Hó, eső, napsütés és piros zászló – május ide, május oda, mindezt láthattuk a spái 6 óráson. Azonban Fernando Alonsóékat egyik tényező sem tudta megállítani, így megnyerték a szuperszezon utolsó előtti versenyét, s már csak karnyújtásnyira vannak a bajnoki címtől, igaz, ehhez az is kellett, hogy a másik Toyotánál, amely az élről indult, beüssön a krach. Eközben Vandoorne dobogóval kezdett a WEC-ben.
Az endurance-világbajnokság (WEC) belgiumi versenyéről a „Hippolyt” című film jut eszembe. Pontosabban annak azon része, amikor a Schneider család az Operába készült volna, de ehelyett Mátyás egy bárban töltötte az estét, hogy megcsodálhassa Mimike produkcióját, míg az asszony – vese- és epefájdalmakat színlelve, cirka három nap után elmenekülve a házhoz újonnan érkezett lakáj nem éppen általános menüje, többek között az annak részét képező fűzselé és bodzakocsonya elől – egy étteremben habzsolt a személyzet kíséretében. Egyikük sem tudott a másik kitérőjéről, csakhogy Mátyás teljesen véletlenül összefutott az ifjú Makáccsal, akit egyébként Schneiderné kiszemelt a lányának, és ekkor „szövetkezett” a szobalánnyal, hogy ha megjön a Makács, adjon át neki egy üzenetet: „tegnap este mi ketten minden körülmények között voltunk az Operában”. (Az már egy másik téma, hogy az újságból kiderült, hogy hiába volt a szervezkedés, ugyanis elmaradt a Lohengrin.)
Szóval, az időmérő edzésen hiába nyert megnyugtató fölénnyel a #7-es Toyota legénysége, Mike Conway, Kamui Kobayashi, José Maria Lopez, majd a versenyen a trió hiába épített ki majdnem egypercnyi előnyt a testvérautóval szemben, féltávnál a technika ördöge beleszólt a menetelésébe: féltávnál ugyanis az egység kénytelen volt kiállni a boxba a fékszenzor rakoncátlankodása miatt, a pályára pedig csak 11 perc elteltével, s immár 4 körös hátrányban térhetett vissza.
Így azt is mondhatnánk, hogy ez a győzelem Alonsóék ölébe hullott, csakhogy a körülményeket figyelembe véve ez a futam inkább a „Maradj talpon!” című vetélkedő autósportos verziója volt. Egészen őrült volt az időjárás már a hétvége elején is, de a tetőpontot a vasárnap reggel jelentette, amikor is a WEC mezőnyét egy hófedte aszfaltcsík és 0 °C fogadta Spa-Francorchamps-ban. Verseny közben volt hó is, volt eső is, így aligha meglepő, hogy a biztonsági autó négyszer is pályára gördült a 6 óra alatt, s további két alkalommal lépett érvénybe a teljes pályás sárga zászló, 11 perccel a leintés előtt a piros zászló jelentette a verseny végét.
Alonso, Sébastien Buemi és Kazuki Nakajima hármasa annak köszönhetően, hogy a testvérautó a viszontagságok miatt csak hatodikként ért célba, kényelmes, 31 pontos előnyre tett szert a bajnokság élén – ez azt jelenti, hogy a következő hónapban, a Le Mans-i 24 óráson, amin még 39 egység szerezhető, egy 7. hely is elegendő a #8-as Toyotának, ugyanis pontegyenlőség esetén is Alonsóéké lenne a cím, mivel a győzelmek számának tekintetében mindenképpen Kobayashiék előtt fognak zárni. Ugyanis a #8-as egység tavaly is nyert Spában, valamint Franciaországban, az egynapos verseny végén, majd Sebringben is elsőként intették le, eközben a #7-es egység Japánban és Kínában tudott „csak” nyerni.
A #8-as Toyota útja sem volt fenékig tejfel a győzelem felé, mert a második órában Bueminek ki kellett jönnie egy kényszerkiállásra a körülmények változása miatt. Ekkor került a svájci 56 másodperces lemaradásba, de ezt a következő etapban Alonso 45 másodpercig le tudta tornázni, annak ellenére, hogy dolgát egy virtuális biztonsági autós szakasz is nehezítette.
A japánok ezzel az 1. és 6. hellyel behúzták a csapatok bajnoki címét, behozhatatlan előnyre szert téve.
Alonsóék mögött a #3-as Rebellion látta meg a kockás zászlót a Gustavo Menezes, Thomas Laurent, Nathanaël Berthon trióval, a dobogó legalsó fokára pedig az SMP Racing #11-es autójának versenyzői, a WEC-újonc Stoffel Vandoorne, valamint Mikhail Aleshin és Vitaly Petrov állhattak fel. Sokáig úgy tűnt, hogy a második hely is meglehet Vandoorne-éknak, de az utolsó előtti biztonsági autós fázis megnyirbálta az előnyüket, így Laurent meg tudta előzni Petrovot.
Az LMP2-ben első győzelmét aratta a többek között Pastor Maldonadót is a sorai között tudó DragonSpeed. A venezuelai – aki egy másik ex-F1-es pilótával, Anthony Davidsonnal és Roberto Gonzalezzel osztozott a #31-es Orecán – mögött a G-Drive Racing látta meg a kockás zászlót, a regnáló Formula-E-bajnok Jean-Éric Vergne-nyel, Roman Rusinovval és Job van Uitert-tel, a harmadik a Signatech Alpine lett, Nicolas Lapierre, André Negrao és Pierre Thiriet hármasával.
A GTE Pro kategóriában másodjára nyert az új Aston Martin Vantage GTE – a brit manufaktúra versenygépét ezúttal Maxime Martin és Alex Lynn vitték sikerre, megelőzve az #51-es Ferrarit (Alessandro Pier Guidi, James Calado) és a #91-es Porschét (Richard Lietz, Gianmaria Bruni). Az amatőrök mezőnyében zsinórban harmadjára nyert a Dempsey-Proton Racing Porschéje Matt Campbell-lel és Christian Rieddel.
A spái 6 órás végeredménye:
null
null
Fotó: Toyota Gazoo Racing Media, Joao Filipe / ArdenalMedia.com
Írta: Kováts Olivér
Még több hírért, érdekességért lájkolj minket a Facebookon, és csatlakozz a Facebook-csoportunkhoz!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
