Egy elbaltázott rajtot és egy jól időzített boxkiállást követően jelentős fölénnyel szerezte meg pályafutása első győzelmét a Német Túraautó Bajnokságban a mercedeses Daniel Juncadella – a spanyol versenyzőnek 67. versenyén pezsgőzhetett a dobogó legtetején, miközben egy másik pilóta hosszú sikertelenségi szériája is végbeszakadt: a második helyen záró Augusto Farfus 825 napnyi várakozás után térhetett vissza a pódiumra.
2013 óta először tért vissza a legendás Brands Hatch-i pályára a DTM mezőnye – a szigetországi első futamot pedig Daniel Juncadella kezdhette meg az élről, miután a norisringi hétvégét követően ismét az élen zárt egy időmérő edzést. Azonban a piros lámpák elalvását követően a spanyol mercedeses nem produkált világi rajtot – annyira nem, hogy márkatársa, Lucas Auer kapásból el is húzott mellette, sőt, a Paddock Hill kanyarkombinációnál az audis René Rast is utat talált, átvéve a második helyet.
Juncadella azonban már a kör végén visszavehette a pozícióját annak köszönhetően, hogy Rast már az első kör végén megejtette a kötelező boxkiállását. Nagyjából ezzel párhuzamosan meglett a futam első – és egyben egyetlen – kiesője, az audis Loic Duval személyében: a francia az után találta magát a pálya szélén, hogy az éppen előtte megejtette depózás folyamán felhelyezett, ám még hideg gumiabroncsokat nem tudta megzabolázni, és kicsúszott.
Duval betlije miatt egy rövidebb időre a lassú zóna lépett érvénybe, amelynek végeztével a BMW részéről Augusto Farfus és Philipp Eng is sort kerített a kerékcseréjére – s noha mindketten vissza tudtak jönni Rast elé, a címvédő a Surtees-kanyarnál már át is tudta hámozni magát Engen, miután az osztráknak kisebb tortúrát jelentett a gumik felmelegítése. Eközben Farfus könnyedén biztonságba tudta helyezni magát, ami a pozícióját illeti.
Egy körrel később Gary Paffett, a bajnokság éllovasa is kilátogatott a depóba, ami után ugyan vissza tudott férkőzni Farfus elé, de neki is problémát jelentett a gumik hőmérsékletét feltornázni az üzemi tartományban, így nemsokára az őt üldöző trió bedarálta. Juncadella a hetedik körben jött ki a pitbe, amely után Farfus BMW-je elé jött vissza – ez pedig egy jól időzített húzás volt a spanyol részéről, mert az egy körrel később depózó Auer mellett nem csak ő, hanem Farfus is elment, így Juncadelláé lett virtuálisan a vezetés.
Ami meg a teljes sorrendet illeti, ekkortájt Edoardo Mortara vezette a versenyt, ám az olasz-svájci versenyző ekkor még adós volt a boxkiállásával, akárcsak a mögötte haladó márkatárs, a Forma-1-es múlttal is rendelkező Pascal Wehrlein – a Formula-E-ben is versenyző Mortara végül a 11. körig húzta, a 2015-ös DTM-bajnok pedig négy körrel később látogatott ki a szerelőihez.
Eközben az élen Juncadella elkezdte építgetni az előnyét Farfusszal szemben, mialatt Auer letanyázott a harmadik pozícióban, a tizedik helyért pedig kisebb öldöklés alakult ki a BMW-s Timo Glock és Jamie Green között – a csatát azonban a német nyerte, miután a 17. körben, a Paddock Hill-nél hibázott egyet a brit. Viszont öröme nem tarthatott sokáig, mivel alig néhány kanyarral később már Green márkatársára, Robin Frijnsre kellett figyelni a visszapillantó tükrökben, ismét, ugyanis néhány körrel korábban már volt egy párharcuk.
Nem sokkal később Glock további pozíciókat veszített egy háromautós küzdelemben a Hawthornsnál: ennek következményeként Mike Rockenfeller (Audi) feljött tizenegyediknek, Green tizenkettediknek, Glock pedig visszaesett tizenharmadiknak.
Az utolsó néhány percre pedig már lecsendesedtek a kedélyek, miután egy, az ötödik helyért vívott csata végére is pont került: Paffett utolérte ugyan Enget, de az osztrák képes volt visszaverni a brit támadásait, míg Rockenfeller az utolsó körbe megérkezve happolta el a tizedik helyet Frijnstől, miután a holland gumijai csütörtököt mondtak.
Juncadella pedig hatvanhetedik nekifutásra összehozta pályafutása első DTM-győzelmét: 7.9 másodperccel zárt végül Farfus előtt, akit utoljára 825 nappal korábban, a 2016-os hockenheimi szezonnyitó versenyen láthattunk a dobogón, a pódium legalsó fokára meg Auer állhatott fel annak ellenére, hogy korábban még nem volt lehetősége ezen a pályán versenyezni. Érdekességnek mondható az, hogy utoljára európai F3-as futamot tudott nyerni Juncadella, még 2012-ben!
Rast és Eng bejöttek a negyedik és az ötödik helyre, megelőzve Paffett, Wehrlein és Mortara Mercedesét, az első tíz sorrendjét meg Marco Wittmann (BMW) és Rockenfeller egészítették ki.
Paffett riválisainak nullázását követően 35 pontosra növelte az előnyét az összetett élén Paul di Restával szemben, miközben a harmadik helyre felkapaszkodott Auer, aki csak 15 egységgel van elmaradva a skót márkatársától.
A vasárnapi program keretein belül a mezőnynek még egy harmadik szabadedzést, egy második időmérő edzést, valamint egy második verseny kell teljesítenie Nagy-Britanniában.
Az első futam végeredménye:
null
null
Fotó: DTM Media
Írta: Kováts Olivér
Még több hírért, érdekességért lájkolj minket a Facebookon!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
