BRAKING NEWS MOTORSPORT

Két-három nap alatt kellett felvennie a ritmust az ETCC-futamgyőztes Szabó Zsolt Dávidnak, miután a M1RA-tól a TCR Európa-kupában kapott lehetőséget, pedig épphogy megszerezte első diplomáját. Hirtelen, mégis eredményes – a két versenyhétvége folyamán egy 8. és egy 15. hely révén két pontszerzést hozó – beugrásáról, a sportoláshoz fűződő viszonyáról és ambícióiról, valamint a jövőbeni kilátásokról beszélgettünk.

– Az idei szezonban sokáig nem láthattunk pályán. Ez a néhány hónapnyi várakozás hogyan telt számodra?

– Ez az időszak nagyon produktív volt, hiszen megszereztem a diplomámat, igazából emiatt is volt a szünet. A családi támogatást akkor élvezem ugyanis, ha tanulok. Ez egy ilyen elvárás. És ha nem fejeztem volna be az alapszakot, akkor nem kezdhettem volna el azt a mesterszakot, amit én szerettem volna elkezdeni, mert az most szeptemberben indult. Emiatt a szezon első fele „kiment a kukába”, most viszont már itt az ideje a jövő évre készülni. Jött egy extra lehetőség Nagy Dani kiválásával, hogy a M1RA-nál megüresedett egy hely, és akkor megkérdezték, hogy szeretnék-e élni vele. Nem így volt tervezve, hogy teszt nélkül, továbbá kilenc hónap után a nulláról ugrok be. Az igazság az, hogy az élet így hozta, hogy két-három nap alatt kellett mindent megcsinálni: a licenszet, a versenyfelszerelést beszerezni, illetve a többi apróságot. Azt hittem, hogy több időm lesz majd felkészülni. A jövő évben nem is szeretném, hogy akkor fél év szünet után, egyik pillanatról a másikra kelljen beugrani. Szeretnék szép lassan felkészülni, ezért is megyek ki havi szinten Spanyolországba, hogy formába lendüljek. Így is jó eredményt tudtam elérni, de formán kívül voltam.

– Formán kívül? Hogyan definiálnád azt az állapotodat, amikor formában vagy?

– Hogy definiálnám ezt az állapotot? Konkrétan úgy, hogy az elején, amikor Oscherslebenben beültem az autóba az első szabadedzésen, kilencedik lettem, de arra emlékszem, hogy minden baromi gyorsnak tűnt, és nem azt csináltam az autóval, amit én akartam, hanem fordítva. Furcsa volt, és elég különös volt megszokni a kormányzásnak azt a direktségét, hogy kormányzol, és azonnal jön az autó. Ezt gokartban nem lehet így érezni, tehát nem lehet felkészülni rá. Emlékszem rá, hogy mondták, hogy hol lehet visszajönni a pályára, de az első két szabadedzésen soha nem tudtam ott visszajönni a pályára, ahol én szerettem volna. Mindig ott jöttem vissza, ahol „sikerült”. Furcsán hangozhat, de tényleg így volt. Az első vagy a második verseny után mondtam már azt, hogy most már ott jövök vissza, ahol én szeretnék. Az elején tényleg minden gyorsnak tűnt, és nem volt szabad kapacitás gondolkodni. Elszoktam ettől az érzéstől, és igazából a gokartozás ebben segít: váltós gokarttal, a földhöz közel megyünk 150-155-tel, és olyan gyorsan tűnnek benne az események. A lényeg, hogy felvedd azt a ritmust, amikor már minden lelassul, és lesz szabad kapacitásod gondolkodni, és nem az van, hogy az egyetlen cél az, hogy pályán maradjak.

Alig néhány nap alatt kellett felkészülnie a M1RA-s és a TCR Európa-kupás beugrása Szabó Zsoltnak. | Fotó: TCR Europe Media

– Ez a beugrás végül is jól sült el, hiszen Oscherslebenben, majd Barcelonában is pontszerző helyen értél célba a TCR Európa-kupában. Miket éltél meg a két forduló során?

– Az oscherslebeni hétvége teljes mértékben fantasztikus volt, nagyon jó volt az a nyolcadik hely! Ennyire jóra nem is számítottam, emiatt meg is volt a barcelonai hétvége előtt a kellő magabiztosság. Barcelonában sajnos már az első pillanattól kezdve technikai problémákkal küzdött az egész csapat. Egy motorcsere miatt a 34. helyről kellett indulnom az első futamon, és utána feljöttem a 15.-re. Szerintem ez fantasztikus, de az igazság az, hogy egy ilyen hátrányt, amit egy motorcsere okoz, és amit egy nem 100%-os üzem, nem lehet behozni egy hétvégén egyik pillanatról a másikra. És ez is jó volt nekem, mert megtapasztaltam, milyen vagyok én meg a csapat, ha minden klappol, mint Oscherslebenben, és milyen az, ha semmi nem jön össze. Jó volt látni, hogy mind a két helyzetet a M1RA is meg én is a helyén tudtuk kezelni, és nem mentünk bele egy olyan hektikus hétvégébe, aminek semmi eredménye nincs. Szóval emiatt nagyon elégedett vagyok, mert még az is jól sikerült, amikor semmi nem jött össze. Majdnem húsz helyet javítani szerintem nem mondható egy rossz eredménynek.

– Eléggé sok volt a hirtelen fordulat eddigi pályafutásod során. A korábbi esetekre azt mondtad, hogy jól jött ez a fajta tudatlanság, mert nem gondoltad túl. Most, érettebb fejjel hogyan élted meg ezt a tudatlanságot?

– Mintának a tavalyi évet tudom felhozni, mert az szupernehéz volt. Ez több dologból is fakad: számomra lelkileg volt egy kicsit nehéz, és ott például megerősödött az ember. Mindig megvolt a potenciál, hála Istennek, de így un bloc az összhangulat nem úgy alakult. Zengő Zolival mindig is jó volt a kapcsolatom, és szerintem most is az, hálás vagyok neki. A tavalyi évben sok mindent megtanultam, azt is, hogy hogyan kell kezelni a negatívumot és a pozitívumot. Igazából ezt értem a tudatlanság alatt: amikor belevágsz, nem tudod, mennyire visel meg lelkileg. A motorsport kicsit összetör téged, kicsit újjáépít, utána megint összetör. Amikor pályán vagy, mindig próbálsz szívből vezetni, és ha nem jönnek az eredmények, kicsit olyan, mintha összetörne a szíved. Legalábbis nálam így van.

Tulajdonképpen ez az, ami nagyon fontos szerintem: ha tényleg belevágsz, és még nincs semmi tapasztalatod, akkor nem tudod, hogy ezek a dolgok hogyan fognak megviselni, sőt nem is tudsz róla, hogy vannak ilyen dolgok. Utána megismered azt az oldalát, mennyire visel meg lelkileg, utána meg kell tanulnod, hogy milyen emberekkel, kikkel kell beszélni ahhoz, hogy a hullámhegyeken és a hullámvölgyekben, ha kell, a földön tartson vagy éppen felemeljen. Majd jönnek az apró technikai részletek, amiket megtanulsz, és jön a kirakós utolsó része: a vezetési technika megfelelő elsajátítása. Könnyű így erre a három elemre bontani a motorsportot: ha rendben vagy a technikával, tudod, hogy kikkel beszélj, és meg tudod élni ezeket a hullámhegyeket és -völgyeket, akkor szerintem sikeres ember tudsz lenni a motorsportban. Csak sokkal könnyebbnek hangzik ezeket megtalálni, mint amilyen valójában. Ezalatt a néhány hónap alatt, amit kihagytam, megtanultam, hogy kikre lehet számítani, kikkel jó beszélni, hogy kell előkészíteni egy normális szezont. Most, érett fejjel hálás vagyok az akkori tudatlanságért, de már nem szeretnék olyan öntudatlan állapotba kerülni, hiszem úgy érzem, már kezdem megtanulni ezeket a dolgokat kezelni. Ez azonban elég hosszú folyamat, ezért nem is kezdeném újra mai fejjel.

Két versenyhétvége alatt 16 pontot gyűjtött Szabó. | Fotó: TCR Europe Media

– Említetted, hogy mész Spanyolországba edzőtáborba. Általában hogyan építed fel a mentális és a fizikai felkészülésedet?

– A túraautó nem formaautó. Ezt azért mondom, mert a formaautóba sokkal nagyobb fizikális edzettség kell szerintem, mint egy túraautóba, de természetesen a túraautót sem szabad alábecsülni. Sokkal fontosabb azonban a mentális felkészülés. Én viszont akkor érzem jól magam a bőrömben, ha sportolok. Igazából a mentális felkészülés része nekem a fizikális is, próbálom mindig a határokat feszegetni. Inkább arra van szükségem, hogy sportoljak, és mellette legyenek olyan emberek, akikkel tudok beszélgetni. Nekem a mentális felkészültség része az, hogy fizikálisan rendben érezzem magam.

– Mindig megvolt benned ez a fajta mozgás iránti vágy, vagy ezt inkább az autósport iránti szenvedélyed erősítette meg?

– A stresszkezelés miatt kezdtem el futni, mert azt vettem észre, hogy utána olyan boldogsághormonok szabadulnak fel, és megkönnyebbülés lesz a testemben és a lelkemben, egyfajta kellemes fáradtság. Sokkal jobb úgy elindítani egy napot, ha sokkal energikusabb, sokkal pörgősebb vagy, és sokkal pozitívabban látod a dolgokat. Ha például borzasztóan pesszimista állapotban vagyok, persze nem kell túl extrém dolgokra gondolni, csak kicsit negatívabb, akkor édesanyám is szokta mondani nekem: „na, jó, Zsozsó, most menj el futni legalább egy félórát!”. És akkor hazajövök, és mondom, „hú, tényleg nagyon hülye voltam!”, kitisztul így a fejem futás közben. Ugyanezt tudom elmondani az edzésekről is, akár a Fit4Race-es, akár a TRX- vagy bármilyen más edzés után. Sokkal jobban látom a világot, és számomra igazából ez a felismerés volt az, hogy jó, akkor én ezt most nem szeretném elrontani, mert ahhoz, hogy jól érezzem magam a bőrömben, tudom, hogy eddig mit teljesítettem, és szeretném ezt a szintet mindenképpen tartani. Emiatt rendszeresen is edzem, ha pedig nem edzem, rosszul érzem magam a bőrömben. Mindig megvolt bennem a vágy, édesapámmal is sportoltunk, de sosem sportoltunk úgy extrémhosszú távon, mint most kezdek. Már eljutottam egy olyan szintre a futásban is, hogy a rövid távok már nagyon könnyedek, és azért futok hosszabban, hogy legyen valami kihívás benne, és fejlődjek is egy kicsit. A vágy megvolt, de most jutottam el oda, hogy meg is valósítom.

– Ez a folyamat mikor indult el benned?

– Szerintem februárban jött ez a megvilágosodás. 2018 novemberétől jött egy olyan időszak, hogy nem sportoltam abszolút semmit, és nem is érdekelt semmi, kicsit nyugton kellett nekem maradni, mert úgy éreztem, ez kell a lelkemnek. Nem volt semmi sport az életemben, így februárban elkezdtem. Lementem először futni és kondizni. Éreztem a vágyat, miután az egyik barátom megfűzött, hogy kísérjem le, és utána azt éreztem, hogy ez nagyon jó, és hogy ezt előtte csináltam, és miért álltam le vele 3-4 hónapon keresztül. Ez volt igazából a fordulópont, hogy ha ez ennyire jó, akkor ezt rendszeresen fogom csinálni. Utána jöttem rá arra, hogy milyen pozitív hatással van a gondolkodásra, mennyivel jobban kezelem utána a stresszt, mennyivel jobban érzed magad a bőrödben, mennyivel magabiztosabb vagy, és ezek az apróságok. Ezek adnak hozzá igazából a mindennapi élethez valamit. Onnantól kezdve én ezt nem akartam elveszíteni. Februárban jött ez a megvilágosodás fázis, utána láttam azt, hogy oké, kezdek újra formába lendülni, és hülyén hangzik, de így kezdtem el futni, hogy jó lenne nyárra egy kockás has, mert miért ne…

‼️I can tell You... ‼️ . Mosquitoes find me & my socks so attractive��. I love #jumpingropeworkout �� #zs_szabo66

955 Likes, 18 Comments - SZABO ZSOLT DAVID #67 (@zs_szabo66) on Instagram: "‼️I can tell You... ‼️ . Mosquitoes find me & my socks so attractive��. I love #jumpingropeworkout..."

– El is érted a célodat…

– Hát, elértem. Az is lehetett volna jobb, de majd jövő nyárra!

– És akkor a jövő év. Eddigi megnyilvánulásaitok alapján a csapattal kölcsönösen nyitottak vagytok a közös folytatásra. Bizakodóak vagytok?

– Én abszolút! Ma még nem sportoltam, de már most is pozitívan látom a dolgokat. Egyébként is jól alakulnak a dolgok; természetesen, mint mindig, még dolgozni kell rajta, de szerintem teljesen rendben lesz a jövő év. Hála Istennek úgy látom, hogy a M1RA-nál is meg voltak elégedve velem, és én is megtaláltam a közös hangot a szerelőkkel meg a mérnökökkel. Remélem, tudjuk közösen folytatni.

Szabó Zsolt és a M1RA – 2020-ban folytatódik a történet? | Fotó: Szabó Zsolt Média / M1RA

Nyitókép: Szabó Zsolt Média / M1RA

Írta: Kováts Olivér

Még több hírért, érdekességért lájkolj minket a Facebookon, és csatlakozz a Facebook-csoportunkhoz!