A Le Mans-i viadal után egy újabb 24 órás versenyen tudott győzedelmeskedni a kétszeres Forma-1-es világbajnok, aki Kamui Kobayashival, Renger van der Zandéval és Jordan Taylorral behúzta a daytonai egynapos futamot. Igaz, a legnagyobb úr az eső volt a tengerentúlon, aminek következtében nem csupán két piros zászlós fázisra, hanem a verseny idő előtti befejezésére is szükség volt.
Másodjára vágott neki a daytonai kalandnak 2005 és 2006 világbajnoka, Fernando Alonso, ám ezúttal már egy, a győzelemre esélyes csapattal, a Wayne Taylor Racinggel és egy versenyképes autóval, egy Cadillac DPi-V.R-rel, amin rajta kívül még a szintén ex-F1-es Kamui Kobayashi, Renger van der Zande, valamint Jordan Taylor osztozott – a #10-es rajtszámot viselő négyes pedig ezzel a kombinációval a győzelemig meg sem állt.
Alonso mindössze a harmadik Forma-1-es világbajnok, aki eljutott a daytonai sikerig – korábban ez 1964 világbajnokának, Phil Hillnek és az 1972-es vb-győztesnek, Mario Andrettinek jött össze.
Jóllehet, az érdeklődők az utolsó két órában túlságosan sok aktivitásnak nem lehettek szemtanúi a floridai pályán, ugyanis másodjára is előkerültek a piros zászlók a 24 óra folyamán, mégpedig amiatt, mert szinte özönvízszerű állapotok alakultak ki és a látási viszonyok sem voltak éppen a helyzet magaslatán az időjárásból kifolyólag – először az éjszaka folyamán kellett beiktatni egy körülbelül 60 perces kényszerszünetet. Végül 10 perccel a kockás zászló megjelenése előtt a versenyirányítás a leintés mellett döntött.
Renger van der Zande
DAYTONA 24H WINNERS! ��
Alonso második nekifutásra diadalmaskodott a tengerentúli egynaposon.
Az egység sokat köszönhet Alonsónak, ugyanis a spanyol az éjszaka folyamán, majd az esőben is kiváló tempót diktált, majd nem sokkal a második piros zászlós fázis előtt megelőzte Felipe Nasr-t, miután a brazil a nyomás alatt rontott és lesodródott a pályáról a célegyenes végén az Action Express Racing #31-es Cadillacjével, akinek így be kellett érnie a második hellyel, egyetemben társaival, Pipo Deranival és Eric Currannel. A dobogó legalsó fokára a Team Penske #7-es Acuráját vezető, Helio Castroneves, Alexander Rossi és Ricky Taylor alkotta trió állhatott fel.
A piros mellett sárga zászlókkal is számos alkalommal, különböző balesetekből kifolyólag tűzdelt versenyen a győzelemért vívott csatában sokáig érintett volt a Penske másik egysége is, ám a 20. órában Juan Pablo Montoya, Dane Cameron és Simon Pagenaud hármasa kénytelen volt feladni a versenyt, mivel gondok adódtak az olajpumpával. Ezzel a CORE autosport Nissanja örökölte meg a negyedik helyett Loïc Duval, Romain Dumas, Jon Bennett és Colin Braun kvartettjével a volánnál, amely ugyan négy kör hátrányban végzett, de ebben közrejátszott az, hogy féltávnál problémái voltak a váltóval.
További három környi lemaradásban lett ötödik a JDC-Miller Motorsports Cadillacje Rubens Barrichellóval, Misha Goikhberggel, Tristan Vautier-vel és Devlin DeFrancescóval.
Az LMP2-ben is egy ex-F1-es nyert.
Az LMP2-es kategória győztes egységében is akadt egy korábbi Forma-1-es versenyző, méghozzá Pastor Maldonado személyében, aki Roberto Gonzalezzel, Sebastian Saavedrával és Ryan Cullennel vitte győzelemre a DragonSpeed csapatának #18-as számú Oreca-Gibsonját. Igaz, akadtak olyan pillanatok, amikor a DragonSpeednél is mindenki a szívéhez kapott a kezével, amikor Saavedra a piros zászló előtt nem sokkal alaposan megtörte az autót, de a kolumbiai vissza tudott evickélni a pitbe, így az egység folytatni tudta a versenyt, s végül 4 kört vertek a második helyezettre, a Performance Tech #38-as Orecájára.
Sokáig a DragonSpeed másik autója is versenyben volt a győzelemért, de a 22. órában Henrik Hedman kénytelen volt kiállni.
A #6-os Penske-Acura 17 kör hátrányban lett a nyolcadik, megelőzve az Action Express Racing #5-ös Cadillacjével versenyző tavalyi győzteseket, Joao Barbosát, Filipe Albuquerquét és Christian Fittipaldit, akikkel a hátsó lámpák babrálták ki, ugyanis emiatt a szervizutak útvesztőjébe kellett visszatalálniuk a depóba, hogy ne veszélyeztessék a többi pályán tartózkodót.
A Mazda számára egy merő katasztrófa volt a 24 órás küzdelem, ugyanis mindkét autója elvérzett harmadtáv előtt – a pole pozíciós #77-es autóban a motor mondott csütörtököt, az #55-ös egységet pedig előbb egy üzemanyagszivárgás vetette vissza, majd a hattyúdalt egy GT-autóval történt baleset jelentette a reggeli órákban.
A BMW nemrégiben elhunyt legendás csapatfőnöke, Charly Lamm emlékének dedikálta a daytonai sikert a Twitteren.
A GT Le Mans-kategóriában a #25-ös BMW volt az etalon Connor De Phillippivel, Philipp Enggel, Colton Hertával és az egységhez az utolsó pillanatban csatlakozott Augusto Farfusszal.
A kilenc indulóból hat egészen sokáig körön belül haladt, egészen addig a pontig, amíg egy kaotikus újraindítást követően, az 1-es kanyarban egy Porsche és egy Ford ki nem szállt a játékból az után, hogy Frederic Makowiecki és Joey Hand összeütköztek. Ekkor a Risi Competizione Ferrarija állt az élre, de a piros zászló megjelenése előtt nem sokkal Farfus megelőzte James Caladót, amivel Calado és csapattársai, Alessandro Pier Guidi, Miguel Molina és Davide Rigon a második helyre szorultak vissza.
A #67-es Ford pont a megszakítás előtt ejtett meg egy boxkiállását, amivel Scott Dixon, Ryan Briscoe és Richard Westbrook a harmadik helyre estek vissza. Negyedikként a legjobb Porsche zárt, a #912-es, a volánnál Earl Bamber, Mathieu Jaminet és Laurens Vanthoor hármasával.
A Corvette számára bajosan alakult a – vélhetően – utolsó daytonai szereplése, ugyanis a #4-es C7.R Tommy Milnerrel a reggeli etap során szenvedett balesetet, miután a versenyzőt csúnyán megtréfálta az aquaplaning hatás, míg a #3-as egység egy kényszerdepózással három kört veszített.
Alex Zanardi és a #24-es BMW számára kalandosan alakult a verseny, amit követően a 32. helyen rangsorolták az egységet (Zanardi, Jesse Krohn, Chaz Mostert, John Edwards) – a négyes életét előbb egy kormányhiba, majd egy defekt tette nehezebbé.
Címet védett a Lamborghini a GTD-ben.
A GT Daytona mezőnyében a Grasser Racing megvédte a címét, miután Rolf Ineichen, Mirko Bortolotti, Christian Engelhart és Rik Breukers szinte végig vérre menő csatát vívtak az elsőségért a #11-es Lamborghini volánja mögött. Másodikként a #29-es Land-Audi ért célba annak ellenére, hogy az egység az esős órákban több megforgást is bemutatott, míg a dobogó legalsó foka az AIM Vasser Sullivan csapat #12-es Lexusát terelgető egységé lett. A tavalyi év folyamán a WTCR-ben versenyző Frédéric Vervisch-t is tartalmazó #88-es Audi negyedik lett a kategóriában.
A daytonai 24 órás végeredménye:
null
null
Fotó: Cadillac V-Performance / Facebook, Oreca / Facebook, BMW Motorsport / Twitter, Lamborghini / Twitter
Írta: Kováts Olivér
Még több hírért, érdekességért lájkolj minket a Facebookon, és csatlakozz a Facebook-csoportunkhoz!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
