BRAKING NEWS MOTORSPORT

Napra pontosan 15 éve rendezték a 2005-ös Amerikai Nagydíjat, ami a gumidrámával minden idők egyik legnagyobb botrányába fulladt. Michelisz Norbert volt csapattársa is visszaemlékezett az akkor történtekre.

Amíg 2011 óta egyeduralkodónak számít ezen a téren a Pirelli, 2001 és 2006 között azonban két hivatalos gumiszállítója is volt a királykategóriának, a Michelin és a Bridgestone.

Már a 2004-es amerikai futamon is fejfájást okoztak a Michelin abroncsai, ugyanis a williamses Ralf Schumacher és a renault-s Fernando Alonso is defekt miatt ütközött neki a betonfalnak. Egy év múlva, a mezőny indianapolisi visszatérésekor már a pénteki szabadedzésen problémák adódtak, amikor a Toyota tesztpilótája, Riccardo Zonta falnak vágta az autót, miután az oválkanyarban bal hátsó durrdefektet kapott, csakúgy, mint a szombati napon Ralf Schumacher.

A Michelinnél megpróbáltak utánajárni a hiba okának, de nem jöttek rá arra, mi okozza a gumik kritikus kopását az ominózus kanyarban. Június 18-án, egy nappal Ralf Schumacher bukását követően Pierre Dupasqier és Nick Shorrock, a francia gumigyártó képviselői levelet írtak a Nemzetközi Automobil Szövetség versenyigazgatójának, Charlie Whitingnak. Ebben közölték, amennyiben nem építenek egy lassítót az oválba, nem tudják biztosítani a gumik biztonságos működését 10 körnél tovább; azt is fölvetették, hogy hoznának egy másik keveréket a versenyre.

Másnap Whiting reagált a Michelin soraira, s a versenyszabályzatra hivatkozva kijelentette, hogy ez utóbbira nincs lehetőség. A versenyigazgató a lassító építésére sem bólintott rá, mert az a bridgestone-os csapatokkal szemben nem lenne fair. Inkább azt javasolta, hogy a Michelin abroncsait használó csapatok korlátozzák autóik sebességét az érintett szakaszon.

Nem sokkal később a Michelin egy újabb levélben jelezte az FIA-nak, hogy az időmérőn használt gumikon nem engedi rajthoz állni csapatait, továbbá újra papírra vetette a lassító ötletét. Whiting a Barcelonában használt, keményebb gumik használatát sem engedélyezte, ahogy a lassító ötletét ismételten elutasította. Ellenben felvetette, hogy a michelines csapatok szükség esetén inkább cseréljenek futam közben gumit – ez abban az évben egyetlen esetben volt engedélyezett: ha a pilóta biztonságáról volt szó.

A futam napján óriási volt a feszültség, ugyanis sokáig hezitáltak a michelines gárdák, de végül kihajtottak a bokszutcából, mielőtt még bezárt volna. A felvezető kör előtt a rajtrácson még 20 autó volt, a végére viszont már csak hat maradt: a michelines pilóták a boxutca felé vették az irányt, az autókat pedig betolták a garázsba, ami azt jelentette. Így csak a három bridgestone-os gárda – a Ferrari, a Jordan és a Minardi – autói sorakoztak fel a rajtrácsra. A szurkolókból a történtek feldúltságot váltottak ki, nemtetszésüket palackok és sörös üvegek behajigálásával fejezték ki, továbbá követelték vissza pénzüket.

A hatautós körözgetés egészen monotonnak bizonyult, noha nem sokon múlt, hogy az 51. körben Michael Schumacher és Rubens Barrichello kiüssék egymást a versenyből, a brazil még a fűre is lehajtott, hogy elkerülje az ütközést. Végül Schumacher, Barrichello, Monteiro, Karthikeyan, Albers, Friesacher sorrendben futottak be a versenyzők. A díjátadón a vendégek nem jelentek meg, a dobogósok pedig a kupák átvételét követően nem ünnepeltek.

A botrány több felvonásos utózöngéi követték a futamot. Másnap az FIA közleményben tudatta, hogy miért nem fogadta el a Michelin-gumit használó csapatok módosítási javaslatait. A hét Michelin-partner istállót beidézték a Motorsport Világtanács elé, mivel magyarázatot kellett adniuk, amiért megtagadták a részvételt. Az FIA álláspontja szerint ugyanis a hét érintett istálló (McLaren, Renault, Williams, Toyota, BAR Honda, Sauber, Red Bull) megszegték a Concorde-szerződést, ezzel együtt a Nemzetközi Sportkódex 151/c. pontját. A vádak a következők voltak:

• nem rendelkeztek a szabványoknak megfelelő gumiabronccsal,
• szabályt szegtek a futam kihagyásával,
• az autók sebességcsökkentésére vonatkozó biztonsági javallatnak szabálytalanul ellenálltak,
• a bojkottal rontottak a Formula–1 imázsán,
• továbbá nem értesítették arról a versenyigazgatóságot, hogy nem fognak elindulni a versenyen.

F1 2005 (TV) 9.futam: USA - Indianapolis

VIDEÓ - A futam

A teljes futam itt nézhető vissza, magyarul.

Pár nappal később, június 22-én Max Mosley, a szövetség akkori elnöke magyarázatot adott arra, hogy miért nem lehetett lassítót építeni a 13-as kanyarba: a nyomvonal változtatása komoly veszélyekkel járt volna. A hét istálló visszalépésére kitérve pedig hozzátette, hogy azért sem volt érthető, mert a hat bridgestone-os autó mögött, a még ponto(ka)t jelentő 7-8. helyért lehetett volna harcolni.

Hat nappal rá, 28-án a Michelin bejelentette, hogy mindenkinek kártérítést biztosítanak, aki jegyet váltott a futamra. Mindemellett összesen 20000 jegyet ajánlott a 2006-os futamra, azoknak, akik érvényes belépővel rendelkeztek a 2005-ösre.

Mindeközben a Motorsport Világtanács a hét beidézett istállót bűnösnek találta az első kettő vádpontban, a végleges döntésre viszont egészen július 22-ig kellett várni: a benyújtott bizonyítékokat figyelembe véve végül felmentették az érintett csapatokat a vádak alól. Kulcsfontosságú tény lehetett a döntésben, hogy a Michelin megsértette volna Indiana állam törvényeit, ha rajthoz engedi állni partnercsapatait a „selejtes”, veszélyes abroncsokkal.

A botrányt követően, 2006 végén Indianapolis és a Michelin is eltűnt a Formula–1-ből, a száguldó cirkusz később, 2012-ben visszatért az USA-ba, de immár a texasi Circuit of the Americas pályán.

Michelisz volt csapattársának egyetlen F1-es dobogója

Kétségkívül túraautós berkekben vált igazán ismertté Tiago Monteiro neve, 2017-ben világbajnoki esélyes volt őszi tesztbalesetéig. Ám a portugál versenyzett az F1-ben is, még ha nem is hosszú ideig, de a botrányfutamnak köszönhetően nem távozott üres kézzel, noha sem a Jordan, sem a Midland autója nem volt ütőképesnek nevezhető, 2005-ben, illetve 2006-ban. Az ominózus Amerikai Nagydíjon harmadik lett, majd a Belga Nagydíjon további egy pontot csípett el egy nyolcadik hellyel.

Tiago Monteiro jelenleg a Honda WTCR-csapatát erősíti.

„Megbízhatóság szempontjából jól kezdtük az évet, habár nem volt lehetőségünk más autókkal, pontokért harcolni. Első évet futottam, tehát még csak tanulmányoztam a Formula–1-et, de igyekeztünk mindent a lehető legprofibban csinálni, hogy ha jön egy lehetőség, tudjunk élni vele” – emlékezett vissza 2005-ös évére Monteiro a WTCR sajtóirodája által kiküldött anyagban.

„Habár minden ülésen ott voltunk, nem született egyezség, így természetesen nem csak a felvezető körön kezdtük el sejteni, mi történhet. Tudtuk, hogy fennáll a [bojkott – szerk.] lehetősége, a mérnököm nem győzött emlékeztetni arra, hogy bármi történjék, mindenképpen a saját rajtkockámba álljak fel.”

„Mindent a megszokottnak megfelelően csináltam a felvezető körön, de azt észrevettem, hogy néhány versenyző láthatóan nem melegítette a gumiját, eléggé nyilvánvaló volt, hogy nem fognak rajthoz állni, ugyanakkor mások nem ezt mutatták. Mindezt jelentettem rádión, majd amikor az utolsó kanyarhoz értünk, egyesével rajzottak be a boxba az autók… ezzel a rádióforgalmazás is elég intenzívvé vált” – jegyezte meg.

A 2005-ös F1-es szezonban a Jordan már a pontszerzésre esélytelen volt normál körülmények között.

Majd amikor észrevette, hogy rajta kívül csak a csapattársa, valamint a két Ferrari és a két Minardi állt fel a rajtrácsra, rögtön átfutott az agyán, hogy talán eljött az ideje. „Próbáltam csak magamra figyelni, mert ez elég nagy dolog volt. A legtöbb esetben mi négyen harcoltunk egymással, de ennek ellenére nem volt garancia arra, hogy előttük végzek minden egyes alkalommal. Emlékszem rá, nagyon fontos tényezőnek bizonyult, hogy az időmérőn előttük végeztem – ez motivációt adott nekem, tudtam, hogy előttük kell maradnom” – mesélte.

„Úgy gondolom, határozottan segített, hogy jól rajtoltam” – utalt arra, hogy a 17. rajtkockából indulva meg tudta őrizni harmadik helyét. – „Utána viszont nagyon-nagyon kemény volt, habár én voltam elöl, és csak a saját teljesítményemre és vezetésemre kellett fókuszálnom. Ez most már teljesen másképp fest az F1-ben, amikor van energiamenedzsment, akkoriban viszont 1 óra 45 percen át olyan keményen kellett nyomni, amennyire csak tudtad.”

„Ezt is tettem, szépen vezettem, és ezáltal meg tudtam lógni a többiek elől. Féltávnál talán már 20 másodperc volt az előnyöm. Ekkor rám szólt a mérnököm, hogy hűtsem le magam, mert a sebességváltó kissé felmelegedett. Ez volt az utolsó dolog, amit hallani akartam, mert nem akartam, hogy bárki elkapjon vagy nyomás alá helyezzen, de még azt sem, hogy figyelmetlenségből adódó hibával időt veszítsek. Úgyhogy kicsit engedetlen voltam, így az utolsó 10 körig keményen nyomtam.”

Monteiro egyetlen F1-es dobogójának örül, a két Ferrari-versenyző, Michael Schumacher és Rubens Barrichello társaságában.

„Az volt életem leghosszabb 10 köre, ugyanis ahogy kezdtem belemélyedni mindenbe, elkezdtem zajokat hallani, és ilyenkor kis, furcsa érzéseim támadtak. Nagyon nehéz volt arra koncentrálni, hogy úgy vezessek, mint korábban. Hála Istennek minden rendben alakult, így célba értünk a harmadik helyen! Emlékszem, még Michael és Rubens is gratulált nekem, együtt örültünk” – elevenítette fel a legörömtelibb, leginkább diadalittas pillanatokat.

„Ugyanakkor szóltak nekünk, ne ünnepeljünk annyira, mert elég furcsa egy hétvége volt, nem ez volt a legjobb verseny a rajongók szempontjából. Ezzel tisztában voltam, s miután először állhattam F1-es dobogóra, tartottam magam az utasításokhoz. Majd amikor felálltunk a dobogóra, láttam… egy tengernyi embert sárgában, kiabáltak, éljeneztek és különböző tárgyakat dobáltak. Habár láttam olyanokat is, akik nagyon komolyak voltak, úgy voltam vele, hogy ez nem lehet, én akkor is ünnepelni fogok. Már csak azért is, mert sok küzdelmen mentünk keresztül, de kitartottunk. Ez pedig főként keményen dolgozó mérnökeink érdeme volt. Rosszul éreztem volna magamat, ha nem ünnepelhetek velük. Ez volt a mi pillanatunk, és egyáltalán nem volt valószínű, hogy lesz még egy ilyen esélyünk” – folytatta történetét, majd hozzátette, hogy a következő napokban Portugáliában az ő dobogójától volt hangos a sajtó.

Miután lehúzott két szezont a Formula–1-ben, a Red Bull juniorcsapata tartalékversenyzői állást ajánlott neki, de nem fogadta el – így a Toro Rosso Vitantonio Liuzzi és Scott Speed kettősével vágott neki a 2007-es idénynek. Ekkor sodorta őt az élet a túraautózás felé, egy teszt után gyári szerződést kapott a SEAT-tól, 2012 második feléig a márkával maradt. Utána a Hondához igazolt, a japán gyártó a WTCC és a TCR összeolvadását követően, a WTCR-érára is megtartotta a portugált, aki zsinórban a második szezonját várja Tassi Attila csapattársaként, ezúttal már a Münnich Motorsport színeiben.

Mint azt említettük, 2017-ben akár bajnok is lehetett volna, ha nem szenved súlyos balesetet egy őszi teszt alkalmával. 13 év alatt így is 12 győzelmet szerzett, sérülése után pedig először tavaly Vila Realban, hazai közönsége előtt állhatott fel a dobogó legfelső fokára.

Fotó: DPPI / FIA WTCR Media

Írta: Kováts Olivér

Még több hírért, érdekességért lájkolj minket a Facebookon, és csatlakozz a Facebook-csoportunkhoz!