Kenyeret és cirkuszt az F1-es népnek! De milyen áron?

Vitathatatlanul drámai Formula–1-et kaptunk az idei szezonban, az idényzárót megelőző pontegyenlőség a tabella élén még a hollywoodi forgatókönyvírókat is meghazudtolja. Ennek a sztorinak ára van, ráadásul igen komoly ára. Tényleg megéri ez nekünk? Valóban ilyen drámát akartunk? Ki az, aki örülhet? Vélemény.

si202112050206_hires_jpeg_24bit_rgb_news.jpg

Akarok én beszélni róla? Akarok én írni róla? Az abszurditás olyan szintjére süllyedt a Formula–1 szaúd-arábiai bemutatkozásán, amit talán egy Netflix-dokumentumfilmben sem mernének bevállalni. Ezek a kérdések valóban megfogalmazódtak bennem a futam leintése után, pedig lassan hét éve körmölgetek róla különböző platformokon, hétvégente szinte reggeltől estig. Itt nem lehet konkrétan ezt a versenyt, illetve az azon történteket hibáztatni. Ez már inkább olyan volt, mint egy utolsó (vagy annak tűnő) csepp abban a bizonyos pohárban, vagy olaj arra a tűzre, aminél már eddig is bizonytalanok lehettünk abban, hogy el lehet-e még oltani.

A sportág jelenlegi legnagyobb problémája, hogy a Nemzetközi Automobil Szövetségnél (FIA) a konzisztenciát már kisatírozták az értelmező kéziszótárból is, de a Liberty Mediánál sem kapkodják el, hogy kongassák emiatt a vészharangot. Következetlen döntések, egyszer véresen komolyan vett, máskor „elfeledett”, „nem is látott” esetek és az egyre elhatalmasodó dilettantizmus ingatja meg világszerte szurkolók millióinak bizalmát az F1-ben, lassan hétről hétre. Olyan szurkolókat, akik adott esetben már évtizedek óta követik a száguldó cirkuszt, és szomorúan kell szembesülniük azzal, hogy a száguldás lassan másodlagos marad, és amit főként kapnak, az a cirkusz lesz. Méghozzá a legrosszabb fajtából.

Bár mindig is fontosnak éreztem, hogy beszéljünk emberi sorsokról, érzelmekről, hiszen ebben a sportágban sem robotok küzdenek egymással, de olyan szinten sikerült átesni a ló túloldalára, mintha 24/7-ben az Izaura TV-t néznénk. A szappanoperába csomagolt thrillert pedig sikerült megspékelni egy kis kvízvetélkedővel is, hiszen az Áll az alkuból is kaptunk némi ízelítőt. Nem mintha annak idején különösebb bajom lett volna a táskanyitogatós műsorral, sőt, azon nőttem fel, de ha összemossuk a Formula–1-gyel, már nem az igazi.

A mostani hétvége ellentmondáscunamija ott kezdődik, hogy egy olyan pálya kapott engedélyt a versenynaptárban, ami igazából az utolsó utáni pillanatra is épphogy elkészült, meg versenyzésre is csak korlátozott mértékben alkalmas. (Pénteken mintegy 50 percet csúszott az F2-es szabadedzés is, miközben bejárták a világhálót a képek arról, ahogy a hirtelenjében összekapott Paddock Clubban kapásból két helyen is beszakadt a padló.) Egyáltalán hogyan fordulhatott ilyen elő? Nyilván arról van szó, hogy pénz beszél, kutya ugat. Ez a motiváció egyre inkább kézzelfogható, ahogy a Közel-Kelet folyamatosan nagyobb teret nyer a bajnokságban. A bajnokságban, mely eközben olyan társadalmi értékeket, hitvallásokat propagál, mely a szóban forgó országok politikájával, kultúrájával nincs igazán átfedésben. A bajnokságban, mely – Lewis Hamiltonnal az élen – elindította a sokszínűséget hirdető #WeRaceAsOne-kampányt, holott amúgy a sportban semmi keresnivalója nem lenne a politikának. A bajnokságban, ami aztán ellátogat egy olyan országba, mint Szaúd-Arábia, ahol egészen néhány évvel ezelőttig még a nők szabadságát is szigorú keretek közé fogták.

De tegyük is félre a politikát, mert a lényeg az, ami a pályán zajlik. Legalábbis annak kellene lennie. Helyette azonban attól hangos a közeg, hogy éppen mit visel Hamilton, mit szól be egymásnak a Mercedes és a Red Bull, és hogy ki hogyan hőzöng – az egyéni preferenciáit a Napnál is világosabban belefoglalva – az aktuális versenyfelügyelői döntéseken. Ebből a Formula–1 és a Nemzetközi Automobil Szövetség (FIA) is kiveszi a részét. Pénteken rögtön két eléggé egyértelmű helyzetben hozott vitatható döntést a testület, mindkettőben Lewis Hamilton volt érintett. A Mercedes hétszeres világbajnoka előbb Pierre Gaslyt, majd Nyikita Mazepint tartotta fel – utóbbit méghozzá úgy, hogy annak majdnemhogy baleset lett a vége.

Ehhez képest a Gasly-ügy szóba sem került, a Mazepin-esetet pedig lerendezték egy megrovással – ez a brit idei második ilyen jellegű szankciója –, ezen felül a Mercedes kapott még egy 25 ezer eurós pénzbüntetést, mondván, a csapat nem figyelmeztette Hamiltont. Szabadedzés ide vagy oda, nem gondolnám, hogy bármivel is kisebb veszély fenyegetné a versenyzőket, mint egy időmérő edzésen vagy futam közben. Mégis a pénteki, illetve szombati edzéseken más fajsúllyal kezelik ezeket a helyzeteket, mintha ezeken nem ugyanazzal a tempóval és nem ugyanazzal a veszéllyel száguldanának a pályán a versenyzők. Persze, ha szombaton fordul elő hasonló, a vétkes máris három- vagy öthelyes rajtbüntetéssel bűnhődik a másnapi verseny előtt.

Önmagában elfogadható indok lenne, hogy a csapat, mérnök stb. nem figyelmezteti a versenyzőt, de csak részben, merthogy nem véletlenül van két visszapillantó tükör az autókon. Amiket főleg akkor ildomos lenne használni, ha az ideális íven, nem éppen versenytempóval kocogunk. Vizsgálták Hamiltont egy állítólagosan tévedésből, alig egy másodpercre aktivált dupla sárga zászlós jelzés figyelmen kívül hagyása miatt, amit teljesen el is engedtek. Ám legyen, bár a versenyzőnek akkor lassítania kell, ha téves a jelzés, ha nem, hiszen nem tudhatja, mi történik előtte a pályán.

Szombaton Max Verstappen drámai hibába torkolló bravúrja foglalkoztatta a közvéleményt, vasárnap azonban elszabadult a pokol. Olyan események hosszú sorát lehet és kell is emlegetni, ami a legkevésbé sem méltó egy elit (vagy annak látszó) köntösbe csomagolt Formula–1-hez. A rajt után teljesen nyugodt versenyre volt kilátás, hiszen amíg az F2-ben egyetlen tiszta rajt nem volt a hétvégén, a királykategória ennek ellenkezőjét mutatta. A 10. körben viszont Mick Schumacher balesete megforgatta a rulettkereket, és a következő 40 körben abba sem hagyta a forgást.

Verstappen helyzeti előnybe került azzal, hogy a szükségesség szempontjából sokak által vitatott piros zászlós megszakítással nyert magának egy ingyen cserét. Nem is lehet tagadni, hogy a versenyirányítás eddig még nem látott gyakorisággal nyúl a versenymegszakításokhoz, sokszor „ha kell, ha nem” alapon. Ide tartozik például az Azerbajdzsáni Nagydíj, amit valami érthetetlen folytán újraindítottak az utolsó két körre. Volt, hogy évekig nem volt szükség rá, idén viszont rekordot döntött a piros zászlók száma az F1-ben: hat versenyhez eddig összesen hét megszakítás köthető, míg eddig az 1984-es, az 1987-es, az 1989-es, az 1990-es szezonok holtversenyben álltak a lista élén, évenként négy piros zászlós fázissal négy különböző futamon – felzárkózott a nyomukba a 2020-as idény is, ami három futam alatt hozta össze a négy megszakítást.

A második újraindításnál következett a Verstappen-Hamilton csörte első felvonása. Az első kanyarkombinációban tulajdonképpen a monzai, ugyancsak véleményes eset másolatát láthattuk. Igazság szerint jelen esetben Hamilton szorította ki a pályáról Verstappent (mint az az alábbi képernyőfotón is látható), tehát a britnek itt már egyautónyi helyet kellett volna, hogy hagyjon a hollandnak, aki egyértelműen mellette volt az elrontott rajt ellenére. Ehelyett – az újabb piros zászló alatt – „nyíltak a táskák”, és Michael Masi versenyigazgató saját hatáskörben kezdett el alkudozni a Red Bull-lal arról, milyen szankciót szabjanak ki „Verstappen jogosulatlan előnyszerzésére”.

f1-2021-dzsidda-ham-ver.jpg

Masi utólagos bevallása szerint hasonló „egyeztetésekre” már korábban is volt példa, csakhogy ez volt az első alkalom, hogy ezt ország-világ hallhatta. Ez pedig ismét annak tudható be, ami az F1 legnagyobb problémája. A show már-már kényszerű hajszolása. Idén kezdték el ugyanis bejátszani az FIA és a csapatok közötti rádiókommunikációt is, és bármennyire az a mögöttes elképzelés, hogy új, laikus rajongókat vonzzon be a sorozat, a lojális, sportot érő szurkolók körében igazából azóta semmi mást nem sikerült elérni vele, mint a feszültségkeltést. Emlékezzünk csak vissza a Brit Nagydíjra… Igen, arra, amikor Toto Wolff tulajdonképpen azzal traktálta Masit, hogy nézzen már rá az e-mailjeire, holott az ausztrál sportvezető leszögezte, hogy ilyenkor nem tud ezekkel foglalkozni.

Így már el is terelődött a figyelem arról, hogy a versenyirányítás még csak említésre sem méltatta azt, hogy Valtteri Bottas a Schumacher-baleset miatti biztonsági autós szakasz elrendelése során feltartotta Verstappent. Egyrészt azért, hogy kedvezően jöjjön ki a Mercedesnek a double stack, azaz amikor egymás után cserél kereket mindkét autóján egy csapat, másrészt a hollandot is igen kellemetlenül érintette volna az a plusz 6,5 másodperc, amit a finntől kapott ajándékba, amennyiben kihajtott volna a bokszba ő is. A Sportszabályzat 48.5. pontja ki is mondja, hogy a biztonsági autós szakasz alatt „nem szabad szükségtelenül lassan, szabálytalanul vagy olyan módon vezetni, ami potenciálisan veszélyt jelenthet más versenyzőre vagy bármely más személyre nézve”.

Arról nem is beszélve, hogy amikor az állórajt előtt pályán volt a biztonsági autó, Hamilton jócskán lemaradt Verstappen mögött – szemmel láthatóan nagyobb volt a távolság a szabálykönyvben meghatározott tíz autónál. Vizsgálatot sem ért ezúttal a kihágás, amiért a 2010-es Magyar Nagydíjon Sebastian Vettelt úgy intették ki körökön belül bokszutca-áthajtásos büntetésre, mint a szél. Konzisztencia.

Zárójel bezárva, Masi alkudozik. Először felkínálta Verstappennek és a Red Bullnak a második helyet, úgy, hogy Hamilton mellől indulna. Igen ám, csak arról megfeledkezett, hogy létezik egy Esteban Ocon nevű versenyző is, aki a második helyre került az összetűzés eredményeként. Újra jelentkezett tehát a „bankigazgató”, hogy ajánlatot tegyen: Ocon-Hamilton-Verstappen lesz a sorrend – a Red Bull pedig elfogadta az alkut, és ezzel a francia az Alpine-nal úgy találta magát az első helyen, hogy igazából sosem volt ott. Már az abszurd és abszolút érthetetlen, mi hatalmazta fel őt arra, hogy ily módon belenyúljon a versenybe, megkerülve a stewardokat. Kétségtelen, hogy Charlie Whiting 2019-es, hirtelen halála óta számos váratlan helyzettel szembesült Masi, de a nagyobbik probléma az, hogy az egyszerű szituációkat sem tudja/akarja kezelni. Bicskanyitogató.

Ekkor már reménykedhettünk abban, hogy az F1-be olvasztott Áll az alku semmivel sem múlható felül. Frászt. A harmadik állórajtnál Verstappen a rá jellemző, sokszor túlzó agresszivitásával, illetve a Red Bull taktikai kockáztatásával (közepes gumikat raktak a holland autójára) átugrotta Ocon és Hamilton kettősét. A brit gyorsan visszakapaszkodott a második helyre, majd jött a pingpongozás a századokkal, tizedekkel. A pálya utolsó szakaszán, az egyenesekben Hamilton volt a gyorsabb, míg a kanyargós első szektort Verstappen uralta.

Egészen a 37. körig ment a harmonikázás, amikor Hamilton támadó helyzetbe került, ám Verstappen alatt megbicsaklott az autó, és ezúttal valóban jogosulatlan előnyszerzéssel tudott az élen maradni. Világosan fogalmaz arról a szabályzat, hogy a pályát négy kerékkel elhagyva – persze, itt felmerül a kérdés, hogy mikor mi számít a pálya határainak – nem szabad előnyhöz jutni, pozíciót nyerni. Jóllehet, ebből már jókora adag ízelítőt kaptunk a szezonnyitó Bahreini Nagydíjon.

Necces volt emiatt a holland brazíliai esete is, amin utána napokon át ment a rágódás, miután a Mercedes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be az ellen, hogy az FIA-nál lényegében semmit sem csináltak Verstappen manőverével. A verseny közben megállapították, hogy még vizsgálni sem szükséges, majd a kérelmet is visszadobták. Ezúttal viszont büntettek azért, amiért akkor nem. Megint a következetesség hiánya és a szabályok gumiszerű kezelése, illetve egyes esetekben azok teljes ignorálása üti fel a fejét. Hogy lehet két hasonló esetben teljesen más ítéletet hozni? Ennyi erővel a Sao Pauló-i Nagydíjon is büntetni kellett volna Verstappent.

Ugyanilyen fejetlenségek figyelhetőek meg Pierre Gasly és Fernando Alonso törökországi, illetve Daniel Ricciardo és Valtteri Bottas mexikói első kanyaros ütközésének elbírálásában. Jó ideje az volt az egységes, illetve annak vallott álláspont, hogy az első körös incidenseket megengedőbben kezelik. Nos, a megengedő és a logikátlan, kiszámíthatatlan jelzők között ordas nagy a különbség. Gaslyt 5 másodperces időbüntetéssel sújtották, akárcsak a spanyolt, amiért egy körrel később, a mezőny végére visszacsúszva egy jóval egyértelműbb helyzetben forgatta meg Schumachert. Ezzel szemben Ricciardót hagyták futni, pedig egyértelműen az ausztrál hibájából történt a kontakt – de Masi csak „felületesen ránézett”.

A kör végén pedig ledobták az atombombát: két sikerre éhes versenyző próbált okosnak, de a két dudás csak nem fért meg egy csárdában. A Red Bullnál arra utasították Verstappent, hogy engedje el Hamiltont, de „taktikusan”. Ezt a világbajnoki éllovas a pálya utolsó DRS érzékelési pontja előtt tette volna meg (a szabályzat nem is köti ki, hol kell abszolválni az elengedést), látványosan lelassított, majd várta, hogy Hamilton elmenjen mellette. Ő azonban nem előzött, majd addig-addig ment az adok-kapok, amíg a holland egy picit valóban beljebb húzódott, és akkor ütközött a két rivális. Verstappent mégis az ún. „büntetőfékezésért” vették elő, amit abban a tekintetben alá is támasztott a telemetria, hogy 2,4 G-s lassulást mértek, miután 69 baros nyomással lépett a fékre.

Felettébb érdekes, hogy Hamilton 2017-ben is volt, amikor Sebastian Vettel ment neki a biztonsági autós szakasz alatt Bakuban, mondván azért, mert a brit féktesztelte őt, és most is, hogy ő volt hátul. Akkor a négyszeres világbajnokot 10 másodperc stop&go-büntetéssel sújtották.

Verstappen utána kétszer is nekifutott az elengedésnek, mire ténylegesen megtörtént a pozíciócsere – csakhogy ekkorra már kiszórták rá az időbüntetést. A holland így lényegében kétszer bűnhődött ugyanazért az esetért, hiszen így elengedni sem lett volna szükséges, de az ütközés miatt még tíz másodpercet hozzáírták az idejéhez. Büntetőpontjainak száma – kettővel – hétre nőtt, de a második helye érintetlen maradt. Itt pedig felmerül a kérdés, hogy valóban akart-e büntetni az FIA? Klasszikusan „látszatbüntetés” benyomását kelti a szankció, és valamiért úgy látták a stewardok, hogy azonos horderejű a silverstone-i összeakadással, amikor Hamilton jóvoltából Verstappen nagy tempónál, 51 G-s erővel csapódott a falba a Copse-ban – a brit később a tíz másodperces ellenére megnyerte a Brit Nagydíjat.

Ellenben azért még csak nem is vizsgálták, mert az egyik elengedés után rögtön vissza is előzte Hamiltont. Pedig az akkor még vb-cím nélküli pilóta a 2008-as Belga Nagydíjon utólag 25 másodperces időbüntetést kapott, amiért nagyjából ugyanezt játszotta el Kimi Räikkönennel.

A két élmenő ádáz küzdelme mellett tehát pech, szerencse és inkonzisztens versenybírói döntések sora vezetett addig, hogy pontegyenlőséggel fordul a szezonzáróra Verstappen és Hamilton. Annyira hollywoodian alakult eddig ez az év, hogy ilyen is csak másodjára fordul elő a Formula–1 1950 óta íródó történetében: 1974-ben Emerson Fittipaldi és Clay Regazzoni is egálban voltak az év utolsó versenye előtt. Csak az a helyzet, hogy a kismilliónyi generált ellentmondás nélkül erre aligha lett volna esély. Kemény, de fair versenyzés mellett még kalapot is lehetne emelni a mostani csata előtt, de ez már rég nem erről szól.

Hol Verstappennél, hol Hamiltonnál gurult el a gyógyszer, de ennél is inkább a beszólogató Christian Horner, a látványosan csapkodó és fejhallgatót dobáló Toto Wolff kerül az előtérbe, a sokszor a végtelenségig nyúló vizsgálatok, majd büntetések mellett. Ezekből nyilván nagyon szép vágóképek lesznek a Netflix F1-es sorozatának következő évadában. A valóság azonban ennél kegyetlenebbül domborítja ki az igazságot: sem a Red Bullt, sem pedig a Mercedest nem szabad félteni az álságos gazemberségektől, játszmázásoktól, és szomorú, hogy mindehhez asszisztál szakmaiatlanságával az FIA – a szekunder szégyenérzet pedig akkor a legerőteljesebb, ha éppen annak vagyunk fültanúi, ha ezen háromszög két tagja Oscar-díjas színészkedést mutatnak be, úgy, hogy azt bárki hallja, aki világszerte követi az F1-es közvetítést. Rövid távon még lehet, hogy nyer is vele a sportág a hatásvadászat jegyében, de hosszabb távon csak veszíthet.

si202112050172_news.jpg

Hogy ki lesz a bajnok, ki tudja? Akár Verstappen szerzi meg az első bajnoki címét, akár Hamilton a nyolcadikat, tök mindegy, mert a hollandnak egyvalamiben igaza van: ez már nem az a Formula–1, amibe annak idején beleszerettünk, és élveztük. Nincs itt már semmi látnivaló?

Fotó: Getty Images / Red Bull Content Pool

Írta: Kováts Olivér

Még több hírért, érdekességért lájkolj minket a Facebookon, és csatlakozz a Facebook-csoportunkhoz!

A bejegyzés trackback címe:

https://brakingnewsmotorsport.blog.hu/api/trackback/id/tr1716775358

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Indriq 2021.12.08. 12:22:29

Így van hamilton nem tudhatta, hogy a sárga jelzés téves volt-e vagy sem, ez Verstappennek rajthely büntetés volt, hamiltonnak elmaradt. Innentől kezdődött a hétvége további eseményeinek a láncolata

amjamayna 2021.12.08. 12:33:03

Ki lehet érezni a szerző elfogultságát, a forrófejű trónkövetelőt büntették, nem véletlenül, és neki köszönhető vastagon, hogy ez nem az a Forma -1 amibe "beleszerettetek".

Kopasz Szuzukis 2021.12.08. 15:11:54

A fiatal pilóták mindíg is aggresszívebben versenyeztek. Főleg azok, akik később világbajnokok lettek. Lásd pl. Senna, Schumacher, Hamilton, Vettel. Csak az utóbbi pár évtizedre visszamenőleg. Kaptak is az "öregektől" rendesen. A gond valóban a versenyigazgatóság és a stewartok következetlenségével van. Ráadásul messziről ordít, hogy a Mercedes egy kicsit egyenlőbb a szemükben. A silverstoni Hamilton-bodicsek 24évvel azelőtt teljes idényes kizárást ért. Most megúszta egy húdenagyonszigorú ejnyebejnyével.
Toto Wolf meg egyenesen azt szeretné, hogy a FIA hozzon egy olyan sazbályt, miszerint: Hamiltont, Bottast megelőzni szigorúan tilos.

Ekrü 2021.12.08. 15:38:24

Ez a F1 sajnos már nem az a F1 amit ezelőtt 10 évvel néztünk. A hétvégi verseny pedig egyenesen botrányos volt.
Azért vannak a versenybírák,hogy szabálytalanság vagy vitatott eset kapcsán a meglévő szabályok szerint döntsenek.Ehelyett láttunk piszkos kis alkudozást,színfalak mögötti egyeztetést. Undorító volt...
Az pedig már csak hab volt a tortán,hogy Hamilton nem óhajtja megelőzni az őt elengedő Verstappent, nekimegy,és ezért a hollandot büntetik. A védekezése meg egyenesen nevetséges. A többszörös világbajnok Hamilton,aki képes pillanatok alatt felmérni és lereagálni egy tömeges karambolt, nem volt képes kikerülni Verstappent mert az állítólag hirtelen fékezett... A Mercedes meg állítólag "elfelejt" szólni neki ,hogy elengedik? Ezek után kérdem,akkor mit csinálna az angol,ha előtte hirtelen műszaki hiba miatt lefullad egy autó? Átmegy a versenyzőn?Azt már csak halkan teszem hozzá,hogy Verstappen nem saját kútfőből lassított,hanem a csapatutasítás után és a Mercedesnek bőven volt ideje szólni Hamiltonnak. Persze nem akarásnak nyögés a vége...

Braking News Motorsport

• Köszöntünk minden kedves Olvasót a Braking News Motorsporton! • Mottónk: Szenvedélyünk az autósport! • E-mail elérhetőségünk: brakingnewsmotorsport@gmail.com

sundaybelgium5-368788.jpg

Fordító / Translate

Impresszum, kapcsolat

süti beállítások módosítása