Fájt Tassi Attilának a németországi és a portugáliai kiesés és az ezek miatt elúszott eredmények, de áll elébe a folytatásnak: a hátralevő helyszíneken a fejlődésre koncentrál, számára két kevésbé és egy teljesen ismeretlen pályán. Interjú.
Néhány nappal a ningbói WTCR-hétvége után Tassi Attila főtámogatója, a Hell rendezett egy gokartversenyt a média képviselőinek a miskolctapolcai Avalon Parkban, melyen a Braking News Motorsport is részt vett. Az alkalmat pedig kihasználtuk, így a KCMG-pilótával is váltottunk néhány szót mindarról, ami a szlovákiai hétvége óta eltelt hónapokban történt.
– A szlovákiai hétvége óta kialakult egyfajta együttműködés a KCMG és a Münnich Motorsport között, Ningbóban azonban úgy tűnt, hogy újra nagyobb a távolság a két hondás csapat között. Pontosan mi történt Kínában?
– Zandvoort óta kapjuk meg az adatokat a Münnichtől, és jól alakult, jók voltak a hétvégék. Igaz, Ningbóban volt egy távolság, de sokkal kisebb az a távolság, mint az év elején volt. Ez mindenféleképpen egy pozitívum. Ugyanúgy kell folytatnunk a munkát, ahogy eddig csináltuk az utóbbi hétvégéken, és fejlődni minden téren, amiben csak tudunk, és akkor egyre közelebb és közelebb fogunk kerülni hozzájuk.
Fotó: Rogosz Fotó / Hell Energy Magyarország Kft.
– Ezekből a hétvégékből, amelyeken kölcsönösen együttműködtetek, le tudtatok szűrni valamilyen tanulságot?
– Igazából csak annyira dolgozunk együtt, hogy az adatokat megkapjuk, vagyis annyira nagy összhang nincs, mint például a Hyundainál, a Lynk&Co-nál vagy a Volkswagennél. Ez nyilván több, mint a semmi, amikor van két autónyival több adatunk, úgyhogy mindenféleképpen jó. Folyamatosan ismétlem magam, de fejlődnünk kell minden téren: a gumikezelésben és az időmérőn többek között. A versenytempónk az már jó, és reméljük, hogy a következő három pálya jobban fog feküdni az autónak, mint a ningbói.
– Ezek az adatok segíthetnek a fejlődésben a további hétvégéken?
– Nyilván. Ha csak egy vagy két autóról lennének adataink, azért az az 50%-a annak, mint amikor a másik csapat adatait is megkapjuk, mert az már négy autó. Négy pilóta, négy különböző vezetési stílus, és minden kanyarban lehet valakitől tanulni. Így ez egy nagyon nagy dolog.
– Az utóbbi hónapokban egy felfelé ívelésnek lehettünk szemtanúi, de Fortuna nem volt veled: Németországban, majd Vila Realban is ki kellett állnod, ami miatt egy negyedik helytől, illetve egy győzelmi esélytől estél el…
– A Nürburgringen a harmadik futamon volt egy jó rajtom a nyolcadik helyről, negyedikként fordultam. Ott nagyon jónak éreztem a tempót, abban a fél körben, de aztán éreztem, hogy megy el az erő, és kigyulladt az autó sajnos, mert ebből még egy jó dobogós helyezés is lehetett volna. Vila Realban örültünk, hogy megfordult az erősorrend a másik hondás csapathoz képest. Személy szerint annak végképp örültem, hogy egy ilyen mezőnyben, a világ egyik legnehezebb pályáján pole pozíciót szereztem, ami nagyon jó érzés volt. Utána problémák voltak a gyertyákkal, és ez vette el a győzelmet. Rossz érzés volt, leütött a földre, de fel kellett állni belőle, és erősebben visszatérni.
Fotó: Florent Gooden / DPPI (FIA WTCR Media)
– Jutottatok valamire a meghibásodásokat illetően a Hondával?
– A teszteken próbáltunk különböző dolgokat. Úgy néz ki, hogy megtaláltuk a problémát, de technikai sport lévén egy meghibásodás benne van a pakliban.
– Milyen érzések kavarogtak benned, amikor konstatáltad, hogy egy fránya hiba miatt elúszott vélhetően az első világkupás futamgyőzelmed?
– Nagyon nehéz volt. Év elején azt tűztem ki célul, hogy szeretnék legalább egy versenyt nyerni. Ez ott össze is jöhetett volna egy pole pozíció után. Nyilván nagyon rosszul esett, de nem tudtam tenni semmit ellene. Ennek így kellett lennie, ezért is remélem, hogy a jövőben lesz még lehetőségem.
– A hátralévő három pályából kettőt már ismersz: a makaóit és a szepangit. A pályaismerettel és a kompenzációs súlyok esetleges alakulásával milyen hétvégékre számítasz a hajrában?
– 2016-ban voltam Makaóban és Malajziában is. Makaóban nincs akkora pályatapasztalatom, így az még mindig inkább egy ismeretlen pálya, mert kettő versenyt futottam csak, még a nemzetközi TCR-ben, és mindkétszer volt előttem egy baleset az első vagy a második körben, így azok hamar véget értek. Malajzia pedig már szintén rég volt, azóta új aszfaltot is kapott a pálya, voltunk ott idén tesztelni. Nem tudom, milyenek lesznek az erőviszonyok, remélhetőleg sokkal jobbak, mint voltak Kínában. Azt hiszem, egyértelmű, hogy az nem volt a Hondák favoritja.
Fotó: Frédéric Le Floc'h / DPPI (FIA WTCR Media)
– Az utóbbi időkben mennyire volt necces kombináció körbeutazni a világot, és közben érettségizni is?
– Az érettségiig jó volt, de azt muszáj volt megcsinálni, viszont abban az időszakban szerencsére sok terhet vett le rólam a családom és a PR menedzserem a Hell Energytől. Hála Istennek sikerült megcsinálni a vizsgákat, úgyhogy azóta 100%-osan a versenyzésre fókuszálok.
Nyitókép: Kováts Olivér
Írta: Kováts Olivér
Még több hírért, érdekességért lájkolj minket a Facebookon, és csatlakozz a Facebook-csoportunkhoz!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
