BRAKING NEWS MOTORSPORT

Komoly döntéseket és áldozatokat kellett hoznia néhány évvel ezelőtt Szabó Zsolt Dávidnak azért, hogy eljuthasson odáig, hogy a 2019-es szezon második felében már Magyarország egyik legversenyképesebb csapatát, a Michelisz Norbert által alapított M1RA-t képviselhette a TCR Európa-kupában. Interjú.

– Hogyan kerültél kapcsolatba az autósporttal?

– Az autósporttal még nagyon kiskoromban kezdődött a szerelem, igazából édesapámnak köszönhetően. Leültettek a tévé elé, hogy akkor nézzük együtt a Forma-1-et vasárnapi programként, mint minden fiú esetében szerintem. Tulajdonképpen azonnal beleszerettem, annyira, hogy utána egyszer az volt a születésnapi előajándék, hogy kimentünk a Hungaroringre a Forma-1-et megnézni. Volt is egy meghatározó élményem: a Super Gold-lelátón láttam, hogy az autók elsuhantak az egyenesben, és mindig arra gondoltam, hogy mi lehet a lelátó túloldalán, az elzárt paddock részen, és mi zajlik ott. Elkezdtem azon gondolkodni, hogyan lehet oda bejutni, és ott volt az a pillanat, amikor elkezdett érdekelni a háttere a sportnak. A komoly autósportkarrier felé az utolsó lökés az volt szerintem, amikor láttam Michelisz Norbit az első WTCC-futamon a Hungaroringen versenyezni. Akkor fogalmazódott meg bennem igazából az a gondolat, hogy milyen jó, hogy ennyi magyar egy embernek szurkol, milyen jó, hogy sikeresek vagyunk egy ilyen sportágban, és milyen jó lenne abba a versenyautóba beleülni. Onnantól kezdve elkezdtem keresni ezeknek a lehetőségeit, hogyan lehet egyáltalán eljutni addig, hogy egy versenyautóba beülhessek. Addig azt gondoltam, hogy csak olyan autók vannak, mint a Forma-1-esek, aztán ahogy a WTCC egyre népszerűbb lett Magyarországon, megfogalmazódott bennem, hogy túraautózás is van, mint motorsport, és igazából jobban is tetszettek azok az autók, Norbi és a Zengő Motorsport miatt sokkal közelebb is éreztem magamhoz. Nagyon fiatal voltam még, és elkezdtem keresni gokartos versenycsapatot, szimulátoros tehetségkutatókat és egyéb dolgokat, és így jött az egész kapcsolat a motorsporttal.

– A veszélytől nem tartottál?

– Szerintem amikor még kicsi az ember, akkor az azért vág bele könnyebben a dolgokba, legyen szó bármilyen sportról, mert egyszerűen nincs félelemérzete. A kicsiknél látni, hogy még mennek fejjel a falnak, nem is fordul meg a fejükben, hogy megsérülhetnek, ami teljesen normális. Ez a boldog tudatlanság szerintem mindig kell, és egyszerűen bízni kell abban, ha az ember beleül egy versenyautóba, és történik egy baleset, akkor az van annyira biztonságos, hogy megvédi. Kockázat nélkül versenyezni nem lehet, a kockázatban pedig mindig benne vannak a balesetek. Egyszerűen szerintem nem szabad arra gondolni, hogy bármi rossz történhet, mert az csak visszafog és demotivál.

Már kiskorától fogva él-hal az autósportért Szabó Zsolt. | Fotó: TCR Europe Media

– Ahhoz, hogy elindulj ezen az úton, milyen áldozatokat hoztál?

– Alapvetően szerettem szimulátorozni, napi 6-7 órát töltöttem ezzel. Az elején annyi volt csak igazából, hogy gokartoztam a szabadidőmben, de nem fociztam, nem voltam a barátokkal, illetve kerestem, hogy hol lehet ilyen amatőr versenyeken indulni. Utána pedig szerveztem egy tesztet egy versenygokartos csapatnál, ekkor voltam úgy 14-15 éves, és ekkortól kezdődtek igazán az áldozatok. Bekerültem egy ilyen csapatba, kiválogattak, de nem volt olyan anyagi lehetőségünk, hogy versenyt menjek, de minden hétvégén ott voltam ezzel a versenygokartcsapattal. Mentem szabadedzéseken, de időmérőkön és futamokon sosem indultam, és igazából ott már elkezdődött az, hogy a suli után valamilyen úton-módon mégis meg kellett tanulni a pályát. Nem volt lehetőségem elmenni tesztelni, így a szabadidőmben otthon, egy szimulátorprogramon próbáltam szimulálni, megtervezni saját magamnak azt a pályát, amin mennem kell. Az is rengeteg időt elvett. Amikor ez a versenygokartos vonal befejeződött, akkor elhatároztam, hogy áttérek egy szimulátoros útra, mert abban nagyon sok tehetségkutató program van. Ekkor elkezdődött egy eléggé hosszú felkészülés, ezalatt értem a GT Academy-t, amit a Nissan és a PlayStation szervezett 2014-2015 tájékán. Akkoriban napi 5-6 órákat szimulátoroztam, ami számomra már nem kifejezetten nyújtott akkora élvezetet, mert az már egyfajta munka volt. A legeslegvége ennek az egésznek akkor jött el, amikor 2014-ben felvettek az egyetemre, és kivettem két passzív félévet. Akkor azt mondtam, hogy „jó, ezalatt az idő alatt akkor felkészülök erre, mindegy, hogy benne lesz-e Magyarország, vagy sem”.

Ennek az volt az ára, hogy egyedül maradtam otthon, Miskolcon, a barátaim pedig szétszéledtek Budapesten, tehát abban az egy évben tulajdonképpen senkivel sem beszéltem. Mindenkinek más, újabb élményei voltak, miközben én ugye nem tudtam, milyen egyetemre járni, milyen Budapesten élni. Maradt egy ilyen csendes magány, ami azért nem volt annyira jó. Otthon voltam, tehát egy teljesen más világban éltem, csak tekergettem azt a kormányt, és jártam edzeni meg angolt tanulni, hogy majd ezzel a GT Academy-vel kiugrok az átlagból, és beülhetek egy versenyautóba. A felkészülés alatt megismertem Matics Zsoltit is, ezalatt az idő alatt kezdtem el hozzá járni. Utána végülis április környékén, még a GT Academy tehetségkutatója előtt volt a B3 Racingé, amit Bári Dávidék szerveztek, és azt sikerült megnyerni, és így bekerülni egy versenyautóba. Viszont emiatt a GT Academy-s tehetségkutatóra nem is jutottam el soha. A karrieremben ez egy megalapozó év volt: édesapám halála után, teljesen egyedül, otthon. Természetesen anya mindig ott volt velem, úgyhogy nem voltam 100%-ig egyedül, de barátok nélkül borzasztó kemény volt. Most meg már ezt egyensúlyban lehet tartani: járok egyetemre, találkozok a barátaimmal, készülünk együtt a ZH-kra [egyetemi zárthelyi dolgozatokra – szerk.]. Most már nem megyek annyit bulizni, mert pihenni kell, edzésre járni, vagy akár elutazni. Ez meg már akkora lemondással nem jár, mint az a kiragadott egy év.

Nem volt sima a profi versenyzői karrier felé vezető út Szabó Zsolt számára: kemény próbákat kellett kiállnia. | Fotó: Jean Michel Le Meur / DPPI (FIA WTCR Media)

– Mi volt az a pont, amikor fel tudtad dolgozni magadban, és át tudtál lendülni ezen az egy éven, és annak a negatív hullámain?

– 2014 szeptemberétől vettem ki ugyebár a passzív féléveket az egyetemen. Az első fél évben még tudtam magam motiválni, viszont a februártól tartó időszak már borzasztó nehéz volt, amikor mindig ugyanaz történt, mint egy fél évvel korábban, de az eredményét sem láttam, mert nem tudtam, hogy benne van-e Magyarország a GT Academy országai között. Igazából nem lehetett tudni semmit, csak úgy sodródtam az árral, és bíztam abban, hogy minden jó lesz – ez egy elég kemény időszak volt. Akkor tudtam átlendülni mindenen, amikor már bepörögtek az események, ami alatt értem ezt a tehetségkutatót, valamint a Zengő Motorsport által kínált SEAT León Eurocup-os lehetőséget. Onnantól kezdve teljesen átlendültem ezeken a negatívumokon. Ezek megerősítették az embert; rájöttem, milyen egyedül lenni. Mai fejjel már úgy fogom fel, jó, hogy tudom, milyen, amikor egyedül van az ember, és csak azt csinálja, amit szeretne, de erre irányuló társ vagy bármilyen segítség nélkül. Akkor ezt negatívan éltem meg, de mai fejjel sokat köszönhetek annak az egy évnek.

– Tehát pozitívumokat és tanulságokat is le lehetett szűrni abból az egy évből…

– Szerintem utólag csak pozitívumot lehet leszűrni, mert ha az az egy év nincs, akkor nem vagyok most itt, és nem beszélgetünk. Ha azt az egy évet nem vállalom be, akkor mindig bennem lett volna, hogy „mi lenne, ha nem teszem”. Mindig bennem lett volna, hogy „Úristen, mi lett volna, ha megtettem volna; akkor lehet, hogy autóversenyzővé válok”. Szerintem abban az egy évben tanultam meg, hogyan vegyek erőt magamon, hogyan motiváljam magamat, illetve hogyan ragaszkodjak ahhoz a távlati célhoz, amit kitűztem magamnak. Természetesen voltak negatívabb periódusok is, de nagyon sokat segítettek abban, hogy ilyen ember legyek, amilyen ma vagyok.

Nyitókép: Szabó Zsolt Média

Írta: Kováts Olivér

Még több hírért, érdekességért lájkolj minket a Facebookon, és csatlakozz a Facebook-csoportunkhoz!