Immár lassan egy éve, hogy eltávozott az élők sorából az akkor mindössze 25 esztendős Jules Bianchi. Nem olyan régen édesapja, Philippe Bianchi a CNN-nek elárulta, hogy minden nap sír az elvesztett fiáért.

Vasárnap lesz egy éve, hogy elhunyt a Marussia korábbi francia pilótája, Jules Bianchi a 2014-es Japán Nagydíjon elszenvedett brutális balesetét és 9 hónapnyi kómát követően. Ez az egy év borzasztó volt a francia családja számára...

"Minden nap, amikor nézegetem a róla készült fotókat, elsírom magam" - nyilatkozta Jules Bianchi édesapja, Philippe Bianchi a CNN riporterhölgyének, Amanda Davies-nek.

Azt a bizonyos suzukai balesetet az apa azóta se volt képes visszanézni, ugyanis nem akarja újra átélni azt a momentumot.

"Egy gyermek elvesztése nem normális dolog. Minden szülő számára nehéz az, amikor elveszíti a gyermekét. Szóval ez nagyon nehéz nekem és Jules édesanyjának is. Mindannyiunk számára nehéz." - folytatta nyilatkozatát Philippe Bianchi.

Senna halála óta Bianchi az első áldozat...

2014. október 5-én, a Japán Nagydíjon diffúz axonális fejsérüléseket szenvedett el Jules Bianchi azt követően, hogy a futam 43. körében csapódott neki az Adrian Sutil autóját mentő munkagépnek nagy tempónál.

Miután Jules Bianchit sikerült kiszedni a szinte totálkárosra tört Marussiából, közúton a lehető leggyorsabban kórházba szállították, miután az időjárási körülmények nem voltak megfelelőek a helikopteres szállításhoz.

Egy órán belül pedig az édesapa, Philippe már a repülőtéren volt, úton Japánba.

Most már mindketten az égi versenypályákon róják a köreiket...

Az 1994-es imolai fekete hétvége óta nem volt olyan halálesetre példa a Forma-1-ben, amelyet versenypályán elszenvedett baleset okozott - 22 éve, április 30-án Roland Ratzenberger, május 1-én pedig a legendás Ayrton Senna vesztette életét, fatális végkimenetelű baleset következtében.

Amikor látta a balesetét Philippe Bianchi, szinte azonnal tudta, hogy a dolgok nagyon rosszul alakultak. Látta, ahogyan fia a 7-es kanyarban nekicsúszik a Sutil Sauberjét mentő traktornak.

Philippe mindig is a pályán kívülről kísérte figyelemmel a karrierjét, így miután Japánból kapott egy telefonhívást, azonnal a reptérre sietett, hogy mihamarabb eljusson Japánba, ugyanis a prognózis nem festett valami jól...

Az utolsó beszélgetés

Philippe legutóbb a futam előtt nagyjából 24 órával próbált kapcsolatot létesíteni fiával, Jules-lel, amikor elküldte a szokásos, verseny előtti üzenetét.

"Veled vagyok, s holnap is Veled leszek az autódban" - mondta Philippe.

Azonban ez volt az első alkalom, amikor Bianchi részéről nem érkezett válasz.

"Talán Ő is tudta előre, hogy baj lesz..."

Philippe Bianchit elkísérték a Yokkaichi városában található Mie Egyetemi Kórházba, amely 10 mérföldre volt a suzukai pályáról, ahol találkozott az orvosokkal.

Az élet támogatására visszaemlékezett egy eszeveszett és hektikus pillanatra a fiával, miközben a doktorok magyarázták Jules állapotának a súlyosságát.

Ezután Philippe, valamint az édesanya, Christine heteken át Japánban voltak, Jules Bianchi ágya mellett.

Miután Bianchi 2014 novemberében felébredt a mesterséges kómából, egy hazai kórházba szállították a franciaországi Nizzába, ahol néhány hónappal később elhunyt, 25 esztendős korában.

"Egy nagyon csodálatos gyermek volt. Egy jó férfi volt, egy jó barát. Tudom ezt, mert beszéltek a barátai velem arról, hogy milyen különleges volt ő."

A tehetség

Jules Bianchi a Ferrari Versenyzői Akadémia tagja volt egészen addig, amíg kölcsön nem kérték, hogy tapasztalatot gyűjtsön.

2011-ben a Ferrari teszt- és tartalékpilótája volt, egy évvel később pedig a Force India csapatánál töltötte be ezt a pozíciót.

2013-ban pedig a Marussia színeiben bemutatkozhatott a Forma-1-ben - Bianchi 2013 márciusa és 2014 októbere között számos lenyűgöző momentummal csillogtatta meg a tehetségét, karrierje csúcsára pedig a 2014-es Monacói Nagydíjon jutott el, amikor a 2 pontot érő 9. helyen ért célba, mellyel megmentette az azóta már Manor néven futó gárdát. Igaz, akkor még senki sem sejtette, hogy azt a 9. helyet fogunk karrierje csúcsaként emlegetni... Mint a baleset után Luca Di Montezemolo révén kiderült, Jules Bianchi karrierje előre meg volt tervezve - a koncepció szerint tavaly már a Sauber színeiben bizonyíthatott volna, az idei évben pedig már a Ferrarinál versenyzett volna Kimi Raikkonen utódjaként...

A jogi harc

Philippe Bianchi a napfényes Nizzában próbálja visszatartani a könnyeit, amellett, hogy nem akarja elfogadni azon hivatalos közleményt, melyet az FIA adott ki 2014 decemberében, melyben az áll, hogy Jules Bianchi a felelős a saját balesetéért, ugyanis nem lassított le kellőképpen a sárga zászlós zónában annak érdekében, hogy elkerülje azt, hogy elveszítse uralmát az autója felett.

A 396 oldalas jelentésben a baleset mikéntje is szerepel: miután a Marussia franciája elvesztette az uralmát az autója felett, mindössze 2,61 másodperc telt el, s máris nekicsapódott a 6,8 tonnás munkagépnek, 78 mérföld/órás sebességgel.

Az igazság érdekében az apa képes tovább jogi lépésekbe belebonyolódni (az FIA, a Forma-1 és a Manor ellen), ugyanis már nincs mit veszítenie:

"Elvesztettem azt, aki a legeslegfontosabb volt számomra az életben, úgyhogy már nincs mit veszítenem. Szeretném megvédeni Jules emlékét. Én és az édesanyja képtelenek vagyunk azt nézni, hogy az emberek azt mondják, hogy ez Jules felelőssége volt..."

Az örökség

Jules végakaratának eleget téve a Bianchi-család megalapította a Jules Bianchi Alapítványt, amely fiatal gokartversenyzőket karol és segít eljuttatni őket a Forma-1-ig.

A Bianchi-család nem csak Jules-nek volt az autósport a veszte, ugyanis Jules Bianchi dédnagybátyja, Lucien Bianchi az 1969 tavaszán egy Le Mans-i teszten hunyt el, miután autója kigyulladt, a belga pedig bennégett az autóban... Philippét azonban még ez a két eset sem tartotta vissza attól, hogy az autósportok környékén maradjon.

Amikor Jules kórházban volt, akkor Philippe ingázott a kórház és a versenypálya között, utóbbi helyszínen pedig a következő generációt buzdította céljaik elérésének érdekében.

A CNN megkérdezte Philippe Bianchit, hogy próbálta-e valaha is lebeszélni arról fiát, Jules-t, hogy maradjon távol az autósportoktól, azok veszélyessége miatt - az apa így felelt:

"Képtelenség. Amikor megszületett, akkor profi autóversenyzőnek született. Lehet, hogy manapság sokan úgy vélik, hogy inkább élne ehelyett... Halálakor még csak 25 éves volt, de legalább gyönyörű élete volt. Még mindig jobb, mint élni 80 évig egy nem szép életet..."

Kováts Olivér

Még több hírért, érdekességért lájkolj minket a Facebookon!