BRAKING NEWS MOTORSPORT

Kétségkívül pályafutása eddigi legkeményebb szakaszán van túl a Michelisz Norbert vezette M1RA-csapat versenyzője, Nagy Dániel, akinek másfél roppant kemény WTCC-szezon után kellett talpra állnia. A 20 éves pilótának sikerült ezt megoldania, már ország-világ előtt bizonyítva, hogy helye van ebben a világban, pedig elmondása szerint már ő maga is kételkedett a képességeiben: világkupás beugrásakor dobogóra is állhatott, a TCR Európa-kupában közben stabilan élmenő volt és az összetettben a legjobb öt között zárt.

2018-ban egy egyedülálló interjúcsomaggal ajándékozza meg Olvasóit a Braking News Motorsport a karácsonyi ünnepek alkalmából, aminek keretében szinte valamennyi, nemzetközi szinten is megfordult honfitársunk szemszögéből tekintünk vissza elsősorban az év magyar vonatkozású túraautós sikereire, valamint az egyéb történésekre. Sorozatunk ötödik epizódjában Nagy Dániellel beszélgettünk.

A WTCR-ben az Év Szabadkártyása, a nemzetközileg elismert TouringCarTimes TCR Európa-kupás évösszegző cikkében az Év Meglepetése címre szolgált rá a 2018-as évet a M1RA Hyundaijával teljesítő Nagy Dániel. A fiatal magyar versenyző azután lett a világkupa hungaroringi versenyén bravúros teljesítménnyel második, a TCR Európa-kupában meg összetett ötödik egy futamgyőzelemmel, hogy egy nagyon nehéz téli időszakot kellett átélnie másfél, nem igazán gyümölcsöző és a WTCC-ben eltöltött esztendőt követően. Ebben az időszakban ugyanis a gyengébb és idősebb Hondával a magyar Suzuki-kupa kétszeres bajnokának nem adatott meg minden lehetőség és körülmény ahhoz, hogy bebizonyítsa rátermettségét. Olyannyira nem, hogy már nemcsak a külső szemlélők egy jó része kezdte el kétségbe vonni a képességeit, hanem ő maga sem tudta már meghatározni, hogy mire lehet képes. 2018 azonban pozitív fordulatot hozott Nagy életében.

Eredményes volt a 2018-as év Nagy Dániel számára: dobogó a WTCR-ben, összetett-5. hely a TCR Európa-kupában. | Fotó: Thomas Fenetre / DPPI (FIA WTCR Media)

– Összességében hogyan értékelnéd a 2018-as idényedet?

– A lehető legerősebben kezdtük az évet: hiszen rögtön az első M1RA-s versenyhétvégémen a világkupában, a világ legjobb autóversenyzői között kellett helytállnom. Ami sikerült is, a második futamon második lettem, amivel egy kiskori álmom vált valóra. Pár évvel ezelőtt még a lelátókon ülve szurkoltam Michelisz Norbinak és a többi túraautó-pilótának, 2018-ben meg már a csodálatos, több tízezer fős magyar közönség előtt állhattam dobogóra. Ez mind érzelmileg, mind szakmailag egy nagyon erős kezdés volt.

Utána, a TCR Európa-kupa szezonnyitó hétvégéjét Franciaországban dupla dobogóval zártam egy olyan pályán, amin korábban még sosem versenyeztem. Ezzel jó magasra tettük a mércét, ami később egy pici, extra nyomást is eredményezett. Az Európa-kupában végig a bajnoki címért tudtam harcolni, a cél pedig az volt, hogy legalább az első három között végezzek az év végén. Aztán az elrontott monzai időmérő megpecsételte a sorsomat, nem sikerült bejutnom a Q2-be, majd mindkét futamon nulláztam.

Végül ötödik lettem, ami elfogadható eredmény a számomra. Első évem volt az Európa-kupában, de ha megnézzük a részeredményeimet, láthatjuk, hogy ebben több is volt. Ott van például az asseni elsőség, ami az első nemzetközi győzelmem volt. Sokat is tanultam, így összességében pozitívan értékelem ezt az évet, noha a bajnokság szempontjából picit jobban is alakulhattak volna a dolgok.

– Milyen tényező pecsételte meg az olaszországi hétvégedet?

– Már előre látszott, hogy nagyon szoros lesz a hétvége, hiszen a Hyundainak az adott teljesítmény-kiegyenlítő értékekkel már alapvetően meg volt pecsételve a sorsa. Egyértelmű volt, hogy a győzelemért nem fogunk tudni harcba szállni, viszont a mezőnyben még 30-nál is több pilóta indult, így az első és egyetlen cél az lehetett, hogy bejussunk a Q2-be, és az is eléggé necces volt, csak a közel tökéletes kör esetén lett volna lehetséges. Tudtam, hogy nehéz dolgom lesz, ahogyan azt is, hogy ezen múlhatnak a bajnoki esélyeim. Ezáltal talán stresszhelyzetbe kerültem: a kezdő köröm még egész jó volt, aztán a másodikat elrontottam, miközben mások javítani tudtak. Ez abszolút az én hibám volt, mindössze néhány századra lett volna szükség a továbbjutáshoz. De hiszem, hogy vállalni kell ezeket a pillanatokat is, amikor hiba csúszik a gépezetbe.

Küzdelmes volt Nagy számára a monzai hétvége – elmondása szerint fordulatot jelentett a bajnoki reményeit illetően. | Fotó: TCR Europe Media

– Az idei év folyamán több jó pillanatod is volt, ez kétségtelen. Azonban te mit emelnél ki legjobbként?

– Kettő dolog is eszembe jut, de ha egyet kéne választani, az nem a futamgyőzelmem lenne, hanem a világkupában elért dobogós helyezés. Azzal együtt, hogy mindkét siker nagyon emocionális volt számomra. A második hely előtti másfél évben – még a Zengő Motorsporttal – a mezőnyben egyedüliként egy leharcolt, a fejlesztésben szintekkel lemaradt autóval versenyeztem a WTCC-ben, miközben a többiek vagy gyári támogatott autóval vagy privát Ladával és Chevrolet-vel indultak. Ezért szép lassan elkönyveltek töltelékpilótának, így a renomém és a referenciám nem volt túlságosan fényes, nem is vártak tőlem nagy sikert a hazai futamon. Ráadásul plusz 20 kilóval indultam a többi versenyzőhöz képest, ami azért nem kis hátrány volt.

Azt a másfél évet a vége felé már én is egyre kevésbé tudtam bárhogyan is értékelni, és már én sem voltam tisztában azzal, hogy mire lehetek képes. Viszont az a hungaroringi eredménynek köszönhetően olyan elismerést kaptam a legnagyobbak részéről, ami még mindig elképesztő érzés.  A világ legjobb pilótái ellen tudtam bizonyítani, jó pár legendás túraautó-versenyzőt meg tudtam előzni, mindhárom futamon pontokat is szereztem, ráadásul még a dobogó is összejött, valamint egy versenyben futott leggyorsabb kör - mind a WTCR-es szabadkártyás hétvégémen. Biztos vagyok benne, hogy életem végéig emlékezni fogok arra a néhány napra.

Ráadásul a nyomás is hatalmas volt: tudtam, hogy ez lehet az első és egyetlen igazi alkalom, amikor mindenkinek meg tudom mutatni, hogy bennem sokkal több van annál, mint amit eddig mutatni tudtam.

Barcelonában Michelisz volt a főnöke és a csapattársa is – így értékes tapasztalatokkal gazdagodott a TCR Europe-idényzárón. | Fotó: TCR Europe Media

– Viszont a kellemes élményeket tarkító kisebb hullámvölgyek ellenére sikerült jól zárnod a szezont egy barcelonai második hellyel, ami célkitűzés is volt a hétvégét megelőzően. Azonban ami talán még inkább jelentős lehet, hogy egy pályán versenyeztél főnököddel, Michelisz Norberttel. Milyen érzés vele együtt így dolgozni?

– Különleges, nagyon kellemes élmény volt. Soha nem volt még valóban profi csapattársam, aki nemzetközi szinten elismert. Michelisz Norbiról meg tudjuk, hogy a világ egyik, ha nem a leggyorsabb túraautó-versenyzőjének számít, és egy nagy ajándék volt számomra az, hogy láthattam őt dolgozni, illetve azt, hogy mit csinál élesben egy versenyhétvégén. Rengeteget tanultam tőle.

Eredetileg úgy érkezett Norbi Barcelonába, hogy segíteni fog nekem, de onnantól kezdve, hogy az időmérőn már a matematikai esélyeim is elszálltak az összetett dobogóra, mindkettőnknek önálló feladata volt: a lehető legtöbb pontot összeszedni a Hyundai számára. Emiatt egy picit ellenfelei is lettünk egymásnak, de természetesen nagyon vigyáztunk a másikra, ha találkoztunk a pályán.

Egy életre szóló lecke volt az egész: olyan dolgokat sajátítottam el, amiket egyébként évekbe tellett volna összeszedni, aminek a hasznát a későbbiekben még érezni fogom.

Idei teljesítményével a nemzetközi szakértők elismerését is kivívta. | Fotó: Landek Norbert / Braking News Motorsport

– Néhány héttel ezelőtt a nemzetközileg elismert túraautós szakoldal, a TouringCarTimes a TCR Európa-kupa szezonjáról közzétett egy évösszegző cikket, amiben neked ítélték az Év Meglepetése-címet. Te is így gondolod, hogy az idei évben nyújtott teljesítményed egyfajta meglepetés volt, vagy azért számítottál rá?

– Kettős érzéseim vannak ezzel kapcsolatban. Egyrészt nagyon jó olvasni és látni, hogy a kívülről szemlélő szakértők is pozitívan meglepetésnek tartják az idei évemet, mert ez is azt bizonyítja, hogy a sikertelen másfél WTCC-s évem után nem sokan hittek abban, hogy ilyen eredményre leszek képes. A másik pedig az, hogy az elmúlt években a lehetőségeimhez mérten a lehető legtöbb időt próbáltam a felkészülésemre fordítani. Minden versenyből próbálom kihozni a maximumot, és az, hogy ez az idei évben ilyen sikereket hozott, egy picit meglepő volt, mert nagyon hamar a saját lábamra tudtam állni, magam mögött hagyva a sikertelenebb évek gondolatát. Ugyanakkor reméltem azt, hogy van bennem lehetőség, hiszen azért csinálom azt, amit, mert hiszek magamban, és mert hiszek a befektetett energiában, a kemény munkában. Szeretnék majd egyszer a világ legjobbja is lenni, és a világbajnoki címért harcolni. Nyilván ehhez még kell idő, meg tanulás, amivel tisztában is vagyok, de amíg érzem, hogy hosszú távon lesz lehetőségem a legnagyobbakkal harcolni a világbajnoki címért, addig kőkeményen fogok dolgozni és küzdeni.

– Mi volt a legnagyobb lecke, amit 2018-ban megtanultál?

– A tavalyi év végeztével eléggé rossz irányba sodródott a karrierem, legbelül néha már kilátástalannak éreztem a helyzetet. Vissza is kellett lépni egy szintet a világbajnokságból az Európa-kupába. Az év elején nehéz volt elképzelnem, hogy innen hogyan lehet visszakapaszkodni, nehezen láttam magam előtt az utat, de nem is igazán érdekelt. Csak azzal foglalkoztam, hogy tegyem a dolgomat, és most, év végén azt érzem, hogy ez kifizetődött, és ezáltal új utak nyílhatnak meg előttem. Ez az év azt tanította, hogy a legkilátástalanabb helyzetben sem szabad feladni – ez hosszú távon, illetve akár versenyhétvégéről-versenyhétvégére is igaz.

– Mi vár rád a tél folyamán? Hogyan fogsz készülni 2019-re?

– Az elmúlt hónapokban az edzőmmel és a sportpszichológusommal közösen folyamatosan feljegyeztük, hogy mik azok a területek, amiknél hiányérzetünk volt a teljesítményemmel kapcsolatban, és az összegzés után ezeken fogunk dolgozni, amennyit csak lehet. Azért eléggé hosszú a téli szünet az autósportban, főleg a túraautózás szakágában, több hónapról van itt szó. Úgyhogy azon fogunk ügyködni, hogy a lehető legtöbbet fejlődjek télen, hogy jövőre még jobb esélyeim legyenek a jó eredményre.

Assenben a dobogó legfelső fokára is felállhatott, miután felülkerekedett a Jean-Karl Vernay-jel vívott csatájában. |  Fotó: TCR Europe Media

– Itt bizonyos fizikai adottságokról, illetve az étrended alakításáról van szó?

– Igen, van ilyen része is. Az autósport 70%-ban fejben dől el, ami koncentrációképesség-fejlesztést, illetve mentális összeszedettséget igényel. Fejlődnöm kell az éles szituációk, valamint a negatív stressz kezelésében. Hiszen mondjuk, ha történik az életemben egy negatív esemény, attól még ugyanúgy versenyhétvége van, akkor meg 100%-on kell teljesíteni. Szeretném ezt nagyon komoly szintre felhozni, mert ebben nagyon sokat érzek, de természetesen a fizikai edzések is zajlanak. Bár azt gondolom, hogy a túraautózáshoz nincs szükség arra, hogy atlétikai sportolói szinten eddzen valaki.

Ráadásul a magasságom miatt alapvetően több dologra is kell koncentrálnom. Olyan mély törzsizmokat kell erősítenem, amik a derekamat tartják, mert amikor ülök a hozzám képest kicsi versenyautók szűk kagylóülésében, akkor a szervezetemnek elég komoly erőhatásokat kell elviselnie. Így akadnak extra feladataim is.

– Említetted, hogy vissza kellett lépni egy szintet az idei évre. 2019-ben szintlépés vagy szinttartás várható?

– Ez még nem egy eldöntött tény, hiszen még nincs aláírt szerződésem a következő évre. Vannak ajánlataim, de a karrierem szempontjából az lenne a jó, ha tudnék maradni még egy évet az Európa-kupában. A legjobb forgatókönyv az lenne, ha a M1RA-val folytathatnám. Ezen dolgozunk jelenleg, aztán meglátjuk, hogyan sikerül.

Nagyon szeretnék a túraautó-világkupában versenyezni, viszont csak akkor, ha elérek egy olyan szintre, ahol hosszú távon a bajnoki címre esélyes legyek. Úgy már ott voltam a világbajnokságban, hogy a mezőny végén kóricáltam egy gyenge technikával, de örültem neki, hogy annyira fiatalon ott lehettem. 18-19 évesen egy egészen kivételes lehetőség volt az, hogy végigutazhattam a világot a túraautózás csúcskategóriájával. A tavalyi év után viszont megfogadtam, hogy csak akkor térek vissza a túraautózás elitjébe, amikor már minden összeállt ahhoz, hogy a bajnoki címért küzdhessek – legyen szó a technikai háttérről és az egyéni képességeimről.

Úgy érzem, hogy ehhez még legalább egy évet az Európa-kupában kell töltenem, ahol szintén komoly pilóták versenyeznek, például az idei TOP-10 megállná a helyét a WTCR-ben is, és ez a szám jövőre csak magasabb lehet.

Erre a fejlődésem szempontjából szükségem van, ráadásul a M1RA-nál az összeszokott munkamorál is adott lenne és fejlődési lehetőség is van bőven. A világ legjobbjai ellen harcolhatok a TCR Európa-kupában is, csak a világkupás költségek töredékéért. Viszont így is óriási tapasztalatra és rutinra lehet szert tenni.

Hosszú télnek néz elébe Nagy Dani, amit reményei szerint egy újabb Európa-kupás szezon követhet. |  Fotó: Landek Norbert / Braking News Motorsport

– És ha már 2019: nem olyan régen a Hyundai bejelentette a jövő évi kvartettjét, és eléggé komoly névsor jött össze Michelisz Norbival, Gabriele Tarquinivel, Nicky Catsburggal és Augusto Farfusszal. Neked mik a meglátásaid ezzel kapcsolatban?

– Augusto Farfus egy szívemnek kedves pilóta, mert amikor körülbelül 8-10 évesen elkezdtem autóversenyt nézni, ő volt az, aki nagyon megmaradt az emlékeimben az enyhén brazil színekben pompázó BMW-jével. Azt már nem tudom, hogy akkoriban mi alapján választottam magamnak kedvenc pilótát: tetszett az autója, vagy csinált valamit, ami egyszer csak megtetszett.

Nicky Catsburgot sem kell bemutatni. Elképesztően tehetséges, a BMW GT3-as pilótája, tavaly meg még a Volvóval indult a WTCC-ben gyári pilótaként. Komoly tapasztalata van. Michelisz Norbit neve önmagáért beszél, és nekem nem meglepetés, hogy Gabriele Tarquini a világkupa győzelme után még egy évet bevállalt, és mivel ő fejlesztette az autót, nagy segítség lehet a csapat számára.

Nyitókép: Landek Norbert / Braking News Motorsport

Írta: Kováts Olivér

Még több hírért, érdekességért lájkolj minket a Facebookon, és csatlakozz a Facebook-csoportunkhoz!