Vasárnap, egy tüdőgyulladás szövődményeinek következtében, 86 esztendős korában elhunyt az amerikai motorsport egyik legendás alakja, Dan Gurney.
"Egy utolsó mosollyal a jóképű arcán Dan az ismeretlenbe távozott 2018. január 14-én, pont dél előtt. A legmélyebb szomorúságban, hálával a szívünkben a sok szeretetért és örömért, amit mindnyájunknak adtál, amíg itt voltál a Földön, kívánjuk a legjobbakat odaát." - olvasható a Dan Gurney feleségének, Evinek és családjának szomorú közleménye, amelyből magyar idő szerint már a hétfő hajnali órákban derült ki, hogy egy újabb kiváló alakkal szegényebb lett az autósportos közösség. Ugyanis Gurney egy tüdőgyulladás szövődményeinek következtében, 86 évesen életét vesztette.
1931. április 13-án, a New York-i Port Jeffersonban született Dan Gurney, aki bebizonyítottan az egyik legsokoldalúbb autóversenyző volt. Komolyabb versenyzői pályafutása 1959-ben indult be, amikor a Ferraritól lehetőséget kapott a Francia Nagydíjon - noha azon kiesett, de a következő három lehetőség alkalmával, a Német, a Portugál és az Olasz Nagydíjakon egy második, egy harmadik és egy negyedik hellyel eredményesen teljesített.
Ezt követően logikus lett volna az amerikai pilóta és az olasz csapat együttműködésének folytatódása, azonban a csapatszellemmel való szembeszállása miatt 1960-ra az Owen Racing Organization BRM-jében kapott helyet. Ez az év kétség kívül rosszul sikerült az akkor 29 éves versenyzőnek, elsősorban a Holland Nagydíjon bekövetkezett tragédiája miatt. Történt ugyanis, hogy elromlott a fékje, ami balesethez vezetett, amelyben eltörte a kezét, és egy fiatal néző meghalt.
A tragédia utáni évben már az első egész szezonját teljesítő gyári Porsche csapat színeiben indult - Gurney 1961-ben három második hellyel zárt, amelyeket Franciaországban, Olaszországban és Watkins Glenben szerzett. 1962-ben pedig már az első győzelem is összejött, a Francia Nagydíjon, amely a csapatnak és a versenyzőnek egyaránt az első győzelmet jelentette.
1962 végén azonban a német márka hátat fordított a száguldó cirkusznak, és ekkor lépett színre Jack Brabham, aki meglátta a potenciált Gurney-ben, és a következő három évre alkalmazta is őt a csapatánál, csapattársaként. A hároméves időszaknak két igazán emlékezetes pillanata volt. Az első az 1963-as Belga Nagydíjon történt: az angol-ausztrál csapat amerikaija pole pozícióból indulva vezette a versenyt, azonban az utolsó körben kifogyott az üzemanyag az autójából, amelynek következtében a futamgyőzelem Jim Clark ölébe hullott. Ennek a fordítottja játszódott le majd az 1964-es szezonzárón, a Mexikói Nagydíjon, amely hétvége már csak amiatt is érdekesen alakult, mert Clarkhoz képest csupán Gurney tudott egy másodpercen belül maradni. Azonban az utolsó előtti körben motorprobléma miatt Clark lelassult a Lotusszal, és így Gurney nyerte a futamot, 1 perc 9 másodperccel megelőzve a második helyen célba ért, és abban az évben világbajnokká koronázott Ferrari-pilótát, John Surtees-t.
1965-re a Brabham-csapat a BR7-esét lecserélte a BR11-esre, amely azonban nem bizonyult annyira gyorsnak, mint Clarkék Lotus 33-asa, ugyanakkor ritka megbízható volt. A szezon első fele ugyan nem alakult könnyen Gurney számára, de az utolsó öt versenyen besöpört három harmadik és két második helynek köszönhetően 1961 után ismét az egyéni összetett negyedik helyén tudott végezni.
Mindeközben Carroll Shelby-vel már egy nagy álmán tevékenykedett, amely egy olyan amerikai autó megvalósítása volt, amely képes felvenni a harcot az európai riválisokkal. Ebből az álomból született meg 1966-ra az AAR csapat, azaz az All-American Racers vagy az Anglo-American Racers, amely első évében az Eagle Mk.1-gyel állt rajthoz. A megbízhatósággal voltak gondok, de amikor célba ért az autó, akkor nagyon is erősnek bizonyult - igaz, Gurney 1966-ból csupán két ötödik helyet tudott felmutatni.
Azonban az 1967-es Belga Nagydíjon, csupán egy héttel a Le Mans-i 24 óráson aratott győzelmét követően győzelemre vitte kvázi saját csapatát, majd a kanadai versenyen is dobogóra tudott állni. Egyébként Gurney ebben az évben a tízből csupán ezt a két futamot tudta befejezni, de a legfájóbb kiesése kétség kívül a nordschleifei volt, amikor is az autó két körrel a leintés előtt, 42 másodperces előny birtokában hibásodott meg.
1968-ban már csak egyszer tudott pontot szerezni Gurney az AAR-ral, majd a csapat befejezte a Forma-1-es szereplését. Az 1969-es szezont ezután kihagyta, majd 1970-ben még lehúzott három futamot a McLarennel, amelynek színeiben egy hatodik hely volt a legjobb eredménye.
Gurney összességében 86 Forma-1-es versenyen indult, amelyből négyet nyert meg, tizenkilencet zárt a dobogón, hármat kezdhetett meg a pole pozícióból, és haton futotta meg a leggyorsabb kört. Összességében pedig 133 világbajnoki egységet gyűjtött.
Viszont Gurney nem riadt vissza attól, hogy kipróbálja magát más szériákban is. Így 1962 és 1970 között összesen nyolc alkalommal állt rajthoz az Indianapolis 500-on, amelyből az 1968-as és az 1969-es futamot is a második helyen fejezte be az Eagle-Forddal. Emellett a Champ Car-ban is indult 28 versenyen, amelyből hetet nyert meg.
És ha mindez nem lett volna elég, a NASCAR-ban is letette a névjegyét, a neve pedig szinte összeforrt annak a riverside-i futamával, ugyanis az első helyen zárta azt 1963-ban, 1964-ben, 1965-ben, 1966-ban és 1968-ban. Ezzel pedig ő volt minden idők első versenyzője, aki a Forma-1-ben, az IndyCar-ban / Champ Car-ban, valamint a NASCAR-ban is eljutott a futamgyőzelemig - erre azóta csak Mario Andretti és Juan Pablo Montoya voltak képesek.
1971-ben, a phoenix-i pályán még kipróbálta egy teszt keretein belül Bobby Unserék IndyCar-masináját, majd véglegesen visszavonult a versenyzéstől, erőfeszítéseit pedig az amerikai autósportokban versenyző AAR irányítására fordította egészen 2011-ig, amikor is ezt a posztot átadta fiának, Justinnak. A csapat annyira sikeres volt, hogy a különböző szériákban összesen 78 futamot nyert, beleszámítva az Indianapolis 500-on, a sebringi 12 óráson és a Le Mans-i 24 óráson aratott sikereket.
Gurney bámulatos eredményei révén bekerült nemzetközi és hazai berkekben is a Hírességek Csarnokába, ahogyan a sebringi pályáéba és a West Coast Stock Car-éba is.
Az amerikai motorsportos legenda temetése a kívánságának megfelelően privát lesz. Négy fia, Justin, Alex, Jimmy és Dan Jr., valamint felesége, Evi fájó szívvel búcsúzik tőle.
Nyugodjék békében, Dan Gurney!
Fotó: Autoweek
Írta: Kováts Olivér
Még több hírért, érdekességért lájkolj minket a Facebookon!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
