Jonathan Noble, a motorsport.com munkatársa erre a kérdésre kereste a választ.
Az utóbbi hetekben, hónapokban komoly témát szolgáltatott az, vajon a jelenleg érvényben lévő 6 hengeres turbó erőforrásokból ki lehet-e csikarni a mágikus 1000 lóerőt. A csapatok többször is említették, a nagy mértékű 2017-es változásokhoz ez is hozzá jönne, ám egyes mérnökök és szakértők szerint nem feltétlenül az határozza meg a versenypályákon látott izgalmakat, vajon az autók teljesítménye eléri-e az 1000 lóerőt.
Jonathan Noble szerint a mostani motorok teljesítményét befolyásolja a nehéz súly, a korlátozott aerodinamika, valamint a keskeny gumiabroncsok, ezért is lesznek fontosak a 2017-re tervezett változások, melyek végül lehet, hogy csak 2018-ban érkeznek (legalábbis több hozzá értő szerint is jobb lenne, ha nem sietnék el a csapatok és a szervezők az újítások kidolgozását). A 2016-os motorok egyébként a számítások szerint 900 lóerő fölött teljesítenek majd.
Noble összehasonlítása a V10-es és a V8-as motorok teljesítményével kimutatja, hogy a jelenlegi V6-osok jóval fejlettebbek elődeiknél. Mégpedig azért, mert amellett, hogy sokkal kevesebb üzemanyagot is fogyasztanak, a V10-es motorokkal nagyjából egálban van teljesítmény terén a 2014 óta használandó technika, közvetlen elődeit, a V8-asokat pedig már 150-200 lóerővel verik, és mivel még a V6-os éra elején járunk, ez a szám csak növekedni fog. A V8-as és V6-os erőforrás belső égésű motorja egyébként nagyságrendileg egyenlő teljesítményt nyújt, a különbség azonban az, hogy míg a 8 hengeres szívómotoroknál a KERS energia-visszanyerő rendszere csak 6.6 másodpercig tudott extra teljesítményt biztosítani, a V6-osokban használt ERS rendszer már ugyanezt az egész kör alatt képes megtenni (ezért is vált kínosabbá egy-egy energia-visszanyerő rendszer meghibásodása az előző években).
Noble a Mercedes motormérnökét, Andy Cowellt kérdezte, elérhető-e az 1000 lóerős álomhatár. Cowell elmondta, az 1980-as években építették a legnagyobb teljesítményű F1-es hajtóegységeket, és ugyan a mai erőforrások az akkori 1200 lóerős 12 hengeres turbók értékeket meg sem közelíthetik, fontos megjegyezni, hogy akkoriban csak egy-két időmérős körben voltak képesek ennyit kitekerni az autóból a pilóták, míg a futamokon már sokkal gyengébb üzemmódban kellett a motorokat futtatni, nehogy felmondják a szolgálatot. Ezzel ellentétben manapság a körülbelül 900 lóerőre saccolt átlagteljesítmény az egész versenyhétvégén elérhető, és ugye ahogy fentebb említettük, sokkal kevesebbet is fogyasztanak. Cowell azt is hozzátette, ráadásul abban az időben még minden versenyre új motorokat gyártottak a csapatok, míg a mai Forma-1-ben egy pilótának 5 erőforrásból kell gazdálkodnia egy szezonon belül.
Az eddig említettek során tehát kiderül, a legütőképesebb erőforrások a mai V6-osok, még akkor is, ha sosem lesznek olyan hangosak, mint az üvöltő V10-esek, de így is rengeteg fejlesztési időbe telik majd, mire a mérnökök elérik a hőn áhított 1000 lóerőt a jelenlegi szabályrendszer alatt.
Fábián Patrik
Még több hírért, érdekességért lájkolj minket a Facebookon!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
