A Münnich-istálló ifjú versenyzője szerint ahhoz, hogy valaki hosszabb távon a bajnoki pontverseny frontvonalában tudjon maradni, egy hétvégén legalább kétszer a legjobb ötben vagy a dobogón kell zárnia. Ugyanakkor azt is hozzátette, hogy messze van még a szezon vége, a hungaroringi forduló pedig bebizonyította neki, hogy képes konstansan jó teljesítményt nyújtani.
Yann Ehrlacher számára összességében jól alakult a hungaroringi hétvége – az All-Inkl.com Münnich Motorsport franciája ugyan kiesett a második futamon, de az elsőt megnyerte, míg a harmadikon is negyedikként ért célba, amellett, hogy vasárnapi időmérőn is bejutott a Q3-ba, ahol negyedik lett, amellyel további értékes pontokat gyűjtött. S miután Marrákesben is stabil volt a teljesítménye, jelenleg a második a bajnoki összetettben a BRC Racing Team olasz pilótája, Gabriele Tarquini mögött.
Vasárnap este, a Braking News Motorsport-nak adott interjújában a következőképpen értékelte a hétvégéjét a 21 éves pilóta.
„Őszintén szólva kissé kétkedve értékelem a hétvégét, mert ahhoz, hogy valaki egy tökéletes hétvégét rakjon össze, a cél az, hogy minden futamot megnyerjen. De amennyiben figyelembe vesszük a szituációt, azt mondhatom, hogy összességében jó hétvégét zártam. Értékes pontokat szereztem, habár a második versenyen kiestem egy műszaki hiba miatt, amely viszont elkerülhetetlen néha” – kezdte a gondolatait Ehrlacher.
„Azonban az, hogy az első versenyt sikerült megnyerni, az egy nagyon jó teljesítménynek számít, a csapat is remek munkát végzett ennek érdekében. Jelenleg a harmadik helyen állunk a csapatbajnokságban, én pedig az egyéniben a második pozícióban vagyok. Összességében olyan szempontból fontos volt számomra ez a hétvége, hogy így bebizonyíthattam, hogy a marrákesi hétvégén nyújtott teljesítményem nem csak egy egyszeri kilengés volt” – zárta az értékelését a négyszeres világbajnok Yvan Muller unokaöccse.
„Szeretem a pálya vonalvezetését” – fejtette ki a véleményét Magyarország és a Hungaroring kapcsán a Münnich-csapat versenyzője. – „A rajongók pedig teljes mértékben fantasztikusak, ami egy olyan dolog a motorsport, amit nagyon jó látni. Nyilván a többségük [Michelisz – szerk.] Norbiért és a többi magyar versenyzőért őrül meg, de szenvedéllyel vannak a motorsport iránt. Nagyon szép látni mindezt. Amikor a célegyenesben elsuhan az ember az autóval, hallja mindazt a zajt, amit ők csinálnak a lelátókon. Nagyon tetszik ez a hangulat.”
Ezután a következő, a Nordschleifén (ismertebb nevén: a Zöld Pokolban) esedékes fordulóról kérdeztük őt. Ehrlacher-nak a következők a várakozásai: „Nagyon nehéz a pálya… Éppen emiatt is nem tudom, mire számíthatunk pontosan… Úgy gondolom, hogy az Audik erősek lesznek, annyira, hogy ők lesznek azok, akiket majd meg kell előzni, ugyanakkor én már ismerem a tavalyi évről a pályát. Mindenesetre pokoli keményen fogom nyomni annak érdekében, hogy faragjak a Gabrielével szembeni hátrányomon.”
Majd szóba került a bajnokság, mégpedig olyan szempontból, hogy az elmúlt hetekben több olyan jellegű nyilatkozatot is olvashattunk a WTCC és a TCR összeolvadása és az ennek eredményeként létrejött WTCR kapcsán, hogy ebben a formátumban már sokkal inkább a konstans teljesítmény számít, azaz, nem is a jó versenyek számítanak igazán egy-egy versenyzőnél, hanem a rosszak.
„Őszintén szólva, a lehető legtöbb alkalommal pontokat kell szerezni ahhoz valakinek, ha jó pozícióban akar lenni a bajnokságban. De úgy tűnik, hogy talán még ennél is több kell, amikor belegondolsz abba, hogy Gabriele majdnem minden egyes versenyen dobogóra állt idáig” – ecsetelte a fenti feltevést a francia. – „Úgyhogy a hétvégéken legalább kétszer a TOP-5-ben vagy akár a TOP-3-ban kell zárni, ami baromira nehéz. Szóval, összességében az állandóság lesz a kulcsa annak, hogy valaki a bajnokság frontvonalában legyen, de még 24 verseny hátra van. Úgyhogy ugyan vannak még problémáink, de messze van még a vége.”
A bajnokság után pedig a nagybátyjáról, Yvan Mullerről faggattuk, akiről a következőket mondta: „Már azóta tanácsokat ad nekem, amióta elkezdtem a versenyzői pályafutásomat. Majdnem mindent, amit most tudok a versenyzésről, ő tanított meg nekem. Az pedig nagyon fontos, hogy most már egymás ellen versenyzünk ugyan, de akad valami kérdésem, hozzá fordulhatok. Néha pedig az is előfordul, hogy ő kérdez tőlem valamit, ami büszkeséggel tölt el, mert ő volt a tanárom, és továbbra is az. Annak meg nagyon örülök, hogy ellene harcolhatok a pályán.”
„Jó. Őszintén, az, hogy ugyanabban a családban és ugyanebben a mezőnyben vagyunk, ezen a szinten kimondhatjuk, hogy egy teljesítmény” – nyilatkozta azzal kapcsolatosan, hogy milyen érzés egy mezőnyben lenni Mullerrel.
„Talán egy kicsit Makaó, ugyanis ott soha nem tudod, mikor ütközöl. Ha minden ott dől majd el, az egy kicsit ijedtséggel fog eltölteni, de mindnyáján ott fogunk versenyezni, szóval ez jó lehet számomra is, de mások számára is. De amint fordulóról-fordulóra fogok koncentrálni és meglátni, hogy miként alakulnak majd a dolgok…” – felelt Ehrlacher az utolsó kérdésünkre, miszerint van-e olyan forduló, amitől egy picit tart.
Fotó: Landek Norbert
Írta: Kováts Olivér
Még több hírért, érdekességért lájkolj minket a Facebookon!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
