BRAKING NEWS MOTORSPORT

Immár egy éve, hogy eltávozott az élők sorából a Marussia korábbi pilótája, a francia Jules Bianchi. Ezen emlékposzttal szeretnénk tisztelegni az emléke előtt.

2015. július 18-án tragikus hírre ébredt a világ, miszerint 9 hónap után, még július 17-én éjjel feladta a küzdelmet a 2014-es Japán Nagydíjon súlyos balesetet szenvedő Jules Bianchi! Azóta eltelt már egy év, ezen szomorú évforduló alkalmából pedig idézzük fel versenyzői pályafutását:

Jules Bianchi 1989. augusztus 3-án született Nizzában, autóversenyzői családba, ugyanis nagyapja, Mauro Bianchi és dédnagybátyja, Lucien Bianchi is autóversenyzéssel keresték a kenyerüket, sőt, utóbbi a Forma-1-ben is versenyzett. Szüleit Philippe-nek és Christine-nek, testvéreit pedig Tom-nak és Mélanie-nak hívják. Volt egy barátnője is, nevezetesen Camille Marchetti.

Jules először 5 éves korában ült gokartba, a versenyzésbe pedig 6 évesen kóstolhatott bele. 14 évesen, 2003-ban pedig az olasz Maranello Karting Team pilótája lett.

A gokartszériákban összesen ötször tudott bajnok lenni, hamarosan pedig megkezdte az együttműködést menedzserével, Nicolas Todttal, aki az FIA-elnök Jean Todt fia. 2007-ben Bianchi átnyergelt a formulaautózás világába, érdemi pályafutása is ekkor vette kezdetét.

Először a francia Formula Renault 2.0-ás géposztályában próbált szerencsét, ahol kapásból bajnok lett - 5 győzelmet, 5 pole pozíciót és összesen 11 dobogós helyezést szerezve. Ugyanebben az évben a Formula Renault 2.0 Európa-kupában is rajthoz állt 6 futamon: ez idő alatt egyszer indulhatott a pole-ból, s összesen 4 pontot szerzett.

2008-ban a Formula 3 Euroszériának a mezőnyét erősítette - a szezon végén a 3. lett; 2 győzelemmel, 2 pole-lal, 2 leggyorsabb körrel és 7 pódiumos helyezéssel. Egy évvel később viszont domináns szezont futva lett bajnok - a diadalmenete nem kevesebb, mint 9 győzelemből, 6 pole-ból, 7 leggyorsabb körből és 12 dobogós finisből állt. Mindeközben pedig kapcsolatba került a Ferrari Forma-1-es csapatával, mellyel a tél kezdetén teljesített egy tesztet Jerezben - a francia olyannyira meggyőző teljesítményét nyújtott, hogy Ő lett az első pilóta, aki felvétellel lett a Ferrari Versenyzői Akadémia tagja, ráadásképpen a két fél hosszútávú kontraktust írt alá.

Így lehetősége nyílt arra, hogy egy év múlva, 2010-ben már a Forma-1 előszobájaként tartott GP2-ben álljon rajthoz. Bianchi itt sem vallott szégyent: az év végi értékelésben bronzérmes lett úgy, hogy 4 alkalommal állhatott fel a dobogóra, s háromszor indulhatott a pole-ból. Az eredményes GP2-es szezonja után pedig a Ferrari bejelentette a franciát, mint teszt- és tartalékpilótájukat a 2011-es idényre.

2011-ben mindemellett a GP2-es pályafutását is folytatta, s ugyan újból harmadik lett a pontversenyben, de ezúttal már eredményesebben. A francia a 18 futamból 1-et nyert meg, 1-en indult a pole-ból és összesen hatszor láthattuk a dobogó bármelyik fokán.

2012-re Bianchi kölcsönbe a Force Indiához igazolt a Forma-1-ben tesztpilótaként: az indiai-brit csapat színeiben pedig összesen 9 első szabadedzésen vezethette Paul Di Resta vagy Nico Hülkenberg autóját: Kínában, Spanyolországban, Valenciában, Nagy-Britanniában, Németországban, Magyarországban, Olaszországban, Koreában és Abu Dhabi-ban. Emellett pedig az összes teszten jelen volt, teljes körű csapattagként.

Állandó versenyzői pályafutása pedig a Formula Renault 3.5-ben folytatódott, a Tech 1 Racing színeiben. A 17 futam tükrében a 3 győzelem, az 5 pole, a 7 leggyorsabb kör és a 8 dobogós helyezés egyáltalán nem rossz mérleg, azonban a bajnoki cím 4 ponton úszott el, amely végül így csapattársáé, Robin Frijns-é lett.

Noha előzetesen nem volt rá sok esély, de aztán végül mégis bemutatkozhatott a Forma-1-ben a 2013-as szezonban, miután a Marussia felbontotta a szerződését a brazil Luis Raziával, akinél szponzori gondok merültek fel, így a francia ülhetett be a 22-es rajtszámú MR02-esbe, Max Chilton csapattársaként.

Első versenyhétvégéjén, Melbourne-ben Bianchi rendre elverte a brit Chiltont, a futamot a 15. helyen fejezte be, a 19. rajtkockából indulva. Malajziában a francia ugyanúgy a 19. helyre kvalifikálta magát, s a rossz rajt ellenére a 13. tudott lenni a versenyen - ezzel az évi legjobb eredményét megszerezve. A szezonban Jules rendre elkalapálta Chiltont, végül a bajnoki tabella 19. helyén zárt: megverte csapattársát, a Caterham két pilótáját, valamint a Lotusnál az utolsó két futamon a Kimi Raikkonent helyettesítő Heikki Kovalainent.

Balszerencsésen és nem valami jól indult a 2014-es szezon Bianchi számára, azonban a versenykalendárium 6. állomásán, Monacóban visszajött a régi formája, amellett, hogy a szerencse is rámosolygott. A 21. rajthelyről indulva eredetileg a 8. helyen ért célba, de a két darab, egyenként 5 másodperces büntetése visszavetette a 9. pozícióba, de a lényegen ez sem változtatott semmit sem, miszerint Jules Bianchi ezen pontszerzésével történelmi tettet hajtott végre. Ez a 2 pont a Marussia számára a konstruktőri bajnokságban a 10. helyet, a fennállást illetően pedig az életben maradást jelentette, Bianchi ázsióját pedig egyértelműen az egekbe emelte, ugyanis legutóbb a 2007-es Japán Nagydíjon volt arra példa, hogy egy igazán kicsi, Marussia-kaliberű csapattal pontot szerezzen valaki: ekkor Adrian Sutil számára sikerült a bravúr, a Force India jogelődjének, a Spyker-nek a színeiben. Bianchi óta pedig csak egy valaki volt képes hasonlóra, mégpedig Pascal Wehrlein, aki pár hete Ausztriában a 10. helyen ért célba a Manorral.

Ezután pedig alaposan beindult Bianchi szekere: azon kívül, hogy újból rendre meg tudta verni Chiltont, a Ferraritól egy újabb tesztelési lehetőséget kapott a silverstone-i szezonközi tesztsorozaton, melynek a második napját megnyerte a Ferrari F14-T-vel.

Amikor pedig már úgy tűnt, hogy a jövő szempontjából minden klappol, bekövetkezett a tragédia, a suzukai Japán Nagydíjon, október 5-én.

Már napokkal előtte megjósolták a meteorológusok, hogy a Fanfon névre hallgató tájfun éppen a futam időpontjában fog megérkezni a Suzuka Circuit-re, ezáltal pedig felmerült azon opció, hogy korábban rajtoltatják el a futamot, azonban az európai televíziónézőkre való tekintettel ez nem történt meg, minden maradt a helyén. Azonban az előrejelzéseknek megfelelően a futam rajtjára megjött az égi áldás, így a mezőny a biztonsági autó felvezetésével kezdte meg a 53 körös viadalt. Olyan szinten nagy volt az eső, hogy már 3 kör után meg kellett szakítani a futamot piros zászlóval, amely egy hosszabb esőszünet után folytatódhatott, úgyszintén a Safety Car mögött. Bernd Maylander és az FIA a 10. körben engedte útjára a mezőnyt, amely ekkortájt átállt az átmeneti esőgumikra, s érdemlegesen kezdetét vette a futam.

Az időjárás alaposan megkavarta a kártyákat, Bianchi egy pár kör erejéig még harmadik is volt, de a kerékcserék visszavetették őt a 20. helyre.

Rövidesen újra romlásnak indultak az időjárási körülmények, s a 41. kör magasságában már sötétedett, ezáltal a látási viszonyok zuhanásszerűen romlottak. A mostoha jelenségnek köszönhetően a 42. körben a Dunlop-kanyarban Adrian Sutil autója felúszott a vízen, és a gumifalnak ütközött. Azonban az igazán nagy baj a műszaki mentés kezdetét követő másodpercekben következett be, ugyanis a pálya ugyanazon részen Bianchi is elvesztette az uralmát az autója felett az aquaplaning révén, és nagyjából 210 kilométer/órás tempónál belecsapódott a német pilóta Sauberjét mentő, 6.8 tonnás munkagépbe. Az ütközés következtében a Marussia MR03-as alaposan összetört, de az ezekben a pillanatokban a legteljesebb mértékben mellékes volt, ugyanis a balesetben Bianchi súlyos sérüléseket szenvedett el. A futamot piros zászlóval és azonnali hatállyal leintették. Mindeközben a franciát közúton szállították be a Mie Egyetemi Kórházba, mivel a rossz időjárási viszonyok miatt a mentőhelikopter nem szállhatott fel.

Jules-t életveszélyes fejsérülésekkel azonnal meg kellett műteni, a műtét folyamán egy vérömlenyt is eltávolították az agyából, azonban az állapota a beavatkozása ellenére is válságos maradt az élete szempontjából. A francia eszméletlen volt és lélegeztetőgépre is kellett kapcsolni. Két nap múlva a kórház közleményéből kiderült, hogy Jules Bianchi diffúz axonális agysérüléseket szenvedett el a baleset folyamán, így a felépülésre való esélyei alaposan megtizedelődtek.

A csapatok és a pilóták is megrendülve fogadták a hírt Bianchi állapotát illetően, így

- a Marussia autóira felkerült a #JB17-es hashtag,

- minden pilóta a bukósisakjára ragasztott egy "Tous avec Jules #17" feliratú matricát, a francia honfitársának, Jean-Éric Vergne-nek a kezdeményezésére,

- az Orosz Nagydíj rajtrácsán pedig a pilóták egyperces néma csenddel tisztelegtek Bianchi előtt.

Hamilton a győzelmét Bianchinak ajánlotta.

2014 novemberében véget ért a francia mélyaltatása, de továbbra is kómában maradt. Azonban mindennek ellenére eléggé stabil volt az állapota ahhoz, hogy hazaszállítsák egy nizzai kórházba.

Az FIA mindeközben vizsgálatot indított Bianchi balesetének ügyében, majd december elején kiadott egy 396 oldalas jelentést annak kapcsán. A közleményből kiderült, hogy a baleset tulajdonképpen a szerencsétlen véletlenek összejátszásának a végeredménye lett.

Noha a szövetség nem találta magát vétkesnek a balesetben, azon nyomban elkezdett dolgozni a biztonság javításán. Így lépett érvénybe a Forma-1-ben a virtuális biztonsági autó, valamint számos más biztonsági intézkedés, továbbá a Halo bevezetésén is ezen baleset miatt ügyködnek nagy erőkkel, noha még ezen fejvédelmi eszköz sem gátolta volna meg Bianchi tragédiáját.

285 nappal a horrorisztikus baleset után, 2015. július 17-én késő este Jules Bianchi elhunyt a nizzai kórházban, otthonától nem messze. A család másnap hajnali 3 óra tájékán, közlemény formájában tudatta a halálhírt a világgal. Az autó-motorsport világa egy emberként tört össze a francia balesete után, a közösségi médiában a pilóták, a csapatok, a csapatfőnökök és a szurkolók is rendre részvétüket fejezték ki bejegyzéseikben. Ezzel Jules Bianchi lett a 27. olyan versenyző, aki Forma-1-es versenyhétvégén elszenvedett baleset következtében vesztette életét, és az első Ayrton Senna 1994-es imolai tragédiája óta.

A Ferrari korábbi elnöke, Luca Di Montezemolo ekkortájt árulta el, hogy Bianchi karrierje már előre meg volt tervezve: tavaly a Sauber, idén pedig már a Ferrari pilótájaként versenyezhetett volna a Forma-1-ben, ezzel Jean Alesi után ő lett volna az első francia versenyző az olasz istállónál.

Bianchit július 21-én kísérték el az utolsó útjára, a Sainte-Réparate-katedrálisban. A temetésen több, a Forma-1-ben érdekelt pilóta (Vergne, Vettel, Hamilton, Rosberg, Button, Massa, Maldonado, Merhi, Grosjean, Bottas, Hülkenberg, Ricciardo, Gutiérrez, Carlos Sainz Jr.) is részt vett, Alain Prost, Olivier Panis, id. Carlos Sainz és a Manor menedzsmentje mellett. A francia végakaratának eleget téve, hamvait a tengerbe szórták, Monaco és Menton között.

Pár nappal később pedig a Magyar Nagydíjon mindenki Jules Bianchi emléke előtt tisztelgett, többek között az egyperces gyászszünettel, valamint a #CiaoJules vagy a #JB17 hashtag viselésével. A megemlékezésen Bernie Ecclestone meghívására a Bianchi-család is részt vett, amely a FOM-elnök magángépével utazott el Magyarországra. A futamot követően pedig Sebastian Vettel a franciának ajánlotta a győzelmét, akivel már minden bizonnyal csapattársak lennének...

Ekkortájt az FIA hivatalosan is bejelentette a 17-es rajtszám visszavonultatását, tisztelegve Bianchi emléke előtt. (Egyébként érdekesség, hogy eredetileg Bianchi három számból álló kívánságlistáján a 17-es nem volt rajta az állandó rajtszámok megjelölésekor, a 2014-es szezont megelőzően, azonban a 7-es, 27-es, a 77-es számok Raikkonen, Hülkenberg és Bottas révén már nem voltak elérhetőek, az előző évi bajnoki helyezések alapján.)

A tavalyi év végén pedig Jules Bianchi édesapja, Philippe bejelentette, hogy fia emlékére alapítványt hoz létre a fiatal versenyzők számára, II. Albert monacói herceggel karöltve. Valamint pert indított az FIA, a Forma-1 és a Marussia/Manor ellen.

Ami a Forma-1-es pályafutást illeti, Bianchi neve mellett szerepel 1 csapat, 2 szezon, 34 nagydíj és 2 VB-pont.

Tavaly mi is mély fájdalommal fogadtuk Bianchi halálhírét, és biztosak vagyunk benne mind a mai napig, hogy a Forma-1 egy rendkívül tehetséges, bajnokaspiráns franciát veszített el azzal a balesettel... Ez is még egy ok volt, ami miatt még inkább megérintett minket a francia mennybe való távozása - persze, tudjuk, hogy így jobb neki, ugyanis teljes életet már aligha tudott volna élni. Ezáltal pedig nem véletlen az, hogy az elmúlt egy évben rengeteg Bianchi-val kapcsolatos képet posztoltunk Facebook-oldalunkon. S még akkor, a baleset napján elhatároztuk, hogy facebookos felületünkön a 17:17-es időpont mindörökké Jules Bianchié lesz. Most, egy évvel a balesete után újból igencsak szomorúan konstatáljuk, hogy azzal a (talán elkerülhető) tragédiával egy mennyire jó pilótát veszítettünk el, de egy biztos, ma este a #17-es rajtszámú csillag fényesebb lesz a többinél... Mindörökké, Jules! 

Kováts Olivér

Még több hírért, érdekességért lájkolj minket a Facebookon!