BRAKING NEWS MOTORSPORT

Minden idők LEGDRÁMAIBB Le Mans-i 24 órása volt a 84. - amikor már úgy tűnt, hogy az #5-ös rajtszámú Nakajima - Buemi - Davidson trió megszerezheti a Toyota első Le Mans-i győzelmét, 5 perccel a leintést megelőzően elromlott a TS050 Hybrid, s így a #2-es rajtszámú Romain Dumas - Marc Lieb - Neel Jani Porsche-trióé lett a győzelem!

Idén rekordmennyiségű, szám szerint 60 háromfős egység állt rajthoz a 84. Le Mans-i 24 óráson. Az élről az LMP1-esek mezőnyében a #2-es rajtszámú Porsche indulhatott, megelőzve az #1-es rajtszámot viselő márkatársát, valamint a két Toyotát és a két Audit. Az LMP2-esek mezőnyében a #26-os G-Drive-Oreca indulhatott első helyről, a #35-ös Baxi DC Racing-Alpine és a #36-os Signatech Alpine elől. A GTE Pro géposztályban a #68-as és a #69-es Ford, valamint az #51-es AF Corse-Ferrari foglalhatta el az első három rajtkockát. Az 56-ös garázs projektben résztvevő SRT41-Morgan Christophe Tinseau-val, Jean-Bernard Bouvet-val és a négyszeres amputált Fréderic Sausset-val a 27. rajtkockából vághattak neki a futamnak.

Mielőtt még kategóriánként boncolgatnám a történéseket, annyit érdemes megjegyezni, hogy a futam előtt nagyjából fél órával egy komolyabb eső érkezett meg a Circuit de la Sarthe pályára, így az egynapos viadal úgy indult, hogy a 60 autó majdnem egy órán át a Safety Car mögött körözött, miután a híres színész, Brad Pitt a francia nemzeti zászló feltartásával megadta a rajtjelet.

LMP1: A #2-ES PORSCHE GYŐZÖTT A TOYOTA SZÍVSZORÍTÓ BETLIJE UTÁN

10 perccel a 24 óra leteltét megelőzően az #5-ös rajtszámú Toyota az egykori Forma-1-es Williams-pilótával, Kazuki Nakajima-val a volánnál 84 másodperces előnnyel vezette a futamot a svájci Neel Jani vezette #2-es Porsche előtt. Tulajdonképpen a japán márka már ott volt első Le Mans-i sikerének a kapujában, azonban Fortuna 6 és fél perccel a leintés előtt másképp rendelkezett, és egy hollywoodi filmbe beleillő fordulattal bekövetkezett egy akkora dráma, amilyet igencsak ritkán látni a technikai sportok világában, pedig ez az a világ, ahol tényleg bármi megtörténhet, pláne egy komoly tradíciókkal, s történelemmel rendelkező Le Mans-i 24 órás. Kazuki Nakajima azt jelentette a rádión, hogy nincs erő a TS050 Hybridben.

A japán pilóta alatt aztán a célegyenesben megállt a japán gépezet, így a 384. kör kezdetén a #2-es Porsche 919 Hybrid Neel Jani-val a fedélzeten átvette a vezetést, s a svájci ezen kívül még egy kört tudott teljesíteni a kockás zászlóig. A leintés pillanatában pedig összejött a Jani - Dumas - Lieb triónak a váratlan győzelem. Azonban nem megérdemelt sikerről szó nincs, ugyanis az éjszaka folyamán Romain Dumas elképesztő módon hozta vissza a németek egyetlen aránylag talpon maradt autóját a győzelemre esélyesek közé.

Nakajima eredetileg a célegyenesben állt meg a bokszfal mellett, a rajt-cél vonal után, majd visszaállt a versenybe, hogy teljesítse utolsó körét, ám ezt csak 11 perc és 53 másodperc alatt sikerült. Ezzel így a japán a második helyen hozta be az autót, azonban aztán a versenyigazgatás száműzte az egységet az eredményjelzőről, ugyanis a 11:53-as idő nem tett eleget az utolsó körre vonatkozó 6 perces szabálynak.

Ennek a Toyota-drámának köszönhetően a #6-os Toyota előrelépett a második pozícióba, a csőstül jött bajok után pedig a #8-as rajtszámú Audi-egység állhatott fel a pódiumra, a Di Grassi - Jarvis - Duval trióval. Ezzel pedig a négygyűrűsök azon pozitív szériája nem szakadt meg Le Mans-ban, miszerint 1999 óta minden egyes évben volt legalább egy audis egység a legjobb háromban.

Nakajima a verseny utolsó részének a kezdetekor még 30 másodperccel vezetett Jani előtt, a különbség akkor nőtt, amikor a Porsche-nak negyedórával a vége előtt ki kellett hoznia a svájcit, mert a 919 Hybrid elszenvedett egy lassú defektet.

A futam első felében pedig a Davidson - Buemi - Nakajima trió által vezetett #5-ös Toyota még a #6-osnak a másodhegedűse volt. A Toyota pedig a riválisokétól eltérő stratégián voltak, a japánok autói egy körrel tovább tudtak a pályán maradni, ezzel 14 körös etapokat autózva, ez pedig kulcsfontosságú szerepet játszott a Toyota versenyhelyzetét illetően.

Azonban az #5-ös egység ennek ellenére pariban volt az első helyért, s vasárnap a reggeli órákban igencsak kemény csatákat vívott a testvérautóval, valamint a vezető Porsche-val. Az egységet Nakajima és Davidson hozta vissza újra a küzdelembe, ám az a Toyota döntése volt, hogy a 17. órában a Safety Car-periódus alatt a két TS050 Hybrid egyszerre jöjjön ki a depóba. Az újraindításnál pedig Buemi lecsapott Conway-ra, s ekkor történt meg a két egység közötti pozíciócsere.

A két toyotás és az egy porschés egység közötti küzdelemben egyik fél sem kegyelmezett a másik kettőnek, az aktuális sorrendben minden esetben meghatározóak voltak a depózások, s azoknak az időtartama. Olyanra is példa volt az órák folyamán, amikor az első három helyezettet mindössze alig pár másodperc választotta el egymástól.

A #6-os Toyota azonban hamarosan kiszállt a játékból a 21. óra tájékán, ugyanis Kamui Kobayashi megforgott a Porsche-kanyarkombinációban. Az egykori Forma-1-es japán pilóta még a kavicságyat is megjárta, de ennek ellenére vissza tudott állni a versenybe. Az eset után a Toyota úgy döntött elővigyázatosságból, hogy behívja a pitbe Kobayashit, hogy megjavítsák a karosszéria-sérüléseket, amelyet az autó még az éjszaka folyamán szenvedett el, miután volt egy koccanása egy lekörözött autóval.

Így az #5-ös Toyotának adatott meg lehetőség arra, hogy harcoljon a pole-ból #2-es Porsche-val. Utóbbi egységnek nagy dicséret jár, ugyanis az éjszaka folyamán Marc Lieb defektet kapott. Davidson a 919 Hybridet dél magasságában előzte meg.

Az előzés és a bokszkiállások után Davidson tekintélyes, 1 percnél is nagyobb előnyre tett szert a Porsche-val szemben. Ez az előny akkor feleződött le, amikor a Toyotánál versenyzőcserére adták a fejüket, s a végére beültették Nakajimát.

Noha a Toyota kipottyanásának révén meglett a dobogó az Audi számára, azonban a négygyűrűsök az évszázad legfelejthetőbb versenyét produkálták, ugyanis az előrébb lévő autójuk is 9 körös hátrányt tudhatott a magáénak a technikai malőröket követően.

A verseny eleji Safety Car-periódus vége utáni újraindítást követően Loic Duval eléggé kemény csatát vívott a vezetésért, azonban nyitótempójának a vége felé elszállt a tempója, és onnantól kezdve a #8-as Audi hozzá se szagolhatott az első helyhez.

Az első óra vége felé, jól időzített depózásnak köszönhetően egy ideig a #7-es Audi is vezető pozícióban volt André Lotterernek, azonban az egység számára hamar véget ért a hattyúdal, ugyanis alig 90 perc után a turbó csütörtököt mondott, az alkatrész időigényes cseréje pedig szertefoszlatta a jó eredményről szövögetett álmokat.

A #8-as Audinak legközelebb a 20. órában voltak problémái, melyek egy hosszabb, 39 perces szervizt igényeltek. Rendbe kellett hozni az első féktárcsákat, az elülső karosszériaelemeket, valamint a felfüggesztést is cserélni kellett. A barkácstevékenység után a németek a #7-es autójukat is behívtak, hogy leellenőrizhessék a féktárcsákat, amely úgyszintén eltartott vagy 10 percig.

A legrosszabbul azonban így az #1-es Porsche járt, amely magyar idő szerint este 23 óra tájékán dobta be a kulcsot, amikor a motor túlmelegedett. A probléma orvoslásához a késő esti/éjszakai órákban két szervizlátogatásra is szükség volt, mellyel a Webber - Hartley - Bernhard trió majdnem másfél órát veszített el.

A privát LMP1-es csapatokra is alaposan rájárt a rúd a 24 óra alatt. Egyedül a #12-es Rebellion jutott el a célig, 54 körös hátrányban, miközben a csapat #13-as rajtszámú egysége kiesett. A reggeli órákban pedig a Bykolles #4-es számú autója is elvérzett, miután az a héten másodjára is kigyulladt.

Az LMP1-esek végeredménye:

LMP2: A SIGNATECH ALPINE ELŐSZÖR NYERT LE MANS-BAN

Az LMP2-es géposztályban a #36-os rajtszámú Singatech Alpine-é lett a győzelem, melynek pilótái a tavalyi LMP2-es győztes, Nicolas Lapierre, Stephane Richelmi és Gustavo Menezes voltak. A trió vasárnap reggel óta kontroll alatt tartotta a futamot, melynek köszönhetően egykörös fölénnyel diadalmaskodtak.

Pedig a verseny elején úgy tűnt, hogy igencsak hamar elúszott az esély a számukra, ugyanis az esőzések végeztével Lapierre-t nem hívták ki azonnal a depóba az esőgumik levételének céljából, miközben mások ekkortájt az átmeneti esős gumikra váltottak. S ahogy a pálya száradt, úgy az egység szépen még a TOP 10-ből is kihullott. Ennek tudatában igazán kellemes meglepetés volt a Signatech-siker.

A #44-es Manor számára igencsak kalandokkal telire sikeredett az első Le Mans-i 24 órás, igaz, sajnálatos módon szomorú végkimenetellel. A francia Circuit de la Sarthe pályán újoncnak számító Roberto Merhi remekül kézben tartotta a dolgokat a nyitóetapban, azonban utána egyre csak rosszabbra fordultak a dolgok.

Matthew Rao-n szinte az egész futam folyamán valamiféle átok ült. Először a korai órákban elveszített a vezetést egy megforgást megelőzően, majd a pitben nem akart újraindulni az autó, miután a csapattagok végeztek a szervizzel, amelyet egy defekt miatt kellett beiktatni, ugyanis Rao találkozott egy bójával. 

A 7-8. óra javát a Manor a depóban töltötte, ezáltal 11 kört veszítve az LMP2-es éllovasokkal szemben, így minden esélyük elúszott a győzelemre. A 21. órában pedig a Le Mans-i 24 órástól is búcsút vett az egység, miután Rao előbb elhagyta a pályát, majd a Porsche-kanyarokban lebontotta az autót azáltal, hogy eléggé keményen nekiment a falnak azt követően, hogy a sárhányóelem beszorult az első kerék alá.

A Thiriet by TDS Racing csapata remekül kontrollálta a versenyt az első negyedben, olyannyira, hogy az ötödik órában a #46-os rajtszámú Oreca Ryo Hirakawa-val átvette a vezetést Matthew Rao-tól.

Éjfél körül Pierre Thirieték már közel három perccel vezettek a kategóriában, ráadásul az akkortájt bekövetkezett Safety Car-periódus is kedvező volt számukra. Azonban a következő már kevésbé és ezt még egy roppant lassú kerékcserével tudta tetézni a csapat, így a mérleg nyelve a Signatech Alpine felé billent.

Ezt kihasználva pedig Menezes a Signatech színeiben szép kis előnyre tett szert a 11-12-13. órában, azt megelőzően, hogy a hajnali órákban Lapierre átvette a volánt.

Nem sokkal később, a 17. órában két egység is kihullott az LMP2-es TOP 5-ből. Előbb a Thiriet-Oreca esett ki, majd a Baxi DC Racing autója csapódott neki a falnak a Forza-sikánban, Nelson Panciatici-nek köszönhetően, aki még utána a volán mögül vitatkozott a sportbírókkal, hogy tegyék vissza a pályára. Ám, amikor az autóból kiszállva konstatálta a sérüléseket, ráébredt arra, hogy eljött a futam vége az egység számára.

Az utolsó órákban pedig a Signatech Alpine-nak kényelmes dolga volt, s egykörös előnnyel lett meg a győzelem a Lapierre - Menezes - Richelmi triónak. Lapierre-nek ez sorozatban a második győzelme, mert tavaly is győzni tudott a P2-esek mezőnyében, igaz, akkor a KCMG #47-es gépével, amely idén műszaki hiba kiesett amúgy.

A pole-ból induló #26-os G-Drive-Oreca lett a második, René Rasttal, Will Stevensszel és Roman Rusinovval. A harmadik pozíció a Vitaly Petrov - Victor Shaytar - Kirill Ladygin trió vezette #37-es SMP Racing-BR01-é lett.

Az LMP2-esek végeredménye:

GTE PRO: A FORD GYŐZELEMMEL TÉRT VISSZA LE MANS-BA 50 ÉV UTÁN

A Ford ütős visszatérést produkált a Le Mans-i pályán 50 év kihagyás után - a #68-as egység Dirk Müllerrel, Joey Handdel és Sebastien Bourdais-val az élen zárt, a #69-es autó pedig a harmadik helyen a Briscoe - Westbrook - Dixon trióval.

Az egész hét folyamán tanúsított gyengélkedés után kissé meglepetésszerű volt a Porsche vezetése - az esős körülményeknek köszönhetően Frederic Makowiecki az élre állt a #92-es rajtszámú 911-essel. Egyedül a verseny eleji kaotikus állapotok tudták csak visszavetni a GT-autókat, azonban 3 óra után újból a Ford volt a csúcson.

Az AF Corse-Ferrarik számára nagyon nem jött ki a lépés. Előbb az #51-es rajtszámú 488-as esett ki túlmelegedési gondokból adódóan, majd az #52-es is, amelynek a veszte egy baleset okozta felniprobléma lett. A két gyári Porsche is elvérzett, a #91-es és a #92-es is sérült hűtővel és törött hátsó felfüggesztéssel kényszerült kiállni a versenyből.

A kisebb csillaghullás után három győzelmi esélyes maradt pariban a GTE Pro kategória győzelméért: a #68-as és a #69-es Ford, valamint a #82-es Risi-Ferrari.

Egy csomó idő visszanyerését követően a 10. órában a Risi vezetett a két Chip Ganassi-Ford előtt, melyek annak ellenére ott volt a frontvonalban, hogy fékcserére volt szükség a #68-os egységnél és a #69-esnél egyaránt.

A Ferrari és a Ford macska-egér harca után végül a Ferrari megadta magát a Fordnak a 20. órában, mikor Joey Hand megelőzte Matteo Malucellit, azok után, hogy az előző stintben a fordos egység Dirk Mullerrel begyűjtött egy áthajtásos büntetést, mert tankoláskor nem lett lekapcsolva a motor - ezzel 40 másodpercet buktak el.

A következő órában Toni Vilander megforgott a #82-es Ferrarival, melynek köszönhetően a #68-as Ford megmenekült és kényelmesen célba ért a ferrarisok és a #69-es Ford előtt. A kockás zászló után a büntetések sem módosították a legjobb három sorrendjén.

A másik két fordos trió számára már az elején nem alakultak oly könnyedén a dolgok. A #66-os Fordnak be kellett érnie a negyedik hellyel a korai órákban történt elektronikus meghibásodást követően, míg a #67-es egység futama már a start előtt megpecsételődött, miután a sebességváltó elszállt, melyet egy keszekusza, incidensekkel tűzdelt versenyzés követett - a Franchitti - Tincknell - Priaulx trió végül a kategória 9. helyen ért célba, 34 körös hátrányban.

A Porsche-val egyetemben gyengélkedő Aston Martinok csak az 5-6. helyen zártak, ahogyan az egyetlen versenyben maradt Corvette-es egység sem dobálhatja a sapkáját az égig a 7. pozíció miatt.

A GTE Pro kategória végeredménye:

GTE AM: A FERRARI KETTŐS GYŐZELMET ARATOTT

A GTE Am kategóriában a Scuderia Corsa #62-es rajtszámú Ferrarija győzedelmeskedett a Bill Sweedler - Townsend Bell - Jeff Segal trióval, majd' 3 perccel megelőzve a Perrodo - Collard - Aguas vezette #83-as AF Corse-Ferrarit.

Bell a 13 fős mezőnyben viszonylag hátulról, a 9. pozícióból kezdhette meg a versenyt, és azon pár Am-kategóriás versenyző közé tartozott, aki a pálya száradásának a kezdetekor intermediate abroncsokra váltott, mellyel nyert egy pár pozíciót. Azonban a korai etapokat még így is a Porsche uralta.

Az éjszaka folyamán pedig csökkent azon egységek száma, melyek a győzelemért harcoltak. Csapattársa, Sweedler leváltása után a vasárnap reggeli órákban Bell pusztító tempót autózott, mellyel lehagyta, majd faképnél hagyta a #88-as Abu Dhabi-Proton Racing csapat Porschéjét.

A Segal, valamint a Sweedler vezette következő etapokban folyamán egy kör fölé tornázta fel a #62-es Ferrari előnyét a vasárnap reggel közepére. Végül a Bell - Segal - Sweedler trió 2 perc 55 másodperces előnnyel nyert a #83-as AF Corse-Ferrari előtt. A #88-as Abu Dhabi-Proton Porsche lett a harmadik, megelőzve a pole-ból induló #61-es Clearwater-Ferrarit, valamint a #86-os Gulf-Porschét.

A GTE Am kategória végeredménye:

56-OS GARÁZS: FRÉDERIC SAUSSET-ÉK CSODÁJA

Történelmi fordulat következett be idén az 56-os garázs történetében - meglett az első olyan innovatív egység, amely be tudta fejezni a Le Mans-i 24 órást. Ez pedig a #84-es speciális Morgan volt, a négyszeres amputált Fréderic Sausset-val, Christophe Tinseau-val és Jean-Bernard Bouvet-val. Le a kalappal előttük!

Egyébként az egység az abszolút 38. helyen zárt.

Az innovatív kategória végeredménye:

A 84. Le Mans-i 24 órás végeredménye:

A célba ért autók számát illetően megdőlt a rekord az idei 44-el, eddig 42 volt a csúcsérték. Igaz, ehhez az is hozzá járult, hogy az indulók száma is rekordnagyságú volt.

A WEC idei szezonja július 24-én folytatódik a Nürburgringen, a 85. Le Mans-i 24 órás pedig 2017. június 17-18-án kerül megrendezésre.

Élő közvetítésünk a futamról ITT érhető el.

Kováts Olivér

Még több hírért, érdekességért lájkolj minket a Facebookon!