Ugyan a Mercedes ismét letarolja a mezőnyt, de a konstruktőri második és az egyéni világbajnokság harmadik helyéért a tavalyinál is élesebb lehet a csata. Jót tenne, ha Daniel Ricciardo sikereihez hasonlóan mások is szereznének „lepattanó” győzelmeket. Gondolataim a szezon előtti tesztek és az első verseny után.
Egy hét távlatából semleges érzésem van a szezonnyitó melbourne-i futamot illetően. Jó is volt, meg nem is. Főleg nem. De azért nem volt eget rengetően rossz. Őszinte leszek. Két éve elaludtam az Ausztrál Nagydíj közepén, ami azóta sem fordult elő velem, még az utóbbi évtized legpocsékabb versenyét produkáló orosz futamon sem. Ha a két Mercedest és az eleve kevés indulót nem számítjuk, egész jó ízelítőt kaptunk az idei szezonból. Nem minden évben esik meg, hogy ennyi esemény (műszaki hibák, előzések) történik egy olyan helyszínen, amit nem szokás mérvadónak tekinteni, hiszen a valós erőviszonyok a sokéves tapasztalatok alapján az első európai hétvégéig váratnak magukra. Legyünk bizakodóak! Lehetünk?
Mit láttunk Ausztráliában?
A tavalyi évet nulla ponttal záró Sauber az erősödő Ferrari-motornak köszönhetően már a teszteken felvillantotta, hogy ott kívánják folytatni, ahol annak idején Sergio Perez dobogóinál abbahagyták. (Már három éve volt!) A pilótafelállásuk körüli botrányt szívesen kihagyták volna az életükből, de ehhez azelőtt kellett volna gondolkodni, mielőtt három versenyzővel is szerződést kötöttek volna. Az újonc Felipe Nasr nevéhez minden idők legjobb brazil debütálása fűződik, s Marcus Ericsson sem okozott csalódást. A megbízhatóságra törekvő Toro Rosso úgy tűnik, máris a Red Bull fölé nőtt, nem kis fejfájást okozva a Renault elsőbbségét élvező (legalábbis még élvező) nagy csapatnak.
Fiatal pilótáik remekül vették az akadályokat, mégis számomra a Ferrari szolgáltatta a legnagyobb meglepetést. Sebastian Vettel ott van, ahol lenni akar, a csapat pedig olyan motiváltnak tűnik, ami az elmúlt években nem volt tapasztalható. Kicsit mindenki csodát vár tőlük, ami valljuk be, hatalmas teher.
És ennyi volt a pozitívum.
Tavaly év végén sajnos hozzászokhattunk a kevés autók látványához. A majdnem rajthoz álló Manor és a teljes csődöt mondott Caterham nélkül maximum tizennyolc autó sorakozhatott volna fel a rajtrácsra, de ami március 15-én történt, arra senki nem fogadott volna. Lefulladó autók már a felvezető körön, elsőkörös baleset, versenytől eltiltott pilóta… végül tizenegy célba érő. Ha a jó oldalát nézzük, majdnem mindenki pontot szerzett és a Honda-motor is teljesítette a leghosszabb etapját. Már itt is vagyunk. Két szó: McLaren Honda. A nosztalgia szellemében tőlük is sokat vár a világ, ők azonban a saját elvárásaiknak sincsenek közelében. A lassan veterán Fernando Alonso és Jenson Button minden bizonnyal jobbat érdemel a kényszerű várakozásnál. Idén először mindkét autójuk célba érését kellene megünnepelniük.
Tegyük fel, hogy Malajziától csatlakozik a Manor és megszűnnek a felvezető körös műszaki hibák és mind a húsz pilóta gond nélkül elrajto. A Mercedes továbbra is másik dimenzióban fog versenyezni és jobb esetben pilótáiknak egymáshoz azért lesz közük. Mögöttük a Ferrari és a Williams ádáz küzdelme várható, feltéve, ha egyik csapatnál sem ejtenek hibát a bokszkiálláskor. Mögöttük is szoros lehet, hiszen a Red Bullnak mindent meg kell tennie azért, hogy ne süllyedjen le a középcsapatok szintjére, sajnos a négyszeres világbajnok csapattal még ez is megtörténhet. Nem kell jósnak lenni ahhoz, hogy tudjuk, a legutolsó helyen a teszteken meg sem jelenő és nevezését is éppen időben leadó Manor fog végezni, s a négy motor beépítését engedélyező szabály van olyan őrültség, mint a tavalyi dupla pontos szezonzáró futam. A költségcsökkentés nevében óriási költségekkel jár a tartós alkatrészek kifejlesztése, emiatt a csapatok fele anyagi gondokkal küzd, de mintha a szabályok alkotói nem éreznék ezt az ellentmondást. A nézők a helyszínen és a tévé képernyője előtt is versenyt akarnak látni. Már szinte senkit sem érdekelnek a motorhangok, a valódi verseny hiánya annál inkább. Ugyanazt tudom írni, mint a cikk legelején: remélem, hogy a Mercedesek mögött látunk valamit, amit úgy hívnak, Forma-1.
Fotó: Formula1.com
Kovács Mariann
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
