néhány szektor, közben Kristoffersson mögött még Azcona és Kevin Ceccon üldözték egymást, de kit érdekelt…

Három, kettő, egy... és MEGVAN!

MICHELISZ NORBERT VILÁGKUPA-GYŐZTES! MAGYAR AUTÓSPORTTÖRTÉNELMI SIKER!

És felszínre törtek az érzelmek.

Egy 1., egy 8. és egy 5. hely a mérleg. Volt már jobb is, ha szigorúan a számokat nézzük, mégis ez volt élete hétvégéje.

Még a mai napig is alig hiszem el, és azóta akárhányszor nézem végig az utolsó kört, mindig libabőrös leszek…

És nem Michelisz Norbiban nem hittem, hanem a szerencséjében. Ezúttal viszont Fortuna is úgy akarta, hogy: talpra magyar, hadd örüljetek! Michelisz Norbert a valaha volt egyik, ha nem a legerősebb túraautós mezőnyben, világbajnokokat és más szakágak nagy klasszisait legyőzve lett a WTCR királya! Magyarország pedig egy emberként örült a sikernek.

Régóta követem a pályafutását Michelisz Norbinak, néhány éve személyesen is ismerem, és már több interjút is készítettem vele, többek között az idei szezon előtt is. Akkor nemcsak beszélt a győzni akarásról, tényleg látszott a szemében is, hogy akarja ezt a győzelmet. És meg is szerezte. A többi meg már csak történelem.

Köszönjük, Norbi!

Fotó: Gregory Lenormand, Florent Gooden / DPPI (FIA WTCR Media)

Írta: Braking News Motorsport

Még több hírért, érdekességért lájkolj minket a Facebookon, és csatlakozz a Facebook-csoportunkhoz!