„Hívott egy 20-as szám, hezitáltam, hogy felvegyem-e. Zengő Zoli volt”
Exkluzív interjú Szabó Zsolt Dáviddal – 2. rész

Az első részben ecsetelt nehézségek után végül a Zengő Motorsporttól kapta meg a nagy lehetőséget Szabó Zsolt Dávid, és csak utólag jött rá, milyen mély vízbe is ugrott bele. Manapság pedig már esze ágában sem lenne „eladni” egy győzelmet úgy, ahogy azt a túraautó Európa-kupa (ETCC) 2017-es magyar hétvégéjén tette. Még egyetemi szakot is a hivatásához hűen választott.

02fb4930fcbb9003644c0ab70502e6a6.jpg

A SZABÓ ZSOLT-INTERJÚSOROZAT EDDIGI RÉSZE(I):

– Szép lassan felbukkantál a pályán, kezdve a SEAT León Európa-kupás szereplésekkel.

– Azok nagyon szép emlékek. Emlékszem arra, amikor először felhívott Zengő Zoli. Nem is tudtam a telefonszámát! Miután megnyertem ezt a tehetségkutatót, láttam, hogy valaki hív. Hezitáltam, hogy felvegyem-e, vagy sem, mert akkor mentem volna a B3 Racing-es tesztre, az MNASZ a kollektív tesztnapjára. Éppen pakoltam be, és néztem, kié az a 20-as szám, felvegyem-e vagy ne… És úgy gondoltam, hogy „na, jó, felveszem”, pedig nem szoktam ismeretlen számot felvenni. Beleszólt, hogy ő Zengő Zoli, és zavarhat-e egy pillanatra. Nem is tudtam szóhoz jutni. Utána Michelisz Norbi is felhívott, ő is beszélt velem pár szót. Miután beszéltem Norbival, visszahívott Zoli, és mondta, hogy ő arra gondolt, hogy menjünk együtt a SEAT León Eurocup következő héten esedékes fordulójára, Franciaországba. Fogalmam se volt, hogy hova indulok, mi vár rám vagy ez mi lesz. Ismertem magát a versenysorozatot, csak igazából nem tudtam, milyen élmény lesz: kikkel, mi a feltétele, mit kell teljesíteni, mit nem. Így ilyen boldog tudatlanságban ültem fel a vonatra, és feljöttem Miskolcról Budapestre, onnan pedig indultunk Paul Ricard-ra. Ahogy telt-múlt az idő, szép lassan megismertem a környezetet, az embereket, és tényleg beleszerettem. Az autósport kicsit olyan, mint a drog: ha egyszer elkezded, nem tudod abbahagyni, nem tudsz ettől a közegtől elszakadni. Olyan szintű függőséget okoz, amire szerintem tényleg csak ilyen tudatmódosító szerek képesek.

6aa4a468f3d60a4cd9aec63d27624cd9-1424179148.jpg

Először 2015-ben mutatkozott meg nemzetközi terepen Szabó: a SEAT León Európa-kupa mellett a nemzetközi TCR-ben is indult, ahol kétszer pontszerző helyen zárt. | Fotó: TCR Media

– Nem tartottál a mély víztől?

– Az a baj, hogy nem tudtam, milyen a mély víz. Úgy mentem neki, hogy igazából fogalmam se volt az egészről, csak kívülről láttam a tévében eddig, úgy pedig nem tűnik olyan nehéznek. Tudtam, hogy van hozzá érzékem, csak így nem gondoltam azt, mennyivel másabb, mint szimulátoron, vagy akár tévén keresztül. Így, mai fejjel nézve óriási volt az a mély víz. Nem is tudom, hogy tudtam egyáltalán fennmaradni a vízen. Akkor azért nem féltem, mert nem tudtam, hogy mi az, ma már azért nem, mert már jó párszor voltam benne, és tudom, hogy nem fulladok meg.

– Mondhatjuk úgy, hogy az akkori „tudatlanság” akkor és ott a segítségedre lett?

– Ez így igaz. Ez olyan, mint amikor belevágsz az egyetembe, és nem tudod, mit választottál, vagy éppen igen, csak az elején nem tudod, mekkora energiabefektetéssel jár ez az egész, hogy el tudd végezni. S amikor így közben haladsz, végzed a tantárgyakat, és jól megy, akkor jössz rá arra, hogy „Úristen, azért mekkora energiát fektettem bele, mennyi mindent nem tudok, de nem kezdeném elölről”. Ha a legelején vagy, ezt még nem tudod megmondani, csak azt, hogy egyszer ez vagy az leszek. És ez van az autósportnál is: a kezdetnél a boldog tudatlanság miatt belevágsz, mert nem tudod azt, mennyi minden van. Utána, ha a közepénél vagy a karrier végénél vagy, idősebb korban, akkor jössz rá arra, hogy mennyire nem kezdenéd elölről, mert borzasztóan sok energiát felemészt a fejlődés és a tanulás.

‼️Now its offical‼️. . We're Vehicle Engineers����� #zs_szabo66

984 Likes, 58 Comments - SZABO ZSOLT DAVID #67 (@zs_szabo66) on Instagram: "‼️Now its offical‼️. . We're Vehicle Engineers����� #zs_szabo66"

– A Budapesti Műszaki Egyetemen (BME) ugyebár járműmérnöki alapszakot végeztél, tehát ez is kötődik ehhez a szenvedélyhez. Mi motivált arra, hogy erre a szakra menjél, hogyan sikerült ezeket a lépcsőket megugrani? Miképpen tudnád összegezni az egyetemi élményeidet?

– Ez megint egy nagyon jó kérdés, mert boldogan gondolok rá vissza. Régóta tudtam magamról, hogy autóversenyző szeretnék lenni, de sose tudtam, hogy elérem-e valaha ezt a célt. Igazából egy álomhoz választottam egyetemet. Nem volt óriási vágyam az, hogy járműmérnök legyek. Nem alapvető: ha megkérdeztél volna 10 vagy 13 éves koromban, biztos, hogy nem ezt mondtam volna. 17-18 évesen viszont úgy voltam vele, amikor választani kellett, hogy ha nekem az a célom, hogy autóversenyző legyek, akkor az egyetemen valamit autókkal kapcsolatban kell tanulnom. Nem akartam, hogy az egyetem és a hobbi teljesen széthúzzanak egymástól. Így amikor megláttam, hogy van egy ilyen szak kifejezetten, hogy járműmérnök, onnantól kezdve nem volt kérdés, hogy ezt fogom választani. Semmi mást nem is jelöltem meg, azt hiszem, vagy ha mégis, akkor is ez volt az első helyen. Sose fordult meg a fejemben az, hogy más legyek, hanem egyszerűen volt egy hobbi, volt egy álom, amihez muszáj volt egy olyan egyetemet választanom, ami passzol hozzá, és specializált tudást ad.

Az egyetemi élményekkel kapcsolatban az volt, hogy nagyon sok pozitív dolgot láttam, akár a technikai oldalról. Egyrészt, nyitottabban álltak hozzám, hiszen az autóversenyzés egy ilyen járműmérnöki karon sokat jelent, de természetesen voltak olyanok is, akik ezt nehezebben fogadták el. Bele tudok most már gondolni a hátterébe, hogy „igen, ez pontosan miért így van, miért így csináljuk a versenypályán”. Van egy általános ismeretem az autókról, ami nem kiemelkedő, tehát nem tudnék tervezni egy teljesen új futóművet. Nem is erről szól az egyetem, viszont egy jó alapot adott, és akkor ezt versenyhétvégéken is lehet alkalmazni, hiszen képes vagyok jobban megérteni az autót és jobb visszajelzéseket adni a csapatnak. Pontosabban le tudom írni, hogy szerintem ezzel vagy azzal lehet a baj.

Egyetemi tanulmányait autósport-karrierjével párhuzamosan folytatta Szabó. Sikerrel.
Fotó: Hungaroring média

_r033735.jpg

– Ezt a tudást autóversenyzőként tudtad kamatoztatni, ezt azonban meg is kellett alapozni. Alapvetően volt érzéked a fizikához meg a matematikához?

– A hatosztályos Földes Ferenc Gimnáziumba jártam. Volt egy általános felvételi, arra azt hiszem, pont nem vettek volna fel: elöl voltam, de annyira nem, hogy bekerüljek. Volt egy specmatos [speciális matematika tagozati – szerk.] felvételi, azon pedig olyan jó pontszámot értem el, hogy bekerültem abba a tizenhat emberbe, akit végül felvettek. Ez innentől kezdve determinált arra, hogy nekem emelt matekot kell választanom. Emiatt meg kialakult, hogy be kellett illeszkednem, mert olyan barátaim és osztálytársaim voltak, hogy vagy fizikában, vagy informatikában voltak otthon – valamelyiket nagyon kellett tudnom, hogy ne érezzem magamat kívülállónak. Ott igazából a mérnöki pálya felé sodort az élet. A specmatos szak pedig csak pozitívumot adott, mert az egyetemen nincs matekból semmi problémám.

– Akkor ezeket a hullámokat meg tudtad lovagolni…

– Teljes mértékben! Természetesen kellett hozzá kisebbfajta szerencse is, hogy mindig valahogyan pozitívan jött ki az egész, mert az is lehetett volna, hogy nem bírom a specmatos osztályt, és a sikertelenségtől összetörök. Ilyenkor az is elő szokott fordulni ugye, hogy a többi társad sokkal jobb nálad, és akkor egyedül érzed magad. De én mindig fel tudtam venni a ritmust, emiatt mindig azt mondom, hogy szerencsés vagyok, ahogyan az voltam a tehetségkutató esetében is, hogy pont akkor és pont Magyarországon jött a lehetőség. Minden így összeállt, és azóta is úgy látszik, hogy valahogy – lekopogom – valami fentről segít. Kell hozzá szerencse is, de szerintem annak van szerencséje, aki tényleg tesz is érte.

Vehicle Engineer✔️ Köszönettel tartozom Edésanyukámnak és Barátaimnak a sok segítségért, amely nélkül ma ezt a diplomát nem tarthatnám a kezemben. Köszi Srácok! ❤️❤️❤️ BME✔️

1,359 Likes, 84 Comments - SZABO ZSOLT DAVID #67 (@zs_szabo66) on Instagram: "Vehicle Engineer✔️ Köszönettel tartozom Edésanyukámnak és Barátaimnak a sok segítségért, amely..."

– És te tettél is.

– Édesanyámmal mindig azon viccelődöm, hogy életközepi válságban, krízishelyzetben vagyok, mert azt hittem, hogy 24 évesen sokkal többre viszem. Mindig ilyen elégedetlen típus vagyok. Viszont ha visszatekintek arra, hogy 17-18 évesen mennyire aláírtam volna egy papírt a mostani eredményeimmel, úgy, hogy nulláról tényleg nekem kellett rájönnöm mindenre. Ma már azonban többet akarok, és szerintem ez is a normális.

– Meghatározó volt a pályafutásod szempontjából a 2017-es év: előbb bemutatkoztál a túraautó Európa-kupában (ETCC), futamot is nyertél, aztán év végéig a világbajnoki mezőnybe is eljutottál.

– Bizony, a kis álmom az volt, hogy a WTCC-ben versenyezzek. Még mielőtt átnevezték, sikerült, szóval valahogy az is óriási szerencse volt. A 2017-es év fantasztikus volt, de akkor is hozzátenném ezt a jó tudatlanságot. Abban még minden benne volt, tehát nem gondoltam túl a dolgokat, nem kellett sokat agyalni bizonyos körülményeken. És ahogy idősebb leszek, azt veszem észre magamon, hogy egyre jobban belecsúszom az anyagi háttér megteremtésébe, a versenyekre való felkészülésbe. Tényleg egyre több döntést kell hoznom, és a 2017-es év ezért is volt csodálatos, mert nem volt olyan nagy az elvárás, mint például ma. Nem is tudtam igazából, mi vár rám. Csak sodródtam az árral, és valahogy ezt az élményt szeretném újra visszakapni, de természetesen már nem lehet 100%-osan. Valahogy azonban meg kell tanulnom kezelni ezt a helyzetet, hogy egyre nagyobb a felelősség a vállamon, egyre több mindent ronthatok el.

03717006_3100.jpg

Egy előzésen múlt az első ETCC-siker a Hungaroringen, Vila Realban azonban már sikerült a dobogó tetejére állnia Szabó Zsoltnak. | Fotó: Jean Michel Le Meur / DPPI (FIA ETCC Media)

– A legjobb kezdő recept azonban a sodródás és a szerencse kombinációja volt.

– Igen, és emlékszem, hogy a Hungaroringen első pole-omat szereztem, Nagy Norbi indult mellőlem, és mennyire lefulladtam a rajtnál, de utána mégis feljöttem. Amikor ott előztem az első helyért, és visszaengedtem a hondás versenyzőt, mai fejjel már nem tenném meg újra. Egy kicsit meglöktem jobb hátulról, és úgy voltam vele, hogy nem volt 100%-osan tiszta az előzés, majd megelőzöm újra. Idő azonban már nem volt rá, másodikként jöttem be, de mai fejjel, Isten ments, soha nem adnám vissza azt a pozíciót. A WTCR-ben ugyanis megtanultam, hogy sokkal többet is elnéznek a versenyfelügyelők, és ahhoz mérten ez milyen kis dolog volt, de túlságosan jó szívem volt abban a helyzetben.

– Aztán ahogy teltek a versenyek, némi rafináltságot is elsajátítottál.

– A versenyek nagyon megtanítanak erre. Ha elég nagy a mezőny, akkor mindig megtalálod azt a pár pilótát, akivel végig tudod küzdeni az adott futamot, mert egy tempótok van. És általában ezek mindig hasonló versenyzők, tehát nincs az, hogy egyszer ezzel versenyzel, egyszer azzal, hanem általában mindig ugyanazzal az öt-hat versenyzővel küzdesz egy szezonon át, és együtt fejlődtök. Utána sosem lesz az, hogy mindig random versenyzők ellen kell versenyezni. Jobban kiismered őket, ők is tanítanak téged, itt említhetném például Morbidellit [Gianni Morbidelli – szerk.] vagy akár Ceccont [Kevin Ceccon – szerk.], és aztán ezeket elsajátítod. Tényleg, ő ezt megcsinálta velem, túl kedves voltam eddig, szóval legközelebb én is megcsinálom vele, és keményebb leszek. A tapasztalat az, ami nagyon fontos, meg az, hogy ne legyél túlságosan agresszív, de túlságosan lágy se, mert akkor elnyomnak. Ez a nagyon fontos aspektus az, amit csak pályán lehet megtanulni, hogy mi az, ami még belefér, és mi az, ami nem. Természetesen nemcsak test-test elleni küzdelmekben vannak trükkök, hanem időmérőn vagy akár a rajtnál, ami kifejezetten egy kaotikus pillanat, aminél sok minden eldőlhet. Ezek teljesen más szituációk, és ezekben nagyon sokat tanulhatsz a többiektől, de ez tényleg mindig csak verseny közben jön ki, abban a kiélezett helyzetben, amikor rajta is meg rajtam is van nyomás. Egy szabadedzésen vagy gokartozás közben is el lehet sajátítani dolgokat, de van egy nagy különbség: akkor nincsen rajtad nyomás. Van, hogy tanítják az embert „előzni”, és akkor mennek két vagy három versenygokarttal, a feladat pedig az, hogy most előzd meg a másikat úgy, hogy ne tudjanak visszaelőzni. Lehet, hogy tök jól meg tudod csinálni, de ott az a különbség, hogy nincs rajtad nyomás. Versenyen ezerszer nehezebb megcsinálni egy ugyanilyet, mert ott a nyomás, hogy akkor csak egy lehetőség van, ezt most jól kell csinálni satöbbi. Ezért is mondom, hogy a versenyszituációkat csak verseny közben lehet gyakorolni.

623caf339f184c34bb8075fceb97abef.jpg

Szabó – saját bevallása szerint – sokat tanult a 30 futamos WTCR-szezonban. | Fotó: Alexandre Guillaumot / DPPI (FIA WTCR Media)

– Tavaly a WTCR-ben pedig volt is lehetőséged rá, hiszen volt 30 futam. Említetted, hogy állandó küzdőfeleid voltak. Egy ilyen esetben beszélhetünk versenyzői klikkekről, illetve a pályán kívül folytattatok valamilyen kommunikációt egymással?

– Mindig egyénfüggő ez: valaki többet beszél a többiekkel, valaki kevesebbet. Szerintem én a kevesebbet beszélők közé tartozom, egyszerűen azért, mert tudniillik, minden versenyző önmagáért van ott, nem a másikért. 100%-osan óriási barátságot nem tudsz kötni egy szezon alatt, de ha valakivel már 3-4 éve versenyzel együtt, lehet, hogy kialakul már egy baráti viszony, egyébként csak ilyen felületes dolgok tudnak kialakulni. Emiatt nem is próbálkoztam annyira beszélgetni a többiekkel, mert mindig volt valakinek az adott hétvégén valami problémája vagy bármi más, amire fókuszálni kellett. Öt-hat emberrel tartottam mindig a kapcsolatot a WTCR-ben, köztük John Filippivel, aki rendszeresen kért tőlem segítséget, és akkor segítettem neki, hiszen ugyanazzal az autóval versenyeztük. Nagy Norbival szintén, mivel csapattársak voltunk: rengeteget beszéltünk, de szerintem a mai napig jóban vagyunk egymással. Monteiróval, Guerrierivel vagy Girolamival például azonban csak köszöntünk egymásnak. Mindig teljesen más az a közeg, amiben felületesen beszélgetsz meg próbálsz egy kicsit barátibb viszonyt kialakítani, de szerintem igazán baráti viszonyt csak kevés emberrel lehet – a versenyzők között is, illetve a magánéletben is. Nekem amúgy sincs sok barátom, szóval lehet, hogy ebből a gondolkodásmenetből fakadóan van ez. 5-6 ember még klikkesedik, jóban vannak egymással, és segítenek egymásnak, viszont 27 ember nem lehet jóban. Mindig lesz egy kis feszültség, főleg ha egy kiélezett bajnokság van, mint jelen esetben. A pályán is van mindig egy bizonyos réteg, amely együtt versenyez, mint idén Yvan Muller, Michelisz Norbert és Guerrieri, viszont a pályán kívül van egy klikk, ami teljesen más, mint a versenypályán.

A háromrészes interjú utolsó részében az idei évéről, annak kihívásairól, valamint a 2020-as kilátásokról fog mesélni Szabó, amit november 13-án, szerdán este teszünk közzé.

Nyitókép: Alexandre Guillaumot / DPPI (FIA WTCR Media)

Írta: Kováts Olivér

Még több hírért, érdekességért lájkolj minket a Facebookon, és csatlakozz a Facebook-csoportunkhoz!

A bejegyzés trackback címe:

https://brakingnewsmotorsport.blog.hu/api/trackback/id/tr4315299072

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Braking News Motorsport

• Köszöntünk minden kedves Olvasót a Braking News Motorsporton! • Mottónk: Szenvedélyünk az autósport! • E-mail elérhetőségünk: brakingnewsmotorsport@gmail.com

sundaybelgium5-368788.jpg

Fordító / Translate

Impresszum, kapcsolat

süti beállítások módosítása